Aki nem unja még Szanyi Tibort, az állítólagos bérszavazókat és a számolgatást, azt most ha nem is vokstúrára, de voksnéző túrára invitálom Budapest 19. egyéni választókerületébe, a főváros XIII. kerületének déli részébe. Nézzük meg, mit mutatnak a számok Szanyi Tibor nyilvános, illetve nem nyilvánosnak szánt, de kiszivárgott mondatairól, s egyúttal vessünk egy választásszociológiai pillantást is a 2010-es országgyűlési választások eddigi legszorosabb versenyfutását produkáló egyéni választókerületre!

  Szanyi Tibor és az MSZP még a szavazatok megoszlásának ismeretében is ragaszkodott hozzá, hogy volt szervezett voksturizmus, és hogy a budapesti 19. evk-ban az általa feltételezett mintegy 500 „bérszavazó” döntötte el, hogy az első menet után ne Szanyi, hanem a fideszes jelölt forduljon az élen. Annál kínosabb volt, amikor kiszivárgott az a hangfelvétel, amelyen átszavazásra, illetve átszavazás szervezésére buzdított. Kik is akkor a voksturisták tulajdonképpen? (Már ha tényleg voltak.) Mint előző posztomban megírtam, az igazolással leadott szavazatoknak a jelöltek közötti megoszlása statisztikailag megbecsülhető, az eredmény pedig azt mutatja, hogy a Budapesten igazolással szavazók egyszerűen hozták magukkal a vidékre jellemző megoszlást (az MSZP ennél kicsit gyengébben szerepelt közöttük, de mobilis és valószínűleg zömmel aktív korú szavazók esetén ez nem is meglepő).

  Ez az eredmény még akkor is áll, ha most korrigálni kell egy kicsit, mielőtt Szanyi Tiborral foglalkoznánk. A múltkori poszt a választás után egy-két nappal készült, azóta pedig tudjuk, hogy kicsivel, kb. 12%-kal többen szavaztak igazolással, mint ahány választót aznap vettek fel a névjegyzékbe (az átszavazók egy része nyilván már korábban, előre felvetette magát). Azt is tudjuk, hogy a Budapestre igazolást kérőknek nagyjából 10%-a nem vidéki, hanem Budapesten belüli átigazoló. A becslést tehát megismételhetjük az új számokkal, az eredményeket pedig valahová a pártok országos és „vidéki” eredményei közé várhatjuk (mivel az átszavazók közt budapestiek is vannak, de kevesebben, mint amennyi a budapestiek aránya az ország összes szavazója között). Gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint az első számolásnál: említésre méltó eltérés ismét csak az MSZP-nél (lefelé) és az LMP-nél (felfelé) mutatkozik – ez pedig simán adódhat demográfiai és szociológiai okokból, nem kell hozzá szervezett voksturizmus.

  Nézzük meg részletesebben is a budapesti evk-kat, köztük Szanyi Tiborét is! Az MSZP azt állítja, hogy „az átjelentkezők száma hat Budapesten hat választókerületben volt kiugróan magas, itt a választókerületi átlagnál jóval magasabb lett a Fideszre illetve a Jobbikra leadott szavazatok száma”. Budapest 11., 12., 14., 15., 19. és 21. evk-iról van szó, ezek egyike tehát Szanyi körzete. Miért jött sok átigazoló a VIII., IX., X., XI., XIII. és XIV. kerületbe? A válaszért ismét fordulhatunk a statisztikához: hasonlítsuk össze, milyen arányokat becsülhetünk az átigazolók közt ezekben a „gyanús” egyéni választókerületekben és a többi budapesti evk-ban! Ha igaz, hogy a Fidesz „Kubatov-szavazókat” koncentrált a „gyanús” kerületekbe, akkor jelöltjeinek az átigazolók közt ezekben a kerületekben jobban kellene szerepelniük, mint más evk-kban, ahol kevesebben szavaztak igazolással.

