Regőczi Miklós szimultán (a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban megjelent) nagyinterjúival új lendületet vett a BKV-ügy. A közlekedési vállalat volt vezetője nevét és arcát adta a régóta sejtett-tudott tényhez: valóban az MSZP-SZDSZ kifizetőhelye volt a BKV.

  Regőczi új (valós vagy valótlan) nevekkel gazdagította az MSZP-SZDSZ és holdudvaruk érintettjeinek körét, Lendvai Ildikó vagy éppen Lamperth Mónika képbe kerülése egy újabb lökést adhat a szakadék felé tántorgó szocialistáknak. Kedvenc részleteink az interjúkból:

 – Mely médiumok voltak még fontosak Lelovics Ottónak és a pártnak? 
– A Klubrádió és a Nap-kelte. Lelovics szólt, hogy Verebes István fiának valamilyen készülő filmjét támogassuk egy pár milliós reklámszerződéssel, mert fontos, hogy Verebes jól kérdezzen a Nap-keltében. 
– És jól kérdezett? 
– Jól bizony. A Nap-kelte ügye egyébként úgy indult, hogy Antal Attila megérkezett a BKV-hoz, és talán már az első napon elétoltak egy előkészített, húszmilliós szerződést, ami a Nap-keltére vonatkozott. Ennek végül csak a felét fizettük ki, mert nem akartunk ott annyit szerepelni. 
– Tehát közpénzből fizettek PR-beszélgetésekért. 
– Igen, és a műsorvezetők mindig nagyon szívélyesek voltak.
– Milyen politikai kérések voltak még? 
– Például hogy vegyünk fel embereket. Egyszer Antal Attila keresett meg, hogy Lendvai Ildikónak valamilyen ismerősét kell elhelyezni, tegyek valamit, mert Lendvai már vagy ötször hívta. Találkoztam a kedvezményezett úrral, de teljesen alkalmatlan volt, nem tudtam felvenni, képtelenség volt. Végül egy külső cég már létező szerződéséhez a cég beleegyezésével hozzácsaptuk a fizetése összegét, és rajtuk keresztül megkapta. 
– Mekkora fizetést kapott ez a derék ismerős?
– Úgy emlékszem, háromszázezer forintot havonta. 
– És ezért nem csinált semmit. 
– A BKV-nál biztos nem. 
– Lendvai Ildikó örült ennek a megoldásnak? 
– Nem tudom, én jeleztem Antalnak, hogy ebben a formában sikerült elintéznem az ügyet, azt mondta, hogy rendben lesz. 
– Fel kellett még venni valakit? 
– Persze. Lelovics Ottó szólt, hogy menjek be Lamperth Mónikához a minisztériumba, ott egy államtitkárral vagy államtitkár-helyettessel találkoztam, aki kérte, hogy a feleségét vegyük fel a céghez. Mondtam, hogy ez nem túl szerencsés megoldás, de megnyugtatott, hogy a felesége a leánykori nevét használja, senkinek nem fog feltűnni. Fel is vettük. 
– Nos, végül is ez egy apró siker a munkanélküliség elleni harcban. Voltak egyedi, ritka kérések is? 
– Voltak. Mondjuk, Nyakó Istváné. Nyakó és felesége buszokat kért kölcsön pár alkalommal, ifjúsági táboroztatásokhoz. Nyolc-tíz busz kellett nekik. Engem hívtak fel, én meg elintéztem cégen belül a közlekedési igazgatósággal, hogy megkapják.
– Fizetett valaki a buszokért? 
– Dehogy.  

 – Balogh Zsolt szerint volt rá bőven példa, hogy a nyertes cég utólag árat emelt vagy határidőt hosszabbított, a megemelt öszszegből pedig bizonyos százalékot vissza kellett csorgatni.
– Ez a műszaki területen fordulhatott elő, nálunk nem. Volt, hogy a vállalkozó olcsó ajánlattal nyert, amely összegnek a kétszeresét fizették ki pótmunka címén. Vegyük például a 4-es metró Rákóczi téri állomásának újraterveztetését, amelyet azért kellett elvégeztetni, mert a lakók tiltakoztak a fák kivágása miatt. Mint kiderült, szó sem volt semmilyen valódi lakossági tiltakozásról, ez csak ürügy volt, hogy 600 millió forintot kérhessenek az állomás átterveztetéséért. De ebben nincs semmi új, már 2007 előtt is sokan éltek e technikával.

(...)

 

– Demszky Gábornak is voltak kérései?
– Egyszer felhívott személyesen, hogy kössek a Sawyer Miller Grouppal szerződést. A sors fintora, hogy velük komoly szakmai együttműködésünk volt, jó munkát végeztek, megdolgoztak a pénzükért. Nem úgy, mint mások, voltak olyan cégek, amelyek csak azért kaptak pénzt, hogy leszálljanak rólunk, békén hagyjanak minket.
– Hagyó az ön nyakát is szorongatta?
– Baloghot naponta berendelték városházi vezetők. Én Hagyóval rendkívül ritkán találkoztam, a nyakamat sem fogta meg, és párizsit sem evett előttem. Más politikusoktól viszont érkeztek kérések. [A következő két mondatot Dancs Gábor személyiségi jogokra vonatkozó kérése alapján eltávolítottuk - a szerk.] A koalíciós politikusok, vagy leginkább az ő közvetítőik, folyamatosan kérésekkel álltak elő. Amikor Olti Ferenc, a BKV vezérigazgató-helyettese a 4-es metrót felügyelte, jelezte Antalnak, hogy kevés neki a vezérhelyettesi fizetés, ezért hozott egy céget, amellyel szerződést kötöttünk havi több százezer forint értékben, Olti fizetését pedig a cég kipótolta. Általában nem az önkormányzati képviselők kértek személyesen a BKV-tól, volt annyi eszük, hogy közvetítőkön keresztül jelentkezzenek. Akkor volt a legnagyobb baj, ha a koalíció nem tudott előzetesen megegyezni, ki nyerjen egy-egy tendert, ebből jelentős konfliktusok voltak, de általában mindig született köztes megoldás.