Ritka alkalmak egyike az, amikor a Népszabadság siet Orbán Viktor segítségére. Hát ezt is megéltük. Az történt ugyanis, hogy Seres Attila, a Népszabadság újságírója interjút készített Alekszandr Tolkacs-csal, az új orosz nagykövettel, aki megerősítette a hírt (amitől a 168 Óra, Népszava, Népszabadság bermuda háromszög annyira rettegett): volt négyszemközti találkozó Putyin és Orbán között, jól megszívatva így a fél baltábort, amelyik már hetek óta olyan kajánul figyelte és kommentálta a (nem)találkozót, mint ahogy tette azt a Sarkozyvel való találkozó alkalmával. De sajnos felsülés lett a vége. Akkor is, most is.

  Részlet az interjúból:

- Tehát személyre szóló meghívást kapott?

- Igen, a Fidesz elnökeként. A helyzet az, hogy az Egységes Oroszország párt is konzervatív irányultságú, s kongresszusára nem csupán Orbán úr, hanem számos más konzervatív pártvezető kapott meghívást, például Franciaországból, Olaszországból, Németországból és sok más helyről. A találkozóra tehát sor került, amely négyszemközti beszélgetés volt és nem a folyosón találkoztak. Konstruktív, érdekes eszmecsere volt, mintegy fél óráig tartott.

  Egyszerűen már az sem teljesen érthető, hogy ép ésszel hogy gondolhatta bárki is, Orbán egy ekkora, ordas hazugságot talál ki egy olyan találkozóról, amely tényét bármely résztvevő fél azonnal megerősítheti, vagy éppen cáfolhatja. De ha már itt vagyunk, ne habozzunk kéjesen beletörölni nem létező, virtuális csizmánkat azoknak az arcába, akik voltak olyan pofátlanok és mindenféle zagyva „bizonyítékokra” hivatkozva tagadták a találkozó létrejöttét.

  Így néhány pillanatra átadnánk a szót Gréczy Zsoltnak, a mai magyar politikai közélet legelfogultabb baloldali tollnokának:

„Gyurcsány Ferenc Moszkvába látogatott Vlagyimir Putyin miniszterelnök meghívására. Mindez három nappal azután történt, hogy Orbán Viktor összefutott az orosz kormányfővel egy rendezvényen. Ez utóbbiról csak a Fidesz elnöke számolt be valami új alapokra helyezendő hablattyal. […] Gyurcsány Ferenc egyébként annyit mondott a Putyin-Orbán találkozóról, hogy Orbánnak az a jobb, és részéről az az elegánsabb, ha erről nem nyilatkozik. Nyilván Putyin elmesélte neki a kacagtató részleteket. Értem én, hogy Gyurcsány és Orbán között a különbséget zongorázni lehet előbbi javára, de ez a bukta akkori is kínos.”

  Mit lehet erre mondani? Tényleg az, kedves Zsolt. Hatalmas bukta. Kétszeresen is. Önnek és Gyurcsány Ferencnek egyaránt. Önnek azért, mert fékevesztett Orbán-gyülöletének ezúttal sem tudott megálljt parancsolni, és nagy nyilvánosság előtt hazugságba kormányozta magát, volt főnökének pedig azért, mert egyik legújabb sunyi célozgatásának hamisságáról éppen az ön cikke rántotta le a leplet mindannyiunk legnagyobb örömére.

  A másik aktuális orbánfüggő, egykor szebb napokat is megélt publicista, Debreczeni József Orbán meséi: én és Putyin című írásában pedig még az előzőeknél is tovább megy:

„Nem csak kép nincs. Szöveg sincsen. Sehol. Sem az orosz kormány, sem a miniszterelnök, sem a párt honlapján. Sem az orosz sajtóban. Egyetlen aprócska, mínuszos hír sincs, egyetlen lapban sem. Az orosz tévékben: se kép, se hang.

Ez csak és kizárólag egyetlen esetben lehetséges: ha találkozó sem volt.

Nem volt Putyin-Orbán-találkozó: ez teljes bizonyossággal kijelenthető.”

  Ehhez aztán már végképp nincs mit hozzátenni. Illetve egy dolgot mégis. És ez talán reményt adhat a jövőre. A nyilvánvaló légvárakra épített cikke után az egyébként nagyon precíz, alapos Debreczeni ma elnézést kért. és ez, mondjon bárki bármit, becsülendő. Még akkor is, ha egyébként ez a bocsánatkérés számos sejtelmes, értetlenkedő, önfelmentésbe hajló megjegyzéssel is van tele. Nálunk már ez is nagy szónak számít.