A magyar EU-elnökség egyik prioritása lesz a Duna Stratégia, azaz belekezdtünk a december 8-án nyilvánosságra hozandó célkitűzések megvalósításába. Pontosabban a célkitűzésekről már tudunk, csak a végleges szöveget mutatják be december 8-án. De mi is az a Duna Stratégia? Elsőre azt gondolnánk, hogy a folyómenti országok némi EU-s segítséggel rendbe teszik a Dunát, összehangolják a környezetvédelmi törvényeiket, hogy ne történjen olyan, mint a tiszai ciánszennyezés és a Bős-nagymarosi gáttal kapcsolatos mizéria.

  Ez azonban eléggé földhözragadt elképzelés a valódi célkitűzésekhez képest. A Külügy egy vonatkozó kiadványának bevezetőjében ezt olvassuk Dr. Szaló Péternek, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárának tollából:

A Duna-menti országok képviselői 2006 márciusában Budapesten közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben kifejezték együttműködési szándékukat a térség fejlesztési terveinek és területi politikáinak összehangolására. Ennek értelmében a Duna-menti problémákat nemzetközi partnerség keretében, összehangolt fejlesztések sorozatával kell kezelni. Fontos minden olyan kezdeményezés, amely a Dunával kapcsolatos fejlesztések közös meghatározását és elfogadását célozza. Ezt a folyamatot segíti a Magyar Köztársaság kormánya és Románia kormánya által először 2006 novemberében, majd ezt megerősítve 2008 októberében aláírt, a Duna mente fenntartható fejlesztésére vonatkozó közös szándéknyilatkozat is. A dunai térség fenntartható fejlesztésére vonatkozóan az érintett tagállamok – Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Szerbia – 2009. május 6-án közös együttműködési nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat célja olyan, a területi, gazdasági és és kulturális kohézió fontosságát hangsúlyozó, a Duna-menti országokat érintő stratégia – Európai Duna Régió Stratégia (EDRS) – összeállítása, amelynek alapján a kialakuló „Duna Régió” a 2014-ben induló új költségvetési periódusban közös európai fejlesztési és kutatási és fejlesztési térségként kerülhet meghatározásra. Az Európai Tanács 2009. júniusi ülésén felkérte az Európai Bizottságot a stratégia elkészítésére, amely a Duna környezeti, közlekedési, társadalmi-gazdasági és kulturális szempontú fenntartható fejlesztését célozza. A 2011-es magyar EU elnökség idején a Duna Régió Stratégiát Magyarország elnökségi prioritásként kezeli.

  Ez is rendben van, legyük közös európai fejlesztési és kutatási térség, az biztos jó nekünk. A BruxInfo azt írja, hogy:

A dokumentum több problémára, kihívásra is felhívja a figyelmet. A tervezet így egyebek között emlékeztet arra, hogy a Duna szállítási kapacitásai közel sincsenek kiaknázva, az energiaárak a világ- és európai viszonylatban is magasak, a természeti katasztrófák, így az áradások és az ipari szennyezések pedig meglehetősen gyakoriak. Az akcióterv egyebek között a közlekedési kapcsolatok javítására koncentrál, emellett nagy súlyt fektetne még arra is, hogy a Duna-menti országok közösen lépjenek fel környezetvédelmi és kockázatkezelési ügyekben, és erősítsék a biztonsági együttműködést. A Bizottság szerint a régiós országok profitálhatnának az innovációs és idegenforgalmi együttműködésből, illetve az információs társadalom, az intézményi kapacitás területén és a perifériára szorult közösségek ügyében folytatott közös munkából.

  Kérdés, esetleg eltérő érdekeket hogyan egyeztetünk össze? Mert mint máshol a Bruxinfó írja, a Duna-medence az EU területének 20 százalékát teszi ki, és több mint 115 millió lakója van. „A gazdag és szegény régiók közti különbségek áthidalása érdekében a stratégia az infrastruktúrafejlesztésre, a turizmus fellendítésére, a biztonság fokozására, a környezet hatékonyabb védelmére, és egy regionális energiapiac létrehozására összpontosítana.”

  Most jönnek azonban a konkrét célkitűzések 2020-ig (!), amelyekre új pénzcsapokat nem nyit meg az EU a BruxInfo szerint, így a jelenleg rendelkezésre álló forrásokat igyekeznek minél jobban kihasználni ezek megvalósítására.

