Kedves kommentelőink hívták fel rá a figyelmünket, hogy határozati javaslat formájában az amerikai képviselőház elé kerülhet az ORTT frekvencia-döntésének ügye. A határozat így szólna:

The House of Representatives (1) (1) condemns the recent action by the Hungarian National Radio and Television Board that awarded the national community radio licenses; (2) encourages the Republic of Hungary to respect the rule of law and treat foreign investors fairly; and (3) encourages the Republic of Hungary to maintain its commitment to a free and independent press.

  A hír nem előzmények nélküli, és itt nem a dudálós tiltakozásra vagy a Sláger TüntetésKoncertre gondolok. Néhány napja az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc magyarországi nagykövetségei adtak ki közös közleményt, melyben a transzparencia hiánya miatt aggódnak. 

  A nagyfokú érdeklődés minden bizonnyal nem független Jeff Smulyantől, a Sláger Rádiót tulajdonló Emmis elnök-vezérigazgatójától. Smulyan drámaian nyilatkozott a történtekről: „Mélyen csalódottak vagyunk, és nem csak az Emmis, hanem a magyar emberek érdekei miatt is. Ha a szabadságot és a demokráciát elveszik, minden polgár mérhetetlenül elszenvedője lesz annak. Ma egész Magyarországot érte kár.”

  Érthető, noha meglehetősen álszent Smulyan álláspontja. Jól jövedelmező hazai médiumának, a Sláger Rádiónak ugyanis gyakorlatilag a teljes története politikai mutyikról, ügyeskedésekről szól. Az ORTT frekvenciadöntése nem egy szép történet, de semmivel sem ízlésesebbek a (Sláger Rádió számára akkor előnyös) előzmények sem. A Birka nép blog kitűnően foglalta össze, hogyan lett az 1997-ben Hungária Rádióként frekvenciát nyerő rádióból az ORTT-nek köszönhetően nagyon gyorsan Sláger Rádió - teljesen más névvel, teljesen más műsorszerkezettel. 1997-ben 7 évre kapták meg a koncessziót, majd 2004-ben 5 évre hosszabbíthattak. Némi ügyeskedéssel, az ORTT döntésének köszönhetően a korábbi milliárdos éves koncessziós díjból bő kétszázmilliós lett. Akkor nem panaszkodtak mutyira, pedig 5 év alatt ez többmilliárdos plusz volt a rádiónak, s ugyanekkora mínusz a Köztársaságnak. S akkor sem fordultak a képviselőházhoz vagy éppen más országok nagykövetségeihez a transzparenciát hiányolva, amikor 2008-ban pályázat nélkül kapták volna meg a frekvenciát újabb évekre.

  Végül motoszkál még bennem egy kínzó kérdés: tehát ha diplomaták szólnak oda a pártoknak, hogy kinek kéne frekvenciát kapnia, akkor az lobbi/diplomácia, ha meg a pártok szépen lejátsszák egymás között, akkor az mutyi?