Európa cigányozik, méghozzá értelmiségestül. Nyilván nem kell nagyon ecsetelni az alapsztorit: augusztus utolsó napjaiban a francia kormány úgy döntött, hogy hazaküldi kelet-közép-Európába azokat a romákat, akik különféle illegális telepeken éltek. Ennek hatására Nicolas Sarkozy momentán nagyobb mumusa a nemzetközi politikának, mint mondjuk Mahmud Ahmedinezsád.

 Érdekes persze, hogy a toloncolást először nagyon támogatták a franciák, majd néhány nap múlva nagyon nem, de hát ez már megint a szokásos ballib hiszti eredménye. A patália eredője pedig ugyancsak szokásos: Haladár Aladárék még mindig nem tegeződnek Valóság nagybátyánkkal. 

  Abból látszik, hogy már az alapoknál baj van, hogy Európa polgárainak szabad mozgásának uniós alapelvére hivatkoznak. Hogyne: oda megy mindenki ahova akar, erre találták ki, a schengeni övezetet, ám az csak egy dolog, hogy az érintett országok, Bulgária és Románia ennek még nem tagjai. A helyzet az, hogy ezek a bevándorlók egyszerűen nem léteznek az állam számára. Az igazi liberális itt már ordítja is József Attila Levegőt! című versének vonatkozó sorait, majd számadatokat sorol. Való igaz, hogy egy néhány ezres kisebbségről beszélünk, ami elenyésző Franciaország lakosságához képest, de a helyzet az, hogy ekkora létszámmal már ki lehet alakítani az infrastruktúráját annak, hogy zökkenőmentes legyen az otthon maradottak további kivándorlása. (Lásd: Cigányok ideje.)

  Ezek volnának a most felszámolt telepek, amelyekkel Nyugat-Európa látványosan nem tud mit kezdeni. Angliában is évtizedek óta próbálnak törvényeket hozni, hogy rendezzék az ide-oda vándorló, a hatóság elől rendszerint megpattanó, ugyanakkor nagyon is fényűző életet élő cigányokat. (Lásd: Blöff.) Sőt: válság idején (most pedig állítólag az van) egy piacgazdaságra épülő állam adott esetben annyira megzizzen, hogy olajoshordóval és gyufával megy neki az ilyen telepeknek. A gazdasági világválság idején ugyanis a hatóság emberei Amerikában egyszerűen felgyújtották a Seattle-i kikötőben létrehozott Hooverville-t, amit munkanélküli hajléktalanok építettek. Nem különb TGM sem, ő azon csodálkozik, hogy a „boldogtalan romák hogy nem ragadtak még fegyvert, és hogy nem gyújtották még föl keresztyén, szabad, egyenlő és hófehér Európánkat”. Na az aztán tényleg mindent megoldana.

  További progresszív érv még Sarko ellen, hogy aljas módon kampányra használja a romakérdést. Többemeletes tévedés ez is, ugyanis a francia kormány rendészeti ügyként kezeli a témát, és ha korteskedni is akarna Sarkozy, akkor lássuk be: személyes kampánya már 2004 óta tart, ugyanis már első belügyérkedése idején is szigorú, rendpárti politikát vitt. Hogy ez a mindenkori szocialistáknak már akkor sem tetszett? Hát Istenem, mikor tudott a mindenkori baloldal kezdeni bármit is azzal a szóval, hogy rend? Kevés sportértéke van annak is, hogy korrupciós ügyeket leplezne az oktrojált exodusszal az UMP. Igen, a párt csúnyán megégette magát ezzel a Bettencourt-üggyel. De ha a másik térfélen jártak kézről kézre a borítékok, akkor a fasiszták kerültek be a kampányba. Egy-egy, szerva ott.

  Ronda, az EU egyik gyenge pontját bemutató ügy ez. Minden mozzanatában benne van, hogy térségünknek az unió intézményrendszere még olyan, mint Ferrarival behajtani és tankolni egy kelet-európai zsákfalu zsákutcájában. Az autó ugyan pöpec, de a földút leveri az alvázat, a benzin meg vizes, és azt a lovacskás autó nem szereti, mert nincs benne vízszűrő, szemben a jó öreg Ladával. Vagyis nincs pályázat és pénz olyan problémák megoldására, amiről Nyugat-Európa nem is hallott. Többek között ezért állnak neki szó nélkül toloncolni Olaszországban és Franciaországban, mert nem szokták meg, hogy egyszer csak Kusturica-filmmé lesz a külvárosuk. Türelem és a tolerancia ilyen esetben természetesen Progresszívéknál sincs.