- a Dunának éves szinten 300 napig hajózhatónak kell lennie
- a teherszállításnak (tonnánként) a 2010-es értékhez képest 20 százalékkal kell növekednie
- 2030-ra vasúti kapcsolatot kell létesíteni a régió összes fővárosa között
- a károsanyag-kibocsátásnak 20 százalékkal csökkennie kell az 1990-es szinthez képest
- a megújulók arányának az energia-felhasználáson belül 20 százalékkal növekednie kell az 1990-es szinthez képest
- a régión kívüli területekről érkező turisták számát 50 százalékkal növelni kell 2010-hez képest
- a hajózási turizmust 50 százalékkal kell növelni
- 2020-ra a folyóvíz 80 százalékát alkalmassá kell tenni a fürdésre
- az árvízkockázati területek arányát 25 százalékkal csökkenteni kell
- a belső kereskedelmet 50 százalékkal növelni kell
- a régióban megszerzett szabadalmak számát 50 százalékkal növelni kell
- a 30 és 34 év közöttiek 30 százalékának felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie
- a régiós lakosság átlagjövedelmét meg kell duplázni
- 2020-ra nem szabad, hogy négy hétnél több időt vegyen igénybe egy vállalkozás beindításának engedélyezése
- az érintett 14 országban 2015-re hatékony adatcsere-rendszert kell felállítani; ugyanekkorra – a szervezett bűnözés elleni küzdelem jegyében – hatékony együttműködést kell kialakítani a rendőri erők között.

  Nézzük csak: az első három rendben (a Via Donau adatai szerint 2007-ben 50 millió tonna árut szállítottak a Dunán, addig a Rajnán évi több mint 300 milliót). A károsanyag-kibocsátás 20 százalékos csökkentése 1990-hez képest, hát, határeset, elfogadjuk, jó ötlet, csak legyen hogyan megvalósítani. Ez a mi kis plusz Kiotónk, gondolom. A megújulók részesedésének megadott növelése is rendben van (csak ne bioüzemanyag-mezőkkel akarják elérni, mert azzal csöbörből vödörbe kerülünk).

  A turisták számának ötven százalékos növelése - ez necces, Prága, Krakkó tele van, már nehezen fér oda több ember. Budapestre még férne, de ahhoz olyan állapotba kéne hozni a várost. Az Alföldre síkságot nézni nem fog lemenni senki, hacsakn em csinálunk sok korszerű Hajdúszoboszlót. De lehet, hogy oda is főleg a régión belüli turizmus érkezne, ahogy Szoboszlót is a lengyelek imádták. Ez a turizmusnövelés persze jó ötlet, de az is igaz, hogy jelenleg - ha jól emlékszem -, a hazánkba érkező turisták 80 százaléka Budapestre megy, és a fővároson kívül más térség kevéssé érdekli. Turizmus szempontjából is nagyot buktunk Trianonban, például odalett pár sí- és hegymászóparadicsom. A plusz ötven százalék többsége valószínűleg a csehekhez, és a szlovákokhoz meg a románokhoz áramolna, ha jól feltuningolák a hegyeinket, és az e téren amúgy sem rosszul álló szlovénokhoz.

  A Duna hosszának 80 százalékát fürdésre alkalmassá kell tenni - kíváncsi vagyok, ez hogy lesz meg úgy, hogy közben sokkal jobban ki akarják használni a hajózási kapacitást. Bár itt, Közép-Európában nyilván van mit tenni azért, hogy tisztább legyen a víz. Kíváncsi vagyok, hogyan növelik 50 százalékkal a belső kereskedelmet, és különösen a szabadalmak számát. Az biztos, hogy itthon a bürokrácia erősen hátráltatja azt, aki szabadalmaztatni akar valamit, tehát az akadályok megszüntetése máris erős ösztönző tényező lehet, na de 50 százalékkal? Felállítják az Állami és Régiós Szabadalomgyártót?

  A régiós lakosság átlagjövedelmét meg kell duplázni - gyerekek, ez nagyon tetszik, de jelenleg nem úgy állunk, mintha ezt egy stratégiával tíz év alatt meg lehetne csinálni. Persze ösztönözni mindenképp lehet. Az a gyanúm, hogy az 50 százalékos növekmény számszerűleg akár el is érhető: inflációval. A vállalkozás-indítás könnyítése cucc és a bűnözés elleni adatcsere-rendszer örvendetes, legyen.

  Ez a stratégia kissé hasraütésszerűen összerakott öt tízéves tervnek tűnik, és erősen kételkedek számos pontjának tíz éven belüli megvalósíthatóságában - ha egyáltalán megvalósítható ilyen tervgazdaságinak tűnő módon. Ráadásul ugyanaz a stratégia fog jót tenni ezek szerint Németországnak, Boszniának és Ukrajnának is?