Mikor megnéztem az Index pittyrepesztős videóját Sneider „Roy” Tamásról, és az előző 20 évet végigharcoló Zagyva „Folyosó” Gyuláról, olyan érzésem lett, hogy én ezeket az arcokat, gondolatokat valahol már láttam. Aztán beugrott: a skinheadmozgalom és a bomberkultusz Pesty László módszerváltás utáni filmjéből, az Albert és testvéreiből volt ismerős. Meg is néztem újra, felidézve a Világnemzeti Népuralmista Párt tündöklését és gyors bukását.
Találtam is sok közös pontot a mi szeretett Jobbikunkkal. Ott van a transzparens az „Igazságot az ÁVH magyar áldozatainak” felirattal, ott vannak a katonasapka alatt fonnyadozó, maligánszántotta arcok, ott van a megafonos Zsiguli, ott van az azóta elhunyt Ekrem Kemál György - vissza is tért emlékeimbe a 2006-os Kossuth tér, és az izzó hangulatú, Deák téri nagygyűlések. Megbizonyosodtam arról is, hogy az már a magyar radikalizmus elengedhetetlen attribútuma, sőt egyenesen történelmi hagyománya, hogy valaki követelje adósságunk felfüggesztését, majd az így nyert összegből biztosítsa a népjólétet. Ahogy eredetmítoszunk zavarossá tétele is az.
Nos, ebben azonban sikerült előrébb lépni. Szabóék még úgy tudták, hogy a Csendes-óceán közepéről indult hódító útjára a magyarság, és mitológiájukban ugyanúgy benne volt az Atlantisz, mint az a közismert tény, hogy a mi őseink építették fel a hellén kultúrát. Nem ám a dórok meg a többiek. Ez mára letisztult: ebből most már csak a turáni és keleti vonal a menő, ráadásul ebből sikerült is külpolitikai irányt faragni, aminek amúgy híján volt a VNP.
„Elemi érdekünk a Törökországgal, Kazahsztánnal, Azerbajdzsánnal, Üzbegisztánnal és a többi közép-ázsiai országgal való szoros kapcsolat, amely nem csak külgazdasági értelemben jelenthet kiutat Magyarország számára, de felszabadító spirituális élményt adhat az együvé tartozás megélése. Ugyanígy fontos és megkerülhetetlen tényező az új évszázad két nagyhatalma, Kína és Oroszország.”
Ezeket már a Jobbik külügyi- és külgazdasági miniszterjelöltje mondja. Igaz se külügyminiszterség, se külügyi bizottság, ráadásul semmi új nincs ebben Gyöngyösi Márton mondott már hasonlókat korábban, ahogy Csanád vezér is a volt Szovjetunió tagállamaival szövetségben képzeli el az igazi rendszerváltást. Ezt azonban legjobb ismereteim szerint még nem mondta egyikük sem:
„Ön szerint érdekli bármelyik épp-elméjű kínait az, hogy nevében kommunista államban él? Szerintem sokan élnének inkább egy nemzeti kommunisták által vezetett, prosperáló országban, mint egy nemzetellenes elit által tönkretett, széteső-félben lévő állam polgáraként.”
Ragyogó. Az első mondatban máris ott találjuk a kádári alkut mozgásban tartó elvet. Minek nekünk több párt, ha van Kőbányai, nem igaz? A nemzeti kommunista szóösszetétel nácinak való, tudományos igényű megfeleltetését meghagynám a Bauer-Ripp-Ormos-Krausz-Vásárhelyi középpályás-sornak, a Jobbik úgyis kikérne magának, mint ahogy azt tették anno a VNP-sek is. De hogy akkor ez most sovinizmussal kevert szocializmus, ami a környező országokban honosodott meg? Vagy Gyöngyösi csak a szimpla kommunizmusra gondolt?
Pesty filmje mindenesetre azzal végződik, hogy Szabóék szórólapot nyomnak a Deákon egy szőke lány kezébe. A bociszemű leány elolvassa és felcsattan: „Akkor ennek a szocializmushoz van köze? Nincs? Akkor ez micsoda?” Buta kis kérdések, de a dolog bája pont az, hogy a hölgynek szemmel láthatóan fogalma sincs róla, mennyire igaza van.
Illetve lett.