  Sőt. Megjelent félig-meddig e téma kapcsán egy olyan érvük is, amiről azt hittem, hogy ezt azért már mégse vetik be, elvégre 2010-et írunk, vagy mi. Kádár alatt a cigányoknak is jobb volt. Húsz évvel a rendszerváltás után még mindig nem sikerült ezek szerint felfogni: a mindenkit egyenlőnek tekintő kommunizmus és szocializmus vérbeli rasszista rendszer, mert nem vesz tudomást semmilyen kulturális sokszínűségről, sajátosságról. Magyarán: a nem dolgozó cigány ugyanúgy Kádár-kolbásszal csapkodott KMK volt, mint bármelyik másik lógós melós, vagy hosszúhajú beat-huligán.

  Na itt jöhetnénk a képbe mi. A gallok ugyanis – meglehetősen arrogáns módon – úgy döntöttek, hogy a Párizsban rendezendő romaügyi csúcsra nem hívják meg se Romániát, se Bulgáriát, se Csehországot. Utóbbi részéről Karel Schwarzenberg külügyminiszter nyivákolása kissé visszás annak fényében, hogy országában nemrég még szó nélkül kötötték el a roma nőket. Zárójel bezárva.

  Szóval jöhetnénk mi, és javasolhatnánk közös uniós munkacsoportot, olyan jól hangzó EU-konform lózungokkal, hogy össze kell fognunk, ez a kérdés mindannyiunk ügye, blablabla. Rohadtul nem oldana meg semmit egyelőre, de úgy vennénk részt egy valós probléma megoldásában, hogy nem kell állást foglalni egyik fél mellett sem. Jó pontot lehetne szerezni a nyugatiaktól azért, mert elmagyaráznánk, hogy az ő rendjük megteremtésében mi is részt veszünk, és a szomszédoktól, mert velük együtt ülnénk tárgyalóasztalhoz. Mondom még egyszer: attól, hogy egy új nevű bizottságban pogácsázná tele magát az öreg kontinens krémje, attól még nem lenne automatikusan munkája és stabil otthona a borsodi/romániai/bulgáriai cigánynak, de egy nemzetközi közrendvédelmi programnak így kell nekiállni.

  Nem pedig vérszemet kapni, mint Szegedi Csanád. A jobbikos EP-képviselő és gourmet ugyanis telepeket hozna létre kettős kordonnal, rendőri, illetve csendőri felügyelettel és kijárási tilalommal azoknak a cigányoknak, akik nem képesek betartani az együttélés normáit, Szegedi szerint ez lenne az integrációra kényszerítés. Na ebből minden lenne csak integráció nem. Kezdjük azzal, hogy ma Magyarországon, Franciaországgal ellentétben a cigányság létezik az állam számára. Van papírjuk róla, hogy kicsodák például és hol laknak. Ergo, ha törvényt szeg, elővehető, büntethető. Ehhez elég egy jó rendőrség. 

  Aztán nem kell nagy képzelőerő ahhoz sem, hogy egy kényszer-kilakoltatással telepre vitt cigány hogy fog viselkedni. Nézzük az optimista verziót: megszökik és bujkál, majd rájön, hogy ez nem jó, és uccu neki, tüstént integrálódni kezd. Nyilván. Nagyobb valószínűsége annak van, hogy lesz az államnak egy de jure nem, de facto viszont nagyon is létező embere, akivel kezdenie kell valamit. De amint egy ujjal is hozzáér bárki, a liberális értelmiség szabadságjogokról és multikultiról kezd vonyítani, a radikálisok pedig még nagyobb hülyeséget találnak majd ki, a vonyítástól pedig meg fogunk süketülni. Ez meg kell a francnak.

  És hogy akkor mi a megoldás? Sarkozy húzása tűzoltásnak ugyan jó, de maradt még parázs a hamu alatt bőven. TGM és Szegedi meg csak olajat visznek a tűzre, igaz a barikád két különböző oldaláról. Úgyhogy rövid távon biztos nincs megoldás, közmunkaprogramok és hosszú, nagyon hosszú évek kellenek a romaintegrációhoz. Sokkal hosszabbakra, mint ez a poszt.