Ha az egészből nem lesz semmi, akkor is megérte. Mármint Kövér László azon ígérete, vagy kijelentése, hogy 2014-ben nem fog ott állni a Parlament mellett Károlyi Mihály szobra. Persze jó lenne, ha négy év múlva Kéthly Anna mását nézhetnénk ott, vagy éppen Tisza Istvánét, esetleg Bethlen Istvánét. Nem csak azért érte meg, mert ez egy újabb olyan Jobbik-ötlet lenne, amelynek megvalósítása miatt Vonáéknak megint nem marad más, mint hogy gazsuláljanak a Zsidesznek.  

  Ami miatt én lelkes vagyok, az Lendvai Ildikó reakciója. Ugyanis pontosan az derül ki belőle, amit régóta sejtenek és hangoztatnak az MSZP-vel kapcsolatban, nevesül azt, hogy ez egy csökönyös, retrográd bagázs, amely rendszerváltás ide, 2010 oda, egyszerűen ott rekedt a magyar nép különösen vérzivatarosra sikerült 20. századában. Emígyen szól Ildikó asszony:

„Az MSZP tiltakozik az ellen, hogy a Fidesz egy "kirekesztő, ókonzervatív politikai kultúra" nevében kiiktassa a történelemből a progresszió eszméit és alakjait. Lendvai Ildikó leköszönő pártelnök közölte: ha kell, pártja minden eszközzel megvédi Károlyi Mihály szobrát, akinek nevéhez a köztársaság születésnapja fűződik, s aki - mint írta - "a szolidaritás örök példáját mutatva" saját birtokát osztotta fel a szegények között.”

  Más képtelenséget is mond Lendvai („Ha a Fidesznek ma nem kell Károlyi, holnap nem kell Ady, Jászi Oszkár, József Attila és Bibó István sem”), de ez az érvelés már inkább szánalmas és vicces, mint árulkodó. Mert hát ki is számít progresszívnek a mai szocialistáknak? Egy kortársai szerint ostoba, naív, befolyásolható, ám csökönyös és fanatikus gróf, aki valóban szétosztotta földjeit a parasztok között. Igaz, a földeken Károlyi kártyaadósságának köszönhetően súlyos jelzálog volt, ráadásul anekdoták szerint a vörös gróf nem is nagyon emlékezett rá, hogy mettől meddig terjed a birtoka, ingerült helyi parasztok oktatták ki erről a köztársasági elnök urat.

  A posztjáról és az országból való távozása utáni tevékenysége talán még ennél is kártékonyabb:  fényezte a kisantantot, gyakorlatilag lobbizott Magyarország feldarabolásáért, a legsúlyosabb sztálini időkben büszkén vallotta magát szocialistának, jó mélyen behajolt a Kominternnek is, majd a második világháború után hazajött, és egészen a Rajk-perig Rákosinak duruzsolt. 1956-ot már nem érte meg, ezért nem tudjuk, hogy forradalomról, vagy ellenforradalomról beszélt volna, esetleg sajnálatos októberi eseményekről. Mindenesetre özvegye, Andrássy Katinka egy szafariról hazatérve, levélben köszönte meg Kádár Jánosnak a „konszolidációt”, amit ugye egy bizonyos Biszku Béla hajtott végre.

  Íme a progresszió alakja, őt, illetve az ő szobrát védi az MSZP. Javaslom, ne vegyük túl komolyan, de azért gondoljunk bele: ha az úgynevezett magyar progresszió dicső hagyományai között kap helyet ez az alak, akkor mi mindent takarhat a kifejezés: „minden eszközzel”?

  Mondják: ma politikai karanténban vannak a szocialisták. Ilyen nyilatkozatokkal nem is fognak kijönni belőle egyhamar.