Update! A Kádár házaspár meghekkelte a Mandiner.hu-t!

„Mert ő aláírta akkor 56-ban azt a levelet (a szovjetek behívásáról) amit két napig ha jól emlékszem az azóta elhúnyt ember megtagadott. Most akkor mondják meg hogy én mit csináljak?”

Elnézést kérek
hogy elsőként kértem szót
mert ebből az enyém
egy kicsit hosszabb lesz
mint a szokásos.
Talán régen hallottak engem
kibirják.
A szabad beszédnek van előnye
és van hátránya.
És az írott beszédnek is
van hátránya.
Engedjék meg
a következőket megjegyezzem:
nekem van betegségem
nagyon hasonlít ahhoz
ami a feleségemé:
fogy.
Ő is, én is.
Az orvosi vélemény a következő:
az én feleségem öt éve jár bottal
neki azért kell bottal járnia
és azért fogy
mert radikális
gyomorműtéten ment keresztül
miközben én börtönben voltam.
És felszólították
hogy tagadjon meg engem
és nem tagadott meg
erre megtiltották
a férje nevének a
használatát.
Pincehelyiségben
egy mackótömő vacak helyiségben volt
már megfelelően
koros nő.
És ez még most is számít!
És egyszer azok engem megismertek.
és bámultak
hogy hogyan vállalta ő azt
hogy tudják, hogy én
mikor voltam
a mi rendszerünkben
börtönben...
Van egy kérésem még...
Nekem az a bajom
én azért vagyok feledékeny
- sokszor nem* tudom, hogy mit akarok -
én is fogyok.
* A dõlt betûvel írt szavak a monológban tõlem - K.M - származnak. A (zárójelben lévõ dõlt betûs szöveg)
Kádár azon gondolatait, utalásait hivatottak jelezni, amelyeket vagy egyáltalán nem akart kimondani, vagy nem
tartotta azt szükségesnek, mert úgy gondolta, jól érti a KB közönsége, hogy kirõl-mirõl beszél.
Én az én stabil súlyomból...
- nem tudom, hogy maguk
engem püffedt embernek
vagy pocakosnak ismertek-e?
Nekem éveken át stabil súlyom volt!
Ez nem
orvosi titok
Mert nem ott méretzkedtem.
Nekem az a bajom
hogy az agyam örökké forog
és az is energiát kíván.
Én nem a pocakomból fogytam.
Az orvosnak mindíg bevallom
hogy mióta abban a helyzetben vagyok
hogy nem tudok beszélni
mert hiszen
lábon járok, de -
nekem olyasmit is kell mondanom
amiért felelek.
Majd furcsát fognak maguk hallani tőlem!
Mi az én felelősségem?
Erre az a kifejezés a jó válasz
amit nem én használtam
hanem más
nyugati
olyan ember
aki ezt nem a szovjet tankok
jelenlétében mondja
(mint én:)
Azt mondja:
"a Dunánál túl gyors a folyás!"
És nekem arra is gondolni kell
hogyha én egészséges leszek
és nem beteg
- de a szónak abban az értelmében
amit egy belgyógyász generálprofesszor
felügyelő megmond -
(hogy mikor gyógyulok meg)
azt sajnos
még ő sem tudja
és senki se tudja
hogy meddig fog tartani
mert tovább tart, mint amit én kértem!
Egy olyan időszakban
amikor már megbénult
a kezem mozgatóidege.
Nem az érző - a mozgató!
Én nem tudtam
hogy ez két különbözô dolog.
Mert ha a tűz megéget
azt érzem
de mozgatni nem tudom
a mutatóujjamat
és a hüvelykujjamat.
És én világéletemben
ha csak lehetett, szabadon beszéltem
és ha valami fontos levelet írtam
erre vannak tanúk
még akkor is megírtam.
Mert én ugyan primitív ember vagyok
mert én csak négy
akkori elemit
jártam
és négy akkori polgárit
- de az egy kicsit jobb volt!
Akkor komolyabban vették.
A gyerek legalább
megtanult írni, olvasni
és nem az örök ujítás
hogy minden évnek más a rendje.
Satöbbi.
