Hol Polt, hol nem Polt, szombaton nagygyűlésre utaztatta tagságát a szocialista párt. Az Orbán-kormány eddigi összes intézkedése, vagy ahogyan a szocik mondják: ámokfutása elleni Bajban van Magyarország – Itt a helyed! fantázianevű óriásdemonstrációt már egy jó hónapja meghirdették, hogy tényleg minden vidéki párttag időben megtudja, mikor indulnak a vonatok buszok. Megérte ennyit szervezkedni: a jó tízezres tömeg teljesen megtöltötte a sportarénát piros sálakkal, vicces táblákkal és persze minden magyar demokrata miniszterelnökével, Gyurcsány Ferenccel.
A Stadionok metrómegállóból a szabad ég alá felkászálódva azon kaptuk magunkat, hogy majdnem a mi vállunkat simogatja az emberközeli Lamperth Mónika a mozgólépcsőn, erre aztán fel is ébredtünk rendesen. Persze a végső lökést a durva másnaposságból kifele nem a sajtószektor érthetetlenül langyos automatás kólája, hanem az ún. baloldali ún. humor emblematikus figurája, Sas József jelentette, aki alaposan felizgatta a törzsközönséget. Inkább a Mikroszkóptól venné el a pénzt a kormány, mint tőlünk, gondoltuk, amikor Sas majsztró társával a mojito-molyirtó, az autógumi-kotongumi, valamint a fax-fasz komikumforrásokra épített Hacsek és Sajót adott elő, amit persze az emberek óriási hahotával jutalmaztak, ami számunkra sajnos csak akkor tűnik érthetőnek, ha arra gondolunk, hogy ezért a produkcióért egyébként 2200 forintos jegyárat kéne fizetni, itt meg megkapják ingyen. (Azt egyébként tudták, hogy az Orbán betiltja a betlehemezést? Pedig betiltja, hiszen a betlehemben három király van, az meg, ismerve a Pártállam viktátorát, kicsit sok.)
Együtt, sokan, itt
Az MSZP egyébként ellenzékben is hazudik. Megígérték, hogy fél tizenegykor bemehetünk a lezárt sajtós részről a nagyterembe, de még 11-kor is az egy szem biztonsági őrrel őrzött zárt ajtók előtt szobroztunk a kollégákkal. Késnek a buszok, alig vannak még itt az emberek, magyarázták a szervezők. Ezt persze meg is tudjuk érteni, hisz nekünk is megfordult a fejünkben, hogy ellopjuk az egyik operatőr kameráját, beszaladunk az arénába, lefilmezzük, hogy milyen kurva kevés ember kíváncsi Mesterházyra – majd arra a kevés nénire, aki már idő előtt megérkezett, manipulatívan rávágunk egy-egy hevesebb beszédrészletet.
Csak hát minek.
Az MSZP két szóvivőjének jutott az a hálátlan feladat, hogy föl- és lekonferálják az előadókat, mintegy keretet adva ennek a nagygyűlés-dolognak. Ez leginkább abban merült ki, hogy Kormos Kata átszellemült arccal kérte meg a jelenlévőket, hogy álljanak fel és énekeljék el a Himnuszt (nem, Internacionálé nem volt a végén, de Szózat sem), Török Zsolt pedig hárompercenként elismételte, hogy bajban van Magyarország, nagy bajban, de most itt vagyunk, együtt vagyunk, sokan vagyunk, és ha itt vagyunk, együtt vagyunk és sokan vagyunk, akkor azt azt jelenti, hogy itt együtt sokan meg tudjuk mutatni a Fidesznek, hogy elegünk van az elmúlt hónapok ámokfutásából.
Török úrnak és az MSZP elnökségének valószínűleg Gyurcsány Ferencből is kurvára elege lehet: a Demokratikus Koalíció atyja éppen az éjszakai buszok rémének mondanivalójának kellős közepén vonult be a terembe, hatalmas ovációt, zászlólengetést, vastapsot és spontán örömöt váltva ki a közönségből. A pártszóvivő először valószínűleg azt hihette, neki szól ez az egész, meg is lepődött kicsit, majd miután észrevette az elnökembereisen bevonuló (ő ment az élen, mögötte szigorú léptekkel testőrei, Molnár Csaba és Gréczy Zsolt) volt miniszterelnököt, hebegve-habogva arra kérte a későn érkezőket, hogy mielőbb foglalják el helyeiket. Nem nagyon siette el a dolgokat Gyurcsány: integetett, ölelgette az embereket, autogramokat osztogatott, kamerának pózolt - valószínűleg alaposan meglepve a párt első sorokban ülő prominenseit.
Akiket az arénában láttunk és egyben szoci politikusok is, azok egyébként a következők: Katona Tamás, Balogh András, Kovács László, Vadai Ágnes, Varga László, Botka László, Szanyi Tibor, Lendvai Ildikó, Hiller István, Kertész Krisztán, Horváth Csaba, Mandur László, Kiss Péter, Szekeres Imre, Lamperth Mónika, Szabó Zoltán és még sokan mások.
Egy mindenkiért
Mesterházy Attila fél órával későbbi bevonulása ehhez képest jóval bénább volt, annak ellenére, hogy minden egyes mozdulata valószínűleg előre meg volt tervezve. A pártelnök felszopója Kertész Ákos videóüzenete volt, melyben a Kossuth-díjas drámaíró arról beszélt, kell valaki, aki megszervezi az ellenállást a diktatúrával szemben, kell valaki, aki beáll az első sorba, kell valaki, aki abból a bizonyos első sorból vállalja a golyót, ha lőnek. Kertész utolsó pár mondata végén a technikusok a picture-in-picture technikát használva Kertészt felküldték a kivetítő jobb felső sarkába, hogy a nagy helyet Mesterházy stréber arca foglalja el, aki az író monológja alatt apró bólogatásokkal jelezte: pontosan érti a Nagy Gondolkodó szavait, és járjon bár óriási áldozatokkal, bizony vállalja a nehéz feladatot.
Mikor Kertész mondanivalójának végére ért, már csak Mesterházy maradt a kivetítőn. Színpadiasan vett egy nagy levegőt, majd az MSZP tavaszi kampánydalára egy vörös sálat lengetve elindult az emberek felé. A közönség ütemesen tapsolt, röpültek a puszik, a hajrák, a jókívánságok. Mesterházy rocksztárosan lépkedett, ugrált, mosolygott, a színpadhoz érve minden szoci politikussal és a környékükön helyet foglaló emberrel kezet fogott, hogy aztán a villódzó vakuknak meglengessen egy magyar zászlót is - már csak a bikicsunáj hiányzott. Az üzenet egyértelmű: a Magyar Szocialista Párt elnöksége Mesterházy Attilát kívánja felépíteni a jövőben a párt első számú politikusának - az mondjuk jó kérdés, hogy a rendezvényen sokkal inkább wannabe rocksztárként, mint értelmes politikusként viselkedő Mesterházy alkalmas-e egyáltalán ilyesmire.
(Hogy a pártelnök pontosan miről beszélt, azt most nem írjuk le, elolvashatják itt. A Mesterházy előtti két ún. civil felszólalóval meg egyszerűen foglalkozni se nagyon akarunk, intézzük el annyival: kritikán aluliak.)
