Jó ideje agyaltam pár témán, hogy a választási agyfasz lecsengése után kicsit megtörjem a monoton közéleti posztokat, viszont a Heti Válasz két héttel ezelőtti cikke aktualitást adott az egyik tervezett fotósorozatomnak. Továbbá egy másik friss esemény kapcsán lenne még pár gondolatom a tágabb ügyhöz.

  A HV arról ír, hogy mit terveznek Duna-szabályozás címén, és ez milyen környezeti károkat okozna. Így előtúrtam pár régi, Dunán készült képemet nektek. Barátaimmal évek óta minden nyáron vízre szállunk valahol Komárom környékén, és lecsurgunk a Római-partig. Voltunk már a Tiszán is, de valahogy bennszülött óbudai gyerekekként közelebb áll hozzánk a Duna. Imádjuk, és sose tudjuk megunni. Szerencsére, ahogy az újságcikk is megemlíti, mi magyarok, meglehetősen érzékenyek vagyunk a folyónk alakítgatására. Elvégre a Duna védelme a rendszerváltás egyik szimbóluma. Szóval korántsem lefutott a dolog.

  De mennyire vagyunk érzékenyek a többi környezeti értékünk védelmére? Itt van példának ez a friss történet: a katasztrófavédelem területén klórmeszet öntöttek egy bükki patakba. És mi történik? Semmi. Mindenki lapít, mint szar a fűben. Szerintem még annyi sem fogalmazódik meg az emberek fejében, hogy „ejj”.

  Na, én ezért mondom, hogy éljen zöldfasizmus (copyright by Robin Masters), és örülök, hogy létezik a Greenpeace, mégha sok dologban (pl. atomenergia) nem is értek velük egyet. Bár azt is hozzá kell tegyem, hogy ha elbeszélget velük az ember, akkor sokkal kevésbé radikális kép jön le róluk, mint ami átjön a médián keresztül. Egyébként meg az emberek többségének a hozzáállása a környezethez (értsd: magasról leszarják) legalább olyan radikális, csak a másik oldalról. Így igenis kell egy ellensúly, egy fék. Hátha a két erő eredője egy jobb világot eredményez.

  Sőt, tovább megyek: azt is elhiszem, hogy a Greenpeace-t és a hasonló szervezeteket ellenséges gazdasági érdekből hozták létre. Sebaj, hosszútávon pont az fogja a stratégiai előnyünk alapját képezni, hogy mi nem tettük úgy tönkre a környezetünket, mint pl. most Kína teszi. Ebben pedig az ilyen szervezeteknek és irányoknak igenis kulcsszerepük van…

  (Nem, ennek a posztnak nem az a lényege, hogy az LMP mellett agitáljak, és én nem is rájuk fogok szavazni.)