A publicisztika Sas Józsefének bérelt helye van a Magyar Nemzet Nézőpont rovatának jobb alsó sarkában. Mivel Pilhál György sajátosan vitriolos stílusa a fogba nyilalló fájdalom érzetét üzembiztosan kiváltja, olvasásával csak ritkán kísérletezünk. A Kanászból is lehet elnök című mai anyaga mégis becsúszott, és erőst elgondolkodtatott.
A cikk lényege, hogy miféle komcsi tempó má’, hogy Ukrajnában Larisza Vona sertésgondozó lesz az ottani parasztpárt elnökjelöltje. De hát Ceausescu suszterinas volt, Marosán György meg pék, szóval értik. Nem is azon akadtam fel, hogy nincs konklúzió, ha csak az nem hogy „Ukrajnában minden megtörténhet”, hanem az alaphír kezelésének pontosságán.
Pilhál György nyilván belelapozott a szombati Nemzetbe, érdekesnek találta Székely Gergely ungvári tudósítójuk anyagát, s bár nem nagyon értette, hogy az miről szólt, a neveket, paramétereket és motivációkat intellektuális botmixerével összedarálta és valami egészen pépes, könnyen emészthető trutymóvá alakította át.
A Talányos bombázó az ukrán kampányban című cikk lead-je arról tudósít, hogy a Lidia Vona néven bemutatott (a jegyzőkönyvekben Lidia Sztepanivna néven bejegyzett) sertésgondozót az Ukrán Parasztpárt konstantinovkai alapszervezete ajánlotta elnökjelöltnek, kérve az országos kongresszus jóváhagyását. Csakhogy - a cikkből világossá válik - a jelölés, minként maga Lidia Vona is valójában egy médiahekk volt, és arra igyekezett a közvélemény figyelmét ráirányítani, hogy miként lendül azonnal akcióba a timosenkoi milícia a lehetséges konkurencia mielőbbi eltüntetése érdekében.
A médiahekk után egyébként kiderült, hogy a pártnak van valódi jelöltje, akit viszont Larisz Szerhijevnának hívnak és soha nem volt köze a disznóólak lakóihoz. Azt, hogy az amúgy szemrevaló, hatos mellbőségű elnökaspiránst Gyuri bácsi megpróbálta tollhegyére tűzni, teljesen érthetőnek tartjuk, ami azonban kisült belőle, minimum elkedvetlenítő.