Gratulálunk a konokul kitartó pécsieknek a radarügyben elért győzelmükért, a hon védelme azonban továbbra sem tűnik elsőrangú feladatnak Magyarország számára.

  Az évek óta politikushalálokkal, belassult EKF-projekttel, katasztrofális pénzügyi helyzettel megvert Pécs most szimbolikus győzelmet arathatott. Miután a Zengőn építendő radart már korábban elvetették, most pont került a Pécs fölé tervezett szerkezet ügyére is. Értjük és megértjük a helyiek problémáit, de azért tegyük hozzá: Magyarország segge meztelen. Több értelemben is.

  Az állam egyetlen értelme az ősidőkben a közbiztonság és a külső biztonság megteremtése volt. Ezért tartották, semmi másért. Békében eltöltött évtizedeink, a békés rendszerváltás, az európai integráció elfelejttették velünk, hogy a nagyvilág - még mindig, és örökké - farkasvilág. Az erősebb kutya baszik - emlékeztette kollégáinkat a minap Biszku Béla.

  Magyarország megbaszását - hogy e kemény kifejezésnél maradjunk - 1999 óta a NATO tudja megakadályozni, ami meglehetősen erős kutyák falkája. A közösbe azonban nekünk is be kell szállni. Mi mégsem tesszük ezt: a kezdetektől nem tudjuk tartani a költségvetés honvédelemre fordítandó százalékos arányát, el vagyunk maradva a fejlesztésekben is. Csak néhány külföldi misszióval tudunk beszállni a katonai feladatokba, respekt és tisztelet az odakint szolgáló magyar katonáknak.

  Egyik feladatunk lenne hosszú évek óta, hogy Magyaroszág Balkán felé fekvő fertályát megvédjük egy radarral. Nem vagyok a téma szakértője, de: nem a csúnya külföld, hanem a mi érdekünk is, hogy ez a radar megvalósuljon, ott, ahol az a legjobban el tudja látni feladatát. A bánáti bazsarózsák és a pécsi városvédők egyelőre meg tudták akadályozni az építkezést. A botrány és időhúzás vesztese a magyar honvédelem lett.

  Reméljük, az eddig megbukott terveken túl még mindig létezik egy C, D, DZ, DZS terv, ami alapján felépülhet a radar és biztosíthatjuk a Lángoktól Ölelt védelmét. Mi a kötelességünk, ha nem ez?