A „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedőinek középdöntőiben könnyen meg lehetett tizedelni a tudatlan kisiskolásokat egy ügyesen feltett batumis kérdéssel. És bár a vörös nyakkendők egyre mélyebben lapulnak a szekrények alján, a történelem mókuskereke bármikor visszafordulhat. Mi időben szólunk és készítjük fel olvasóinkat a legváratlanabb kérdésekre.
A szokásos prospektus bullshit
Batumi Grúzia egyik legnagyobb kikötője, az autonóm Adjara tartomány fővárosa, néhány kilométerre a grúz-török határtól a Fekete-tenger partján. Ilyenkor nyáron Grúziában aki számít, az tolja a kontentot. Batumi Grúzia leggyorsabban fejlődő városa, köszönhetően a feléledő turizmusnak, valamint annak, hogy ez az ország egyik legfontosabb kikötője, mert itt teszik hajóra a Bakuból érkező kőolajat. A belvárosban egymás után húzzak fel a semmiből XIX.századi klasszicista stílusú épületeket. A Kálvin térre is valami ilyet kellet volna felhúzni, nem azt az üvegförmedvényt, ugye ugye tisztelt mérnök urak!
Hunyadi - Burgundi - Batumi!
Kezdjük a közepén. Kevesen tudják, hogy 1444-ben a várnai csata után, Hunyadi szövetségesének a burgundi királynak ( na jó csak herceg) a hajóhada, akiknek a török tengeri utánpótlás vonalak zavarása lett volna a feladata úgy döntött, hogy nem megy vissza Franciaországba, hanem inkább kalózkodik egy kicsit. És a nyalka francia vitézek kalóz kendőt kötöttek, kilyukasztották az egyik szemüket itt a Fekete-tengeren kezdtek el randalírozni. Egészen addig, míg Batumiban tőrbe nem csalták a burgundiak vezetőjét Geoffroy de Thoisy-t és rabláncon nem találta magát az a naiv francia. Később persze addig sírt a szája, amíg el nem engedték, akkor meg hazáig futott és megírta a memoárjait. Ahelyett, hogy Konstantinnápolyt próbálta volna megvédeni. De nem ő hazakényelmeskedte magát. A folytatást ismerjük. Konstantinápoly eleste, mohácsi csata, Buda bevétele, világosi fegyverletétel, Trianon, Gyurcsány. Ostoba francia.
Újabb érdekességre, ami minket magyarokat is érint sok száz évet kellett várni. Egészen addig míg egy Ioszeb Dzsugasvili nevű jóképű szakállas fiatalember 1901-től el nem kezdett szervezkedni itt Batumiban. Jó bolseviki módjára újságot írt, sztrájkot szervezett, tüntetéseken üvöltözött, és börtönben is ült. Pályája legelején így szerzett elévülhetetlen érdemeket a Mozgalomban. Az érdemei miatt később a Szovjetunió első embere lett, majd ezeket az érdemeket az ötvenes években nálunk is honorálták és szobrot is kapott mindezekért. Aztán persze jött ötvenhat, aztán Kádár János, aztán meg az a piszok Gyurcsány meg a haverja a Bajnai. De remélhetőleg nemsokára Magyarország csattanós választ fog adni a kommunisták manipulációira.
Sztálinnak egyébként itt a városban múzeuma is van. Ez a világ két Sztálin múzeuma közül a második, és mivel a Gori múzeum bezárása felmerült, lehet, hogy ez a hétvégi házból kialakított múzeum lesz az utolsó zarándokhelye a Mesternek. Aki aláírásokat akar gyűjteni a múzeum megmentése vagy bezárása érdekében, annak a petition online-t tudom ajánlani. Mindenesetre ott jártunkkor batumi polgári körös aktivisták egy rossz hűtőszekrénnyel próbálták eltorlaszolni a múzeum bejáratát.
Fakérges sárleves
Bár merre kerestük a város másik híres polgárának, aki legalább ekkora lendülettel vette ki a részét a szlávok megtizedelésének, nincs múzeuma. Pedig neki is helye lenne a XX. század nagy cinikusainak panteonjában. Őt ugyanis Herbert Backenek hívják, Batumi szülötte volt és akár Sztálinnal is találkozhatott itt, hiszen egy időben voltak a városban. Végül azonban néhány kacskaringó után ő lett a III. Birodalom élelmezésügyi minisztere, aki 1941-ben kockás papíron kiszámolta, hogy az elfoglalt szovjet területek nem lesznek elegendőek a háború sújtotta német lakosság és az elfoglalt szovjet városok élelmezésére, ezért ez utóbbi éhenhalasztására tett javaslatot a Führernek. Sajnos a Führer, mint annyiszor uralkodása alatt, ez esetben is megfogadta rossz tanácsadói tanácsát és parancsot adott Leningrád körbezárására és kiéheztetésére.
Gerinces ember lévén, Hitler halála után, a néhány napig regnáló Dönitz kormányba ő az ortodox nácik közé tartozott. Végül fogságba került, bíróság elé állították, és a börtönben felakasztotta magát.
Néhány gyöngyszem ettől a méltatlanul elhanyagolt gondolkodótól:
Backe már 1940 áprilisában azt mondta Krakkóban Hans Frank főkormányzónak, hogy nem érdeklik a zsidók „…abszolút nem az én gondom, hogy van-e mit enniük.” Backe a Szovjetunió megtámadása után így fogalmazott „…Szegénység, éhség és nélkülözés évszázadok óta az oroszok sorsa. A gyomruk tehát elasztikus, ne engedjük magunkat megtéveszteni a könyörület által.”
Ajánlása nem talált süket fülekre, orosz adatok szerint 1941 és 1944 között a németek által megszállt területeken 5,5-8,5 millió polgár halt éhen vagy pusztult el betegségekben.
Backe ún. éhség terve, a Hungerplan azonban egyértelműen Leningrádban volt a leglátványosabb. Aki erről és Backe ámokfutásáról akar hosszabban olvasni, valamint kíváncsi a fakérges sárleves és társai receptjére és nem akar feleslegesen pénzt kiszórni Norbi update termékekre, az kattintson ide.
Fantázia szülöttei
No de ne legyünk ilyen igazságtalanok a Batumival. Nem csak szakképzett hóhérok és kalandorok fordultak meg itt. Ebben a napfényes tengerparti városban születtek a Sztrugackij testvérek, akiknek tudományos fantasztikus regényei nem csak a magyar olvasók fantáziáját ragadta meg, hanem Tarkovszkijét is, és a Stalker című bölcsész kultfilmet a Piknik az árokparton című novellájukból forgatták. Sőt még PC játékokat is ihlettek a srácok. Könyveik egyébként innen letölthetőek.
De itt született Fjodor Jurcsikin űrutazó is, akinek a munkahely választását az előbbi fivérek ihlették. 207 napot töltött az űrben, háromszor tett űrsétát és a hobbija a bélyeggyűjtés.
De innen származik az a kisfiú is, aki Carl-Gustaf Severin prédikátor egyszer megmentett a haláltól. Legalábbis az ő elmondása szerint.
Még valami kérdés Vágó úr?
UI: Batumi egyébként tök jó hely. És a vízminőség is kíváló!