  Az eredmények azt mutatják, hogy a Fidesz az átszavazók közt még kicsit rosszabbul is szerepelt az MSZP szerint „gyanús” kerületekben, mint a többiben – Szanyi Tibor kerületében pedig még a hat „gyanús” evk átlagánál is rosszabbul. A Jobbikról ugyanez mondható el. Az eltérések ugyanakkor mindössze pár százalékosak, Szanyi Tibor körzetében az átigazolók 3%-a pl. mindössze mintegy 46 embert jelent. Magyarán: az igazolással szavazók nem pártpreferencia szerint koncentrálódtak, az MSZP gyanúját a számok nem támasztják alá. (Az átszavazókat pedig nem az adott budapesti evk-hoz kell hasonlítani, ahogy a szocik tették, hanem a vidékhez vagy az országos arányhoz, hiszen itt vegyes, kb. 90%-ban vidéki származású vagy vidékről érkező és Budapesten csak nem régen lakó, tanuló vagy dolgozó társaságról van szó). A fenti táblázat Szanyi Tibornak is jó (vagy rossz?) hír lehet: a számok az ő választókerületében sem utalnak szervezett és tömeges voksturizmusra. Legfeljebb LMP-sek túráztak ide is, róluk viszont már a múltkor is megállapíthattuk: Budapest-szerte 1000-1500 között lehet az LMP-s "voksturisták" száma, ennyi mobilis embernek pedig magától és egyénileg is eszébe juthat, hogy vidék helyett Pesten szavazzon, különösen ha kedvenc pártjának az ő vidéki lakóhelyén nincs is egyéni jelöltje (a 144 vidéki evk-ból az LMP csak 66-ban tudott jelöltet állítani).

  Igen ám, de amikor egy evk-ban becsüljük az átszavazók megoszlását, sokkal nagyobb a hiba lehetősége, mint egész Budapestre vetítve. Nagyon nem mindegy, hogy az adott evk melyik szavazókörében voksolhattak az igazolással szavazók. Más lesz az ő megoszlásukra vonatkozó becslésünk, ha az ő szavazataik egy, az ottani átlagnál „fideszesebb” szavazókör „helybeli” szavazataival keverednek, és más, ha ugyanezeket a szavazatokat egy átlagosnál „szocialistább” helyi szavazókör voksaitól kell szétválasztanunk. Az előbbi esetben ugyanis túl-, az utóbbiban alulbecsüljük majd a fideszesek arányát az igazolással szavazók közt. Jobban szét kell tehát néznünk a vizsgált egyéni választókerületen belül, milyen is ott a szavazatok területi megoszlása.

  Ebből a célból térképet készítettem a Bp. 19. evk szavazókörönkénti eredményeiről, azon belül is elsősorban a két legesélyesebb jelölt, a szocialista Szanyi Tibor és a fideszes Szalay Pál versenyfutásáról. A térképen azokat a szavazóköröket jelöltem, ahol ez a két jelölt kisebb (5-15%-os), jelentős (15-25%), vagy óriási (25%-osnál nagyobb) előnnyel végzett a másik előtt. Az érdekesség kedvéért azt is jelöltem, hol szerepelt kerületi átlagánál jelentősen jobb eredménnyel a két kisebb párt, az LMP és a Jobbik. A jeleket nem a szavazókörök helyszínéhez tettem, hanem kikerestem, hogy egy-egy szavazókör mely utcáknak felel meg, és igyekeztem nagyjából a megadott terület közepére tenni a jelet. Az eredmények érdekesek lehetnek még annak is, aki a kerületről viszonylag keveset tud, esetleg a Google műholdas térképével nézi meg. Egy ott élőnek persze, aki jól ismeri a környéket, sokkal többet mondhat.

  Lássuk:

  Jelmagyarázat:

  nagy paca = az ottani szavazatok 25%-ánál nagyobb előny a fő riválissal szemben

  közepes négyzet = 15-25%-os előny a fő riválissal szemben

  kis négyzet = 5-15%-os előny a fő riválissal szemben

  kis világoszöld kör = 16%-nál többet kapott az LMP-jelölt

  kis sötétzöld kör = 10%-nál többet kapott a Jobbik-jelölt

  lila négyzet = annak a szavazókörnek a területe, ahol igazolással lehetett szavazni

  Mit látunk a térképen? Szanyi Tibor „fellegvára” a két nagy piros paca környékén van. A Google műholdas térképe szerint ez, vagyis a Gidófalvy és a Hun utca környéke lakótelep, sokemeletes panelházakkal. (Keressünk csak rá a „panelprogram Gidófalvy utca” és a „panelprogram Hun utca” kifejezésekre!) Szanyi más panelvidékeken is nyert (pl. a Bessenyei és a Tisza utca, északabbra pedig a Párkány utca környékén), de nem ekkora előnnyel. Vannak olyan lakótelepek is, ahol döntetlen körüli eredmény született (Kárpát utca), vagy kisebb fideszes győzelem (a Népfürdő utcai lakótelep egyik szavazókörében). A másik környék, ahol Szanyi győzni tudott, Újlipótváros nyugati része, a Szent István park környéke. Az ittenieket nyilván nem a panelprogrammal nyerte meg – inkább a jobboldaltól berzenkedő liberális polgárok szavazhattak rá „befogott orral, halkan anyázva”. Itt szerepelt jól az LMP is.

