A nagy fába alaposan belevágta a szerszámot Pálffy István, amikor a Narancsnak adott interjújában az online média megrendszabályozását vetette fel. Mindenki emlékszik még, baszkurálták őt is eleget az elhíresült jegyzete miatt, azt feszegetve, hogy elmondhatja-e véleményét egy közszolga. (El.)
Maga a jegyzet - azon túl, hogy témájában Székely Bertalan vásznára kívánkozott - alapvetően nem kifogásolható. A vélemény tehát szabad. Ennek jelen szabályozás szerint a korlátai is elég világosak, amire szintén ad a Pálffy-életút példát, amikor is perbe fogta az őt gyakorlatilag lealkoholistázó Friderikusz kollégát.
Ezek a szabályok a nyilvánosságnak írt weboldalakra is kiterjednek, ha valami nem tetszik: a szerzőt, szerkesztőt tökön lehet rúgni, vagy a domain tulajdonosát a tartalom eltávolítására kötelezni. Csak remélni tudom, hogy az újdonsült politikus nem csúszik-e a személyi kör alá, és még csak véletlenül sem gondol megrendszabályozandókként a bloggerek hadára. Bár, ki tudja. A politikusi paranoia aligha megsüvegelhető próbálozásokra késztet olykor. Elég Meggyes Tamás képviselő úr kísérletére emlékeztetni. Ha netán a webnaplók ellenőrzésére is sor kerülne, az csupán Sodika és a hozzá hasonló mikro szakemberek felemelését eredményezné.
Tényezőnek lenni persze önérzetet simogató érzés, de jobb lenne, ha erről a hatalom helyett az olvasók dönthetnének.