Nagyon boldogok vagyunk és teljesen meghatott minket az emberek szolidaritása, kedvessége. Megilletődve figyeltük, hogy órákat álltatok sorba. Azért nem írtunk eddig, mert még mindig nem ocsúdtunk fel, és olyan giccses gondolatok kavarogtak a fejünkben, hogy jó magyarnak lenni meg hiszünk a szeretet és összefogás erejében.
Szerda reggel még Bolgár Györgynél kezdtünk, aztán a Duna TV felé tartva felhívott minket Biszku lánya, hogy megnézné a filmet. Két órakor megérkeztek az ikerlányok és végignézték a filmet. A végén a kézfogásnál az egyik Biszku lány megköszönte a filmet, ezen tovább hatódtunk. Megígértem nekik, hogy megírom: nem akarjuk, hogy mindenféle ocsmányságot kapjanak emailen.
Számítottunk rá, hogy rengetegen lesznek, de az, hogy 1600 ember nézi meg, minden elképzelésünket felülmúlta. Békés látvány volt, hogy Navracsics Tibor, Lázár János és Krakkó Ákos közelében ott áll Novák Előd és neje, mellettük Schiffer András mosolyog, Eörsi Mátyás pedig éppen távozik. Amikor kiosztottunk néhány dvd-t, akkor se mentek haza az emberek, az utolsó előadás 11-kor kezdődött, tehát néhányan csak 4 óra várakozás után nézhették meg a filmet. A Menta terasz hatalmas tapsot érdemel, mert sikerült valahogy rendet tartaniuk ebben a káoszban, ráadásul olyan vagányak voltak, hogy bevállalták a filmünket az esetleges perek ellenére.
Így, hogy a Biszku-lányok hozzájárultak a filmhez, minden bemutatása legális. Nemsokára bekerül a moziba, érdeklődtek már tévék is és később dvd-n is kiadjuk, de azt hivatalosan csak a fesztiváloztatás után lehet.
Rengeteg kedves élményünk volt szerdán: például találkoztunk egy cseh dokumentumfilmessel (aki hasonló filmet forgatott egy vérbíróról). Ő a film miatt utazott Pestre, de csak a harmadik vetítésre fért be. Könnyes szemekkel ölelgettek minket, javasoltak további élő felelősöket, meghívtak minket Amerikába és Németországba és még számtalan helyre. Ismeretlenektől kaptunk nagyon kedves leveleket.
Furcsa figurákkal is akadt dolgunk: az egyik verseket akart eljuttatni Biszkunak, a másik pedig ezt írta az iwiwen: Én azt kérdezem öntől, hogy nem bánja, hogy sok, '56-ban magát hősnek kikiáltó egykori nyilas fegyvertelen embereket gyilkolt meg, és géppisztollyal kereste az óvóhelyeken a zsidókat? Azt is kérdezem öntől, hogy nem bánja, hogy ezek közül sokan ma is vígan élnek az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában?
Azt éreztük, hogy ez egy közös alkotás, amiben benne van az egész Mandiner, a szerzők - akik folyamatosan segítettek minket -, az olvasók, akikkel közösen gondolkodtunk, benne vannak a politikusok is, akik párttól függetlenül mellénk álltak, benne vannak, akik odajöttek és kitartásukkal tüntettek mellettünk, benne vannak azok az emberek, akikkel közös fájdalmunk volt ez az elhallgatott múlt, benne van a sajtó, amelyik agyonírta, mutatta a sztorinkat.
Nem tudunk mást mondani, mint hogy: NAGYON KÖSZÖNJÜK!