  A Fidesz jelöltje Újlipótvárosnak a Váci úthoz közeli részén szerepelt jól, ahol az LMP szintén viszonylag erős. Még jobb eredményt ért el a Lőportárdűlő környékén: a Váci út, a Dózsa György út és a vasút által határolt háromszögben és attól kissé északra. Végül kiugróan magas fölénnyel verte Szanyit a Teve utca – Gömb utca – Pap Károly utca – Róbert Károly körút négyszögben. Ez utóbbi néhány éve, amikor utoljára arra jártam, olyan környék volt, ahol új építésű házak („lakóparkok”) álltak régi, lepukkant, etnikailag vegyes lakóközösségű gangos bérházak mellett. Nem tudom, a Lőportárdűlő környékével mi a helyzet, de tény, hogy ezeken a helyeken a Fidesz-győzelem mellett kerületi átlaga fölött szerepelt a Jobbik is.

  Aki eddig nem tudta volna, az most láthatja: még egy kerületen belül is sokat számít a pártpreferenciákban, hogy hol laknak és hogyan élnek a szavazók. Miért csodálkoznánk ezek után pont azon, ha a vidéki állandó lakcímű, albérletben vagy kollégiumban élő választók másképp voksolnak, mint a Hun utcai lakótelep vagy a Szent István park választópolgárai? Na de nézzük meg, milyen szavazókörhöz is sorolták őket! A fenti térkép szerint a közelben van inkább „fideszes” és inkább „szocialista” szavazókör is. A Google műholdfelvételei szerint vannak itt panelszerű sorházak, egy nagy, lakópark-szerű új ház és régi bérházak is. A 2009-es EP-választáskor szintén ez volt az igazolással szavazók köre, és a mostanihoz hasonló eredmény született (Fidesz: 50%, MSZP: 15%, Jobbik: 18%, LMP: 6%, MDF és SZDSZ: 5-5%). Erre persze mondhatják a voksturizmus-hívők, hogy „ez volt a főpróba”, ezért nézzük 2006-ot is! Szanyi ekkor az 1. fordulóban itt 53%-ot kapott, a fideszes Kosztolányi Dénes 29%-ot, Horn Gábor 9%-ot, az MDF-es jelölt 6%-ot, a jobbikos pedig 2%-ot. Ez nagyjából megfelel az akkori kerületi átlagnak (kivéve, hogy itt Szanyi 5%-kal többet, Horn 7%-kal kevesebbet kapott, mint a kerület egészében), vagyis vehetjük ezt a 19. evk egy nagyjából „átlagos” szavazókörének.

  Ez viszont arra utal, hogy nagyon durva hibát nem követhettünk el az e kerületben igazolással szavazók preferenciáinak becslésében: kb. 753 fideszes, 261 szocialista, 227 jobbikos, 224 LMP-s, valamint 63 MDF-es szavazót becsülhetünk. Az egyetlen LMP kivételével minden pártnál nagyjából annyit, mint amennyire számíthatunk, ha véletlenszerűen, minden szervezés nélkül összeszedünk 1528 embert az országból:

  Ha feltételezzük, hogy az LMP-sek között volt némi – spontán, és nem szervezett – voksturizmus, és megfelezzük a számukat, akkor pedig olyan arányokat kapunk, amelyek a legjobb közvélemény-kutatásokkal vetekedve közelítik az országos eredményt:

  Mit kezdjünk akkor az olyan egyéb közvetett bizonyítékokkal, amelyek alapján egyesek szervezett voksturizmust feltételeznek? Nézzük ezeket sorban:

• Sokan estefelé álltak be a sorba: ez nem bizonyít semmit. A sorok már napközben álltak, sokan pedig a sort látva visszafordulhattak azzal, hogy majd jönnek este, hátha akkor már nem lesz sor.
• Az igazolással szavazók nem fordultak vissza, hanem kivárták a sorukat: ez nem teljesen igaz. Budapestre 24295 választó kért igazolást, ebből 18765 (77%) szavazott. A Budapesten igazolással szavazók 77%-os „részvételi aránya” nem magas, hiszen csupa olyan emberről van szó, aki eredetileg igenis szándékozott szavazni. Nem igaz tehát, hogy mindenki kivárta a sorát: volt, aki visszafordult – méghozzá elsősorban ott, ahol sokan szavaztak igazolással, vagyis ahol nagy volt a sor. Minél több igazolással szavazó volt egy evk-ban, annál kisebb volt köztük a részvételi arány, mint az alábbi ábrán is látható:

• Szanyi Tibor látott olyat, hogy valaki kiállt a sorból, ezzel egyidejűleg beállt a helyére másik három, és a mögöttük állók nem szóltak semmit: ez legfeljebb annyit bizonyít, hogy Szanyi Tibor nem szokott sorban állni, vagy már elfelejtette, hogy milyen is az. Aki állt már nagyon hosszú sorban barátaival, ismerőseivel, illetve egyetemistaként évfolyamtársaival együtt, az tudja, hogy ilyenkor el lehet menni (mellékhelyiségbe, kisboltba, kinek hová kell), csak egy embernek kell mindig ott maradnia, hogy tartsa a helyet a sorban.
• Szanyi Tibor látott olyat, hogy egy mikrobuszból kiszállt öt ember utazótáskával, és mentek szavazni: nos, lehet, hogy ők voksturisták voltak. Akár mind az öten… De az is lehet, hogy nem. Ha tíz ilyen mikrobusz volt is, akkor is csak 50 emberről, a kerületben igazolással szavazók 3,3%-áról beszélünk – amennyiben ők voksturisták voltak, statisztikával sajnos nem tudjuk őket leleplezni, de szerencsére az eredményt sem befolyásolták (Szanyi 429 szavazattal kapott ki).
• Szanyi Tibor egy hangfelvételen átszavazásra buzdított: ez alapján éppenséggel szocialista voksturistákat kellene feltételeznünk, de a felvétel nem bizonyítja ezt, legfeljebb a szándékot. A számok alapján Szanyinak nem nagyon lehettek voksturistái, vagy ha voltak, akkor olyan kevesen, hogy az statisztikailag nehezen volna kimutatható.

  Felmerül még egy további kérdés is: kik lehettek az igazolással szavazók, hogy kerülnek ők ebbe a kerületbe? Egy baloldali újságíró szerint nem hivatkozhatunk egyetemistákra, mert „a XIII. kerületben egyetlen felsőfokú intézmény, kollégium vagy campus sincsen”. Nos, ez nem igaz: Budapest XIII. kerületében két egyetemi kollégium is van, összesen majdnem ezer férőhellyel. A weboldalaikon olvasható adatok szerint az ELTE Kerekes úti kollégiumában 630, a több műszaki főiskola egyesítéséből született Óbudai Egyetem Csavargyár utcai kollégiumában 360 diák számára van hely. Csak találgathatunk, hogy közülük hányan szavazhattak igazolással a XIII. kerületben, de ha belegondolunk, hogy a választások előtti hétvégén, húsvétkor nagy valószínűséggel már voltak otthon, és nem biztos, hogy hetente leutaznak vidékre a szüleikhez, akkor akár több százan is lehettek. Ha csak a diákok harmada maradt fenn Pesten szavazni, az már 330 olyan választó, akik valószínűleg nem az MSZP-re voksoltak. Ehhez jönnek még az albérletben lakók is, akiknek a számát ugyan nem tudjuk megbecsülni, de tehetünk egy durva, de gyors összehasonlítást a budapesti kerületek közt. Ha ráguglizunk erre a kifejezésre: +albérlet +Budapest +”XIII. kerület”, és ugyanezt megismételjük a többi budapesti kerülettel is, akkor a XIII. kerületre durván kétszer annyi (40 ezer körüli) találatot kapunk, mint más kerületekre (kb. 8 és 28 ezer között). Akinek van türelme hozzá, az kereshet pontosabb statisztikát is, pl. hirdetésekből.

  A számok tehát nem utalnak szervezett voksturizmusra vagy bérszavazókra, és a közvetett bizonyítékok alapján sem kell ilyesmit feltételeznünk. Ha mégis volt ilyesmi, akkor olyan csekély mértékű volt (illetve olyan sikertelen), hogy statisztikailag nem kimutatható, és az eredményt sem befolyásolta érdemben – tehát nem érdemes vele foglalkoznunk. Tömeges és szervezett átszavazás az adatok fényében csak úgy volna elképzelhető, ha minden párt művelt volna ilyesmit, és nagyjából olyan arányban, hogy a hatását ne lehessen látni. Ráadásul akkor nemcsak Szanyi körzetében, hanem egész Budapesten kellett volna művelniük, mivel ez az evk az átszavazók megoszlását tekintve nem ugrik ki a többi közül. Ez viszont először is rendkívül valószínűtlen, másodszor pedig ilyen esetben egyik érintettnek sem lenne joga szemrehányást tenni. A 2. forduló után még visszatérhetünk a témára: Budapesten még tizenhárom olyan evk van, ahol nem dőlt el a verseny és lesznek igazolással szavazók.

  Addig is: ha nincs valami nagyon komoly bizonyíték voksturizmusra (akármelyik párt által szervezettre), akkor maradjunk az egyszerűbb magyarázatnál – nem volt szervezett és tömeges voksturizmus. Aki nem hiszi, számoljon utána.