Megint eltelt egy hét. Megint egy héttel közelebb kerültünk temetésünk nagy napjához. De most beszéljünk inkább másról.
Megfordul a kulcs a zárban. Nyílik az ajtó. Hazajött a ház ura. Gyorsan ki kéne találni valamit. Íme az egyik lehetséges magyarázat, hogy hogyan kerültünk a szekrénybe:
Persze azt is hazudhatjuk, hogy mi valójában a Fővárosi Takarító Vállalat dolgozói vagyunk:
Vagy egyszerűen csak lekicsinyítjük magunkat a virágcserép mellé, hogy ne legyünk szem előtt:
Vagy akár azt is mondhatjuk, hogy mi valójában művészek vagyunk és a műalkotásainkhoz keresünk döglött legyeket.
Vagy azt is mondhatjuk, hogy a Google munkatársai vagyunk és analóg helymeghatározással foglalkozunk.
Vagy azt is mondhatjuk, hogy mi valójában az új magyar-ausztrál határ kijelölő-bizottságának vagyunk a tagjai és terepszemlét tartunk.
Vagy azt is mondhatjuk, hogy I. Oreszt ukrán király látogatását készítjük éppen elő.
Vagy azt is mondhatjuk, hogy csak a tortát hoztuk meg a kedves Papának.
Vagy felszabadultan elkezdünk beszélgetni olyan könyvekről, amiket még sohasem olvastunk.
Vagy ha van egy jó macska a háznál, akkor elkezdünk vele játszani, természetesen a könyv intrukciói szerint.
Vagy leülünk együtt és megnézünk egy jó kis rajzfilmet a Führer öngyilkosságáról.
Vagy, ahogy arra egyik olvasónk felhívta a figyelmet, kiadhatjuk magunkat műszűzhártya ügynöknek.
Végül pedig egy kis örömzene markoferko jóvoltából. Először is 1/2 Price a lábnélküli rapper.
Aztán egy 100% tolókocsis banda, a Staff Benda Bilili Afrikából.
