Vannak a világnak olyan országai, amelyek bőséges természeti erőforrásokkal rendelkeznek. A természet olyan bőkezűen láthat el adományaival egy népet, hogy azoknak kitermeléséből és eladásából gondtalanul megélhet. A nyersanyag-eladások sok ország számára járadékszerű jövedelmet biztosítanak.

  Sokak szerint a magyar termőföld is ilyen erőforrás, melynek helyes kihasználása biztosíthatná számunkra a megélhetést. Népszerű gondolat lehet ez, mert az ipari termelésben észlelhető lemaradásunk felülírására ad reményt, szükségtelenné téve a korszerű ipari technológia beszerzéséhez szükséges, külföldről érkező tőke feltételeinek való megfelelést. Egy, a jobboldal jobbszárnyán elterjedt nézet szerint, ha a mezőgazdaság biztosíthatja megélhetésünket, szükségtelen lenne a nemzetközi trendekhez való igazodás, melyet sokan minden problémánk forrásának tekintenek.

  Játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha a sokszor emlegetett 1 millió munkahelyet a mezőgazdaságban próbálnánk létrehozni! 2007-ben a magyar munkavállalók 4,7%-a dolgozott a mezőgazdaságban. Ez a 3.906.000 munkavállalóra számítva mintegy 186 ezer fő. Egymillió fővel való növekedés azt jelenti, hogy a mezőgazdaság által foglalkoztatottak számát közel hatszorosára növelnénk. Ez az 1.200 ezer fős mezőgazdasági munkavállalói létszám az ily módon 5 millióra növekedett össz-foglalkoztatás 24%-át tenné ki, amely jóval felülmúlná az 1990-es 17%-os értéket. 

  Érdekes a gondolat, mely a magyar mezőgazdaságban látja a munkaerőpiaci expanzió lehetőségét. Utánanéztem néhány adatnak, és kiszámoltam néhány, talán jellemző számot, amelynek segítségével közelebb juthatunk a dolog megítéléséhez.

  Vizsgálódásom módszeréül az ökölszámok elvét használom fel. Jellemző számok megválasztásával nagyságrendi becslést végzek, igyekezvén a számokat a végeredményt illető sejtésemmel ellenkező irányban megválasztani olyankor, amikor az értékeket bizonyos határok között kell kijelölnöm.

  Magyarország mezőgazdasági termőterülete 5,93 millió hektár. Ebből szántó 4,8 millió hektár, gyep 1,1 millió hektár, gyümölcsös 0,3 millió hektár.

  Válasszuk a búzatermelést vizsgálódásunk alapjául! Magyarországon a búzatermelés régi hagyomány, a magyar földdel, mint Európa éléskamrájával kapcsolatos asszociációk első ízben a búzát juttatják eszünkbe. Emellett a búza jól tárolható, a zöldségfélékhez képest kevéssé romlékony, a világpiacon értékesíthető termény, amely ily módon tetszőleges árura konvertálható.

  Termeljünk hát gondolatban 4,8 millió hektáron búzát! A hektáronkénti 4 tonna termés közepes hozamnak számít, számoljunk 5 tonnával. Értékesítsük a búzát egy közepesnek számító európai áron, magyar pénzre átszámítva 42.000,-Ft/t -ért. Ez a teljes vetésterületre számítva 1.008 milliárd Ft árbevétel.

  Fenti összeg a hazai GDP 2009-es értékének (26.095.000.000.000 Ft ) nagyjából 4%-a.

  Ha a magyar minimálbér járulékokkal növelt havi költségét 100 eFt-nak, éves költségét 1.200 eFt-nak veszem, akkor fenti összeg 840 ezer fő minimálbérét tudja fedezni. Ha az árbevétel összegéhez hozzáadjuk még a mezőgazdasági támogatások 2009-es évre szóló 258 milliárd forintos összegét, valamivel 1 millió fő fölé jutunk.

  Nagyon durva becslés ez. Ilyen vetésszerkezet, hogy 100% búza, nincs, nem volt, és nem lesz. A becslés nem veszi figyelembe az állattenyésztés és gyümölcstermesztés lehetőségeit. Bizonyára alkotható olyan termelési szerkezet, amelyben a vetésterület lehetőségeit jobban, jövedelmezőbben lehet kihasználni. Más szempontból eltúlozza a jövedelemtermelés lehetőségeit. A fenti jövedelmi becslés abban az esetben lenne igaz, ha az árbevételt nem terhelnék igen jelentős költségek, és amennyiben a termelő minden esetben megkapná az európai piaci árat. Ám az árbevételből jelentős anyag- és géphasználati költségeket kell fizetni, melyek jelentősen csökkentik a jövedelem fedezetét. Az európai és világpiaci árat szinte lehetetlen elérni többek között a magyar búza szállítási nehézségei miatt (a búza fekete-tengeri kikötői ára 2009-ben 31.000 Ft/t, amit 7-8000 Ft/t szállítási költség terhel).

  A becslés tehát korántsem pontos. Ám nagyságrendi közelítésre alkalmas, és sejteti, hogy a mezőgazdaság Magyarországon korántsem ad korlátlan lehetőségeket a foglalkoztatás és jövedelemtermelés bővítésére. Legyen bár szép nemzeti emlékezet és hagyomány a régi Magyarország, mint Európa éléskamrája, a valóság ma már más. Ábránd, hogy Magyarország a termőföldből, mint erőforrásból el tudja tartani magát.

  Jelenleg 200 ezer ember dolgozik a magyar mezőgazdaságban, tartja fenn magát és az ágazatot nagy küzdelmek árán.  Helyzetüket javítani mindannyiunk érdeke. Okos politikával és az erőforrások jobb kihasználásával talán növelhetjük azok számát, akik a mezőgazdaságban találnak megélhetést. Ám úgy gondolom, hogy tömegeket irányítani erre a területre azt jelentené, hogy rengeteg embert rögzítünk bele egy alacsony jövedelmi szintű, nyomorúságos helyzetbe, ahol nemigen van kitörési lehetőség. Nem nagyon hiszem, hogy egy ágazatban, amely 200.000 embert nehezen tart el, olyan változást lehetne végrehajtani, hogy milliós tömegnek adjon biztos megélhetést.

  Még valami. Sokan Oroszországot tekintik a magyar mezőgazdaság korlátlan  felvevőpiacának. Nos, a hazánknál több mint 170-szer nagyobb területű, a Föld legnagyobb feketeföld termőterületét magában foglaló, jelenleg is jelentős gabonaexportőr Oroszország gabona tekintetében például nem felvevőpiacként, hanem konkurensként szerepel mezőgazdasági külkereskedelmünkben. Medvegyev elnök a szentpétervári Világ Gabona Fórumon az orosz gabonatermelés fejlesztéséről, és a termőterületek mintegy húszmillió hektáros bővítésének lehetőségéről beszélt. És ha ezt elhatározták, akkor valószínűleg véghez is fogják vinni.

  Mindezek mellett a mezőgazdaság Magyarországon az egyik legfontosabb kérdés. Legközelebb erről írok majd.