A Trianon-évforduló tájékán van elég bajuk a szegény szlovákoknak, végeredményben nem is hozzájuk kötődik 1920 júniusa, hanem Csehszlovákiához. Ilyen értelemben okafogyott Slota trianoni emléktábla-állítása Pozsonyban. No de mégiscsak választások lesznek az 1993 óta folyamatosan fennálló államban, most mindenki beveti maradék vakolókanalát. Célegyenesbe fordulnak a politikai formációk, ideje körülnézni, mennyire fog nyerni Fico. Merthogy a győzelme nem kérdés. A váltópártiság annyira még nem alakult ki odaát, Dzurindáék mostanra meg különösen nem tudták összeszedni magukat. Igaz, Iveta Radicová Gasparovic mögött másodikként végzett a tavalyi elnökválasztáson, nem tudni azonban, hogy ezt a muníciót mennyire sikerül átvennie a Dzurinda-féle SDKÚ-nak.

  No tehát Zbohom Fico, azaz Isten veled, Fico! - búcsúztatja a láthatóan lestrapált szlovák kormányfőt a szlovákiai Polgári Demokrata Ifjúság a honlapján, ahol antificóista filmet is nézhet a kiábrándult választópolgár. Az autó hátuljára is ragasztható antificós matricákat meg országos kampánykörútjukon vagy a Facebookon lehet igényelni. Kampányvideónak édeskevés az animáció, kormányváltó videókból idén ezerszer jobbakat láthattunk. Mindegy, a magukat liberális konzervatívoknak mondó akciócsoport a FB-on 10820 tagot számlál, nem mintha ez bármit is jelentene, a piros alma is több rajongót szerzett mint OV, aztán tessék, mi lett belőle. A szlovák választópolgár ráadásul messze földön híres arról, hogy megtéveszti az ottani kérdőívezőket. Bemondja a Ficót, leszavaz Meciarra, bemondja Meciart, leszavaz Slotára.

  Ficónak már csak 29, illetve 26 százalékot jósoltak a legutóbbi közvélemény-kutatások. A Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniónak (SDKÚ), vagyis Dzurindáéknak 14-et, a kereszténydemeknek 11-et. Az új liberális párt, a Szabadság és Szolidaritás (nevezzük mondjuk szlovák LMP-nek) 10 százalékot kapna. 4 százalékával Meciar viszont kibokszolhatja magát a törvényhozásból, ám erről eltérnek a vélemények a jövőkutató intézeteknél (újabban megint 6 százalékra tartják őt). Kis tortaszeletekként a bejutási küszöbön sorakoznak a magyar pártok meg az SNS, Slota bandája. Van egy Demokratikus Baloldal nevű párt (szerintem olyan, amilyet majd Gyurcsány fog alakítani), pillanatnyilag ez is esélyes az öt százalékos küszöbugrásra. A magyar választókkal kapcsolatban még nem tudni, mi a tendencia, követik-e a sunnyogás taktikáját, adják-e az MKP-ből kiábrándult arculatot és Hidaznak, aztán a fülkében jól behúzzák az MKP-t. Erdélyben ez a kérdés eldőlt, a Szász Jenő-féle alakulat nem tudott betörni az országos politikába. De egy negyedakkora országban persze minden akár máshogy is alakulhat.

  A gazdátlan szlovák konzervatív oldalt elnézve érthető meg a Bugár-féle nyitás (sokak szerint árulás) is. A ficói politikát elutasító, ám üzenetét, elképzeléseit megfogalmazni nem tudó, magát felépíteni nem képes kereszténydemokrata/polgári/ liberális képződmények nem tudtak határozott tábort kovácsolni maguk köré az utóbbi években. Ezt látja Bugár is, és ezért halászik magának számos szlovák szavazót (megszólható érte, ám az MKP-nak is jól jött eddig a nem kevés szlovák protest-szavazat). A plakátokról úgy tűnhet, és valójában úgy is áll, hogy a két magyar párt egymás ellen kampányol a felvidéki magyar szavazópolgárok kegyeiért. Az MKP-t el is kaszálta a csak magyar nyelvű felirataiért valami parlamenti bizottság – hiába, komoly teendői vannak a pozsonyi honatyáknak, ha 10 százaléknyi utált kisebbség tartózkodik az ország területén.

  A ficói győzelem tehát borítékolható, a kormányalakítási képesség viszont egyáltalán nem. Csehországban 115 mandátummal biztos többsége van a konzervatív erőknek a szocdemekkel szemben, és Paroubek után lehet, hogy Fico is megnyúlt képpel néz körbe június 12-nek éjszakáján.