A sokáig a mérsékelt és a radikális jobboldal közötti politikai-kulturális híd kovácsolásában mesterkedő Széles Gábor ma igencsak határozott véleményt mondott a Jobbikról és a kapcsolódó jelenségekről saját lapjában: „A Jobbik a nemzeti bolsevizmus pártja”; és „Párhuzamot vonhatunk a Jobbik és a történelmi kommunista, illetve náci alakulatok között abban is, hogy hozzájuk hasonlóan a Jobbik is pártmilíciát hozott létre”, no és Óceánia mindig is Keletázsia ellen..., estébé. A politikafogyasztók számára valószínűleg meglepő és döbbenetesen gyorsan bekövetkező irányváltoztatás kapcsán jöjjön egy csipetnyi egotrip.
A gárdázásról eszembe jutott, hogy közel három éve (már a Széles-éra alatt) talán én írtam először véleménycikket a Hírlapba a frissen megalakult, akkor még pár tucat fős seregletről. Akkori véleményemet mai napig fönntartom, és így visszagondolva örömmel látom, hogy az én Gárda-megítélésem kevesebbet változott, mint a Széles-birodalomé (tisztelet a kivételnek, az ottani józanul gondolkodó kollégáknak). Akkoriban - és ezt máig megtiszteltetésnek tartom - fiatal újságíróként változtatás nélkül hozták le a Gárda-jelenséget kritikusan szemlélő cikkemet. Időközben - mialatt én és Ambrus kolléga kikoptunk a folyamatosan jobbra tolódó lapból -, a Széles-médiabirodalom sztárja lett az a Pörzse Sándor, aki az egyenruhás szervezetben vezető tisztséget töltött be, médiaszerepléseivel nem kevés pozitív reklámot csapva nekik.
Pörzse és Szélesék útja időközben elvált, előbbi fizikailag fenyegeti a korábban kolléga és barát Bayer Zsoltot, utóbbi pedig komcsináci milíciákhoz hasonlítja - már - a gárdát. Ez persze nem más, mint a magas politika, amihez nyilván nem ér fel a magamfajta polgári underground firkász. Én mégis hálát adhatok a sorsnak, hogy hat évnyi újságíróskodás során egyszer sem történt még meg az, hogy valaki tollba mondta volna a véleménycikkemet, vagy más összeesküvések szóvivője lettem volna (bár a Barikádtól a Kuruc.infón át az Egyenlítő tévéig sokan látnak lapunk egésze mögé titokzatos erőket).
Ez van, kényes vagyok gondolati integritásomra, így most - igaz, oldalpáholyból -, de tiszta lelkiismerettel és józan eszemnél maradva rágcsálhatom a pattogatott kukit, a polgári jobboldal és a szélsőjobb között ugráló nagyvadak csörtéjét látván.
Szórakozásomat csak egyvalami árnyalja be: fent említett, gárdázós véleménycikkemet, amit 2007 nyárutóján vezető publicisztikaként hozott le a Hírlap, nem találtam meg az archívumban. Pedig a kiírás szerint a 2000 óta megjelent összes cikk megtalálható ott. Nos, ebben meg én nem akarok összeesküvés-elméletet látni. Még szerencse, hogy volt egy blogom akkoriban, amire feltettem az összes megjelenő cikkemet, köztük ezt is.
The MOST things change. Majd szóljatok, ha én is.