Vajon mi volt az a feketeleves, ami még hátra van? A szólás eredetileg nem a kávéra, hanem egy középkori levesre utalt, amit vérrel készítettek. Ínyencségnek számított, és általában utolsó fogásként szolgálták fel. Hogy lett akkor negatív kicsengése?

  Történelmünk három alakjáról, Majláth Istvánról, Thököly Imréről és Török Bálintról is úgy tartja a hagyomány, hogy erre a jelszóra - Hátra van még a fekete leves! - ejtették fogságba a törökök az ebéd végén. Ilyen, és ehhez hasonló történetekkel gazdagodhat az, aki ellátogat a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba (miért nem találnak ki neki egy egyszerűbb nevet?), a kávéfőzés történetét bemutató kiállításra.

  De elevenítsük csak fel, mit tudunk a kávé eredetéről! Az egyik, a kiállításon is felidézett változat szerint úgy Kr. e. 300 körül egy etióp pásztor azt vette észre, hogy megkergültek a kecskéi. Elpanaszolta ezt egy szerzetesnek, aki megvizsgálta, mit is esznek az állatok, majd ő maga is kipróbálta. Így jött rá, hogy a később kávéra keresztelt bogyók élénkítő hatással bírnak. Jóval később a szufi szerzetesek is előszeretettel használták a kávét, hiszen jól jött önkívületi szertartásaikhoz.

  A kávénak leginkább két fajtáját használják a nagyvilágban, a termés 70 százalékát kitevő arabicát és a rosszabb minőségű robustát. Itthon sajnos főleg az utóbbiból készült kávét forgalmazzák, ezért panaszkodik mindenki arra, hogy a kávé gyorsan hat, és kevés ideig. Az arabica ilyen szempontból sokkal teásabb, fokozatos és hosszantartó hatása van. Persze az arabica kényesebb és drágább. A kácészemeket száraz vagy vizes eljárással érlelik, majd leválasztják a gyümölcshúst a magról. A kávészemeket pedig többféle módszerrel lehet pörkölni (a kiállítás három, jellemzően városokról elnevezett módszert említ).

  Ezután már csak a kávéfőzés van hátra. A legrégibb módszer a török (a zaccból még jósoltak is, úgy, ahogy mi az ólomöntéssel); ugyancsak elterjedt a filteres kávé, felénk azonban alighanem a kotyogós módszer a top egy. Említhetjük még a presszókávét, a francia dugattyús módszert, a cappucinót, és újabban az instant kávét.

  Egy reakciós persze (főleg a magamfajta, aki csak alkalmilag kávézik) az instant módszert nem nagyon értékeli, maximum szükségből folyamodik hozzá, és inkább a szertartásos kávéfogyasztás híve. A szertatásos kávéfogyasztás terepe pedig szerencsés esetben (elég idő, elég pénz) a kávéház. Isztambulban már az 1550-es években nyíltak kávéházak, Európában az első a velencei La Bottega del Caffé volt, amely 1624-ben nyitotta meg kapuit. Az itthoni kávéházi életről, annak a kiegyezés és a második világháború előtti fénykoráról kiváló könyvet írt Saly Noémi Törzskávéházamból zenés kávéházba címmel, ami a Kis- és Nagykörút korabeli kávéházait mutatja be egy írás - egy kávé alapon.

  Minden kávéfőző őse két egymás fölé rakott edény. Gondolta volna például bárki is, hogy az első kávéfőzőt Jean-Baptiste de Belloy (1709-1808), Párizs érseke ötölte ki? A kiállításon a kávéról szóló alapvető infók után kávéfőzők armadáját tekinthetjük meg.

  Ez itt alant például egy Bambi típusú kávéfőző az ötvenes évekből, amit egy híres magyar kávéfőző-iparos, Simon Imre készített úgy, hogy a kisfia, Tibor rajzolt egy kávéfőzőt, ő pedig megalkotta.

  Azt hiszem, egyszer lehetne csinálni egy kiállítást a Bambiról elnevezett dolgokról is (bár a budapesti és a károlyvárosi kocsmát nehéz lesz belepaszírozni). A következő képen egy 2010-es modell látható.

  Ha már ott vagyunk és van lelkierőnk, decemberig még nyitva van a MÁV Utasellátó hatvan évét bemutató kiállítás is. Ide azonban nagy levegőt véve menjünk be, erőteljesen átlengi ugyanis a szocializmus levegője. Ha szerencsénk van, nosztalgiázó nyugdíjasokkal is találkozhatunk, akik háromszor annyi ideig bírják böngészni a kiállítás anyagát, mint mi, és még ismerték azt a vidékről felszármazott nénit, akinek karrierje odáig ívelt, hogy végül a Keleti utasellátójának vezetőjeként mehetett nyugdíjba (ha jól emlékszem).

  A kiállítás október 24-ig van nyitva, augusztus 28-án, szombaton pedig barista-bemutató teszi élővé azt, ahol kávékülönlegességeket kóstolhatnak az érdeklődők (belépő 1000 forint, de benne foglaltatik egy kóstolás is).

Végezetül említsük meg a NER-nyilatkozatot, amit még nem szartak le a legyek. Kifelé meghajlás kötelező, választható opció a könnyes meghatódás, de memoriterként is szavalhatjuk.