Magyar kormánykörök lebegtették meg, hogy szavazójogot kaphatnak az állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok. Mivel jövőre a korábbiaknál jóval könnyebben és zökkenőmentesebben szerezhetnek magyar állampolgárságot a határon túli magyarok, ezért nem áll messze a valóságtól feltételezni, hogy a változások értelmében pont az anyaországon kívülre szakadt népcsoportok kapnának beleszólást az ország ügyeibe.

  Kell ez Magyarországnak? És vajon kelleni fog a határon túliaknak? Az ötlet nem ördögtől való, de kivitelezése rengeteg problémát szülhet.

  A Fidesz tervezete minimum merész: elsősorban azért, mert fogalmunk sincs arról, miképpen fog kinézni, és hogy valójában mennyire alakítja át a magyar politikát. A határon túliak részére biztosított szavazójogról hallva könnyen lehet milliós tömeget vizionálni, akik egyszer és mindenkorra bebetonozzák Orbán Viktorék hatalmát, de ez a kép téves: több tényező is ellentmond annak, hogy tömeges méretekben be lehetne kapcsolni a magyar kisebbségeket a magyarországi választásokba.

  Az első akadályozó tényező rögtön a magyar állampolgárság követelménye. Ebben a pillanatban senkinek sincs fogalma arról, hogy a határon túli magyarok között milyen méretű lesz az érdeklődés az állampolgárság iránt (nem mellékesen pedig irtózatos felelőtlenség automatikus választójogot biztosítani egy olyan rétegnek, melynek számáról halvány fogalmuk sincs az illetékeseknek).

  A második akadályozó tényező a koncepció kiforratlansága lehet: problematikus belegondolni, hogy kire adhatnák le a szavazatukat a kisebbségiek. Lennének külön határon túli kerületek és választókörzetek? Amennyiben igen, milyen kompetenciákkal bírnának a beválasztott képviselők? A választhatóság szempontjából kritérium maradna a magyarországi állandó lakhely, vagy elképzelhető, hogy kisebbségi, korábban külföldön ténykedő politikusok kerülnek a magyar parlamentbe?

  A választások menete sem vet fel kevesebb kérdést: hol szavazhatnának a határon túli magyarok? A magyar konzulátusokon igen, a határon túli szavazóhelyek számának ugrásszerű növelése pedig nem csak adminisztratív, de jogi problémákat is felvethet.

  Amennyiben az új szabályozás érvénybe lépne, szavazhatna az a külföldön élő határon túli magyar, aki felveszi a magyar állampolgárságot, megvan benne a szándék, hajlandó órákat utazni és esetleg ugyanennyit is várakozni cserébe egyetlen leadott voksért. Nem kimondottan szívderítő kilátások. Van persze egy másik réteg, amelynek nincsenek hasonló nehézségei: azok, akik egyébként is Magyarországon dolgoznak (és szerencsésebb esetben: fizetnek adót). Az ő esetükbe belegondolva inkább az tűnik furcsának, hogy eddig nem volt lehetőségük beleszólni annak az országnak az irányításába, ahol élnek.

  Számba véve a lehetőségeket csak az tűnik biztosnak, hogy bárhogy is nézzen ki a Fidesz koncepciója, új szavazók milliói aligha fognak az urnák elé járulni. Az már egy másik kérdés, hogy mi jogosítja fel őket arra, hogy közvetlen módon beleszólhassanak az anyaország politikájába - és mi nem.