Annak, hogy a Lehet Más a Politika pontosan mit is akar, még nem volt időnk részletesebben utánanézni. Mindenesetre az általuk választott zöld-fehér szín nyugtatólag hat a Nyakó–Szijjártó  csörtékben megfáradt lelkünkre – nem véletlenül festik ilyenre a jobb idegosztályok falait –, ezért a párt alapvetően szimpatikusnak tűnik, főleg, amióta megszabadult azoktól a köcsög humanistáktól.

  Mostanában azonban az LMP valamit nagyon elkúrt. Úgy tűnik, nem megy a kopogtatógyűjtés, erre viszont a lehető legrosszabbul reagálnak: rinyálnak, mint a fürdőskurva, s az elmúlt napokban az összes megnyilatkozásuk az ajánlószelvényekről szólt. Morális kauciót akarnak, feljelentgetnek, támadják az OVB-t meg mindent, ami él és mozog – lényegében mindent megtesznek, hogy lerombolják azt a fiatalos, kúl, laza imidzset, amelyet nagy gonddal kialakítottak maguknak. Honlapjukon az ajánlószelvényes siránkozásról szóló hírek mára már minden mást leszorítottak. Pedig tudhatnák, hogy izgágasággal nem lehet szimpatizánsokat szerezni.
 

  Mert ha az ember a meccs kellős közepén – amelynek szabályai két évtizede le vannak fektetve – egyszer csak elkezd nyafogni, hogy szar a szabálykönyv, meg a gyengébb csapatok hátrányban vannak, meg a bíró menjen a kurva anyjába, azt a saját szurkolói sem nézik jó szemmel. A regula az LMP megalakulásakor is egyértelmű volt: minden választókörzetben össze kell gyűjteni a 750 kopogtatót, ezt pedig mindenki oldja meg úgy, ahogy tudja. Ha nem megy, hát nem megy, sajnáljuk, de ne két héttel a határidő előtt tessék nekiállni rinyálni. (Tudjuk, a kopogtatókat korábban se szerették, de a fő üzenetük azért nem ez volt.)

  Mindez már csak kommunikációs szempontból is roppant káros: az LMP-ről jó ideje csak a kopogtatós szerencsétlenkedései kapcsán jelennek meg hírek, ahelyett, hogy az állítólag remek ötleteikkel bombáznák a szerkesztőségeket. Ha tiltakoznak az ellen, hogy a bükki nemzeti park központjában egy tölgyfaerdő helyén olajfinomítóval kombinált atomerőmű épüljön, az érdekel minket. Ha Hajdúdorogon a jobban szervezett konkurencia elorozta előlük a kopogtatókat, azt magasról leszarjuk - lettek volna ügyesebbek, ha már a parlamentben akarnak ülni. Ha pedig csak az utóbbihoz hasonló esetekkel foglalkoznak, akkor minden szimpátiánkat elveszítik.
 

  Szóval fiúk–lányok, hagyjátok abba a nyavalygást, tessék nekiállni dolgozni. Még vagy 6 millió cédula parlagon hever, tessék szájjal menni, kopogtatni, haknizni, félmeztelen nőkkel felvonulni, megmasszírozni a szavazók hátát, vagy bármit csinálni, ami sikerre vezethet. És legközelebb jobban megszervezni magatokat. Mert ha a „rossz a rendszer” jellegű jeremiádákon kívül továbbra sem lesz más mondanivalótok, akkor hamarosan mi is visszakérjük a kopogtatóinkat.