Leminősítette Magyarországot a Moody's. Durván hangzik, igaz? Hogy még egy lapáttal rá is tegyen a félelemkórus, azt is hangsúlyozzák, hogy alig kerültük csak el a bóvli kategóriát. Amikor államkötvényeinkkel már csak gyerekeink játszhatnak, ők is szigorú szigorú felügyelet mellett. Mert ugye nekünk számít a külföld véleménye. A tradicionálisan befelé forduló magyar nemzet, amelyet a külvilág történései kb. annyira érintenek meg, mint szőke nőt a Révai nagylexikon, az ilyen negatív hírre azonnal fölszegi fejét és belehúházik a nagyvilágba.
„A kormány kockára teszi Magyarország hitelképességét” - idézi a volt miniszterelnököt az ATV. „A Költségvetési Tanács, az Európai Bizottság, számos hazai és külföldi közgazdász szakember lesújtó értékelése után ma a legbefolyásosabb európai hitelminősítő intézet is kifejezte aggályait a kormány 2011-es költségvetésével szemben: egyszerre két (!) fokozattal rontotta le a magyar államkötvények besorolását.” -írja közleményében Katona Tamás, az MSZP parlamenti képviselője.
Biztos rossz a memóriám, de mintha nem ugrana be egyből a fenti urak (és a kórus) hasonlóan kritikus véleménye azokból az időkből, amikor még ők feleltek Magyarország pénzügypolitikájáért - igaz, a Fidesz meg mintha jóval megértőbbé vált volna korábbi szigorú álláspontjához képest.
Először ugyanis 2005. január 12-én a Fitch Ratings minősítette vissza Magyarország hosszúlejáratú szuverén forintadósságát, de az akkori pénzügyminisztert, Draskovics Tibort ez különösebben nem érintette meg, sőt azt nyilatkozta, hogy (idézzük): „Nem örülök a leminősítésnek, de annak semmilyen hatása nem lesz a pénzpolitikára.” Ugyanez a cég aztán 2005. december 6-án újra egy szinttel rontotta Magyarország államadósságának besorolását.
A Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő intézet 2005. május 27-én értékelte le Magyarország hosszú és rövid lejáratú forintadósságának besorolását. A tőzsdeindex 500 pontot zuhant, megroggyant a forint árfolyama, miközben a kormány elmismásolta az érdemi reakciót és csak a pozitívumokat emelte ki a jelentésből.
2006. január 26-án az S&P a fiskális politikát övező növekvő aggályokkal indokolva fogalmazott meg negatív kilátást Magyarország vonatkozásában.
A Moody's Magyarország devizában és forintban fennálló hosszúlejáratú hitelbesorolásának kilátását minősítette át stabilról negatívra 2006. február 22-én.
2006 júniusában az S&P Magyarország hosszú távú szuverén hitelbesorolását változtatta A mínuszról BBB pluszra. Veres János, a Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere ekkor így nyilatkozott: „A hitelminősítő még a szokásos nemzetközi gyakorlatnak megfelelően arra reagált, hogy a múlt héten kiderült, a tervezetnél lényegesen nagyobb lesz a magyar államháztartás hiánya, de az anyag összeállításakor az elemzők még nem ismerhették mélyebben a szombaton bejelentett intézkedéseket.” A forint/euró árfolyam 272,60-ig ment fel, a hírre a tőzsde 400 pontos zuhanással reagált.
2008 márciusában a Standard & Poors (a népszavazást követően) stabilról negatívra rontotta Magyarország szuverén adósosztályzatának kilátását. 2008 októberében aztán a Fitch rontotta Magyarország hosszú lejáratú deviza- és forintadósságának az addigi stabilról negatívra. A Fitch bejelentésére a forint euróval szembeni árfolyama átlépte a 270-es szintet.
2008 novemberében csatlakozott a magyar államadósságot leminősítők táborához a Standard and Poor's is. Egy fokozattal csökkentette a hosszú és rövid lejáratú, devizában és forintban denominált kötelezettségeink besorolását.
A következő leminősítésre néhány hónapot kellett csak várni. Az S&P 2009 márciusában lépett újra, ekkor Magyarország hosszú lejáratú devizaadósságát minősítette le. A forint gyengülni, a tőzsde esni kezdett a hír hatására. Egy napra rá a Moody's is rontotta Magyarország hosszú lejáratú devizaadósságra vonatkozó besorolását egy kategóriával.
Azaz az elmúlt 5 évben a szocialista kormányok idején 10-szer(!) értékelte le Magyarországot valamelyik nemzetközi hitelminősítő (és akkor még nem beszéltem a Coface nevű cégről, amely szintén legalább kétszer részesített bennünket e nemesi kiváltságban), miközben a kormány hurráoptimista vagy esetenként ellenzékgyalázó nyilatkozatokkal próbálta elütni a rossz hírek élét. A fentieket tekintve jó volna, ha a szocialista ellenzék költségvetési ügyekben egy picivel nagyobb megértést és önmérsékletet tanúsítana, miközben a kormánynak is elő kellene állnia egy koherens költségvetési koncepcióval, mert amit eddig mutatott, annak egy része közép- és hosszú távon rendkívül káros, egy része pedig ugyan rövid távon hasznot hajt, de már középtávon sem fenntartható. Ha nem így lesz, további leminősítésekre lehet számítani.
Bár a fentieket tekintve adódik a kérdés: leminősítettek, és?
Az utolsó 100 komment: