Soron kívüli parlamenti ülés, nyílt nácizás, a saját állampolgárok tizedének nyílt megfenyegetése – vajon mi történik Szlovákiában? Tényleg Orbán Viktor a hibás, vagy valami más miatt esett a magyaroknak a teljes szlovák politikai színtér?
A megoldás kulcsa a szlovák politika jellegzetességeiben rejlik. A kettős állampolgárságról szóló törvény rossz időben, a kampányidőszakban vált az északi szomszéd politikájának fő témájává, de ne legyenek illúzióink: pont ugyanez a hisztéria tört volna ki fél évvel korábban, vagy egy évvel később is.
A szlovák kormányfő most terjengő barna pestisről beszél és baráti ultimátumokat küldözget, a külügyminiszter pedig meg nem nevezett rejtélyes külföldi szervezetekkel fenyegetőzik, holott a törvényt még el sem fogadták. A pártok egymással versenyeznek a hazafiságban, ki mértéktartóbb (Dzurindáék és az SDKÚ), ki véresszájúbb (a kormánypártok).
Ez a műsor nem jött volna létre, ha nincs... Robert Fico és a Smer. A legnagyobb szlovák párt már négy éve mesterien keveri a kártyákat a hazai színtéren. Fico életműve ugyanis másból sem áll, csak ellenségek kereséséből és – ha épp nem léteznek – azok megalkotásából. Egy ellenzéki párttól nem szokatlan, hogy minden rossz forrását a kormányban látja, egy kormánypárttól viszont annál furcsább, hogy folyamatosan külső bomlasztókat keres.
Fico kormányzásának négy éve alatt akadt épp elég ellenség, akit lehetett hibáztatni – újságok, közhasznú szervezetek, nyugati, nemzetellenes erők által pénzelt pártok. És persze a magyarok. Nagyon hálás dolog pont a magyarokból ellenséget kreálni, hiszen egy furcsa, szlovák szemmel különcködő népcsoportról van szó, sajátos szokásokkal és igényekkel. A Smer ellenségképekre építő taktikája annyira sikeresnek bizonyult négy év alatt, hogy a többi párt nem tehetett mást, mint úszott az árral és bágyadtan tiltakozott, vagy éppen rákontrázott a miniszterelnök kijelentéseire.
A folyamatos háborúzás a legrosszabb időben hozta kellemetlen helyzetbe Ficót – a választások előtt kiderült, hogy a Smeren kívül alig maradtak szövetségesei. A kormányfő ezt a kérdést az egyetlen lehetséges módon oldotta meg: ellenséget csinált Orbán Viktorból, a kettős állampolgárság koncepciójából és azokból a „hazaárulókból”, akik hajlandóak lennének felvállalni a kettős identitást Szlovákiában.
A Smert nem zsigeri magyargyűlölet vezérli, hanem egy alaposan végiggondolt stratégiát követnek. Pár hétig szükségük van egy vezértémára, hogy Fico ismét a bölcs államférfi szerepében tetszeleghessen, aki megvédi az országot a külső és a belső veszélytől. A felvidéki magyarság számára komoly következményekkel jár ez a hozzáállás? Számukra csak járulékos veszteség.
Ebben a pillanatban úgy tűnik, ha a magyar parlament megszavazza a kettős állampolgárságról szóló törvényt, a szlovák törvényhozás még jelenlegi kettős állampolgárai tízezreit is hajlandó feláldozni csak azért, hogy hozzon egy szimbolikus és betarthatatlan ellenintézkedést. Ez túlmegy minden racionalitáson. Csak az ellenség elleni, végsőkig folytatott harc indokolja.
A kérdés már csak az, hogy miként kell kezelni Ficót és a fenyegetéseit. Csak egy dolog biztos: az előző négy év stratégiája, a szlovákok felé gyakorolt jelképes gesztusok és a cserébe elvárt engedmények módszere látványosan csődöt mondott...