És én megmondom Önöknek
azt is -
most már meg merem mondani:
én olyan társaságban ültem le egyszer
ahol biztos volt, hogy az én mániám
nem érvényesül.
Nem tudom, hány ember volt.
És kijelentem
és kijelentem a főtitkár jelenlétében is
hogy ő nem felel azért
amit én itt most mondok!
Mert én félreértésben voltam.
Félreértésben voltam.
Mert olyan könnyelműséget vállaltam el
hogy -
és én kértem
hogy-*
mivel én nem csak a magam nevében beszélek:
engem kötelez egy rend
és egy fegyelem.
Mert ha három embert mutat
egy karikatúra
- amelyik azt jelenti
hogy a Párt most
nincs orientálva -
akkor van egy figura:
háromfelé néz a tagság!
És van egy középső figura is.
Hát akkor
ő azt hiszi, hogy
mind a három hivatalosan beszél!
Ez az én felelősségem.
Én nem bánom
Önök akármit mondanak ezután.
és akármit mondanak -
mert engem nyugodtan agyonlőhet bárki!
Mert én most már
ennek a felelôsségnek a tudatában voltam
hogy én -
* A vastagított dõlt betûvel nyomtatott szavak itt és a következõkben: húzási javaslatok a mindenkori színre
alkalmazó számára.
Megnevezni
senkit sem fogok.
Senkit nem fogok
kivéve azt
akit Önök
titkos szavazással
megválasztanak.
És sok vizet kérek, mert ideges vagyok.
Az én bajom nemcsak az
hogy nagyon sok fiatal és laikus
azt mondja: miféle beteg ez,
aki lábon jár?
Önök azt hiszik, mindnyájan tudják.
Bocsánat, nem mindnyájan tudják
csak akik KB-tagok maradtak azóta
amióta én a műtét előtt
beszélni szoktam
és utána.
Az orvos azt mondja
az a bajom
hogy én örökké
az én felelősségemre gondolok
Hisz ebben van egy ilyen
"most már az Ön megválasztása titkos szavazással" -
tehát "Ön
nem köteles megnevezni senkit
aki részt vett egy olyan beszélgetésben"
amin az összes -
Nem tudom pontosan, hány ember volt!
Akik folyton azt mondták
hogy "tényleg
maga az elnöke a pártnak" -
és akkor folyton azon harsognak
hogy nem tud megszólalni...
"Miért nem tud megszólalni?
Maga az elnöke!"
Én tudom.
Én azt kértem
mert ehhez mindenkinek joga van
minden interjúkészítônek megmondtam
hogyha nem teszik meg előre írásban a kérdést
és az (interjúalany) nem ért egyet azzal
akkor visszautasíthatja, hogy -
Nem adok interjút.
A másik pedig az
hogy dokumentálni kell
az új magyar felfogás szerint.
Én most más vagyok, mint régen voltam!
Már a betegségem miatt is
mert én azon forgatom
éjjel-nappal a fejemet
hogy olyan választ adjak
amin félreérthetetlenül
ott kellett hogy legyen
mondjuk a Péter Gábor elvtárs
és a Grósz elvtárs szignója
illetve aki célozva érzi magát.
Mert nagyon nehéz azt megkerülni.
Nem tudok, bizonyos embert
akinek én felelős vagyok
(felmenteni a felelôsség alól)
azt meg kell mondani.
Nekem a következőből ered
az én rögeszmém:
ha lefényképezett
magnetofonfölvételre alkalmas gép van az asztalon
akkor én nem tehetem azt
hogy ugyanilyen célra alkalmas
nem akarom mondani mit:
rejtett dologgal dolgozzak.
Nem akarom a szót
használni
mert csúnya szó.
Szakzsargon.
Grósz Károly egy pohár vizet hoz
A Grósz elvtárs rendkívül figyelmes!
Kádár nem veszi el a poharat - Grósz áll, kezében a pohárral
És én
(törvényesen nem vagyok bíróság elé állítható
mert súlyos beteg vagyok)
az dokumentálva van!
Csak nem nálam.
Az orvosi titoktartás kötelező!
És ezt nem is csinálhatja meg senki