A népszámlálásról szóló, múlt hónapban elfogadott törvény szerint nem kérdezhetik a 2011-es népszámláláson a vallási, felekezeti hovatartozást. Három történelmi egyház értetlenségének adott hangot, Sólyom László pedig nem írta alá az új jogszabályt.
A vallás magánügy – ezt nyomta már a késő Kádár-kori propaganda is, ezzel a kegyes elnézéssel bocsájtotta meg nekünk vallásos „eltévelyedésünket” a haladó baloldal. Mindenki elmehet hókuszpókuszozni a templomba, de aztán nyugi legyen.
Nyilván feszengtek az elvtársak egy-egy húsvéti kivonulás előtt, az augusztus 20-i Szent Jobb-körmenetekkor meg már szabályosan leverte őket a víz; náculás, fehérterror, jaj, csak vinnék már vissza a „tetemcafatot” a helyére.
A parlamenti többséget alkotó emberarcú problémamegoldók most is a négy fal közé zárnák a vallási meggyőződés ügyét, másként fogalmazva úgy döntöttek, hogy nem az én magánügyem az, hogy vállalom-e hivatalos kimutatásban vallásomat/meggyőződésemet, hanem a hatalomé. Magyarországon 1870 óta ez a fajta szigor csak a kommunista állampártot jellemezte, előtte és utána nem akadályozták az ebbéli nyilatkozattételt.
Ha a parlament nem változtat a törvényen, az azt jelenti, hogy a jövőben nem hivatkozhat arra mondjuk az evangélikus egyház, hogy én ennyi hívő magyar képviseletében tárgyalok például doktor Hillerrel. Így igazi jakobinus egyenlőség alakul majd ki az egyházak, vallási felekezetek között, tekintet nélkül az általuk képviselt hitelvek „népszerűségére”.
Kerestük a döntés mögött meghúzódó, akceptálható érveket, de nem találtuk, ezért már készülünk az ilyesfajta folyosói regulázásra: Maga baja, ha nem tudta, de mától ABC sorrendben haladunk: Agapé Gyülekezet, Akia Egyház… Tisztelt Erdő Péter úr, várjon a sorára. Következő!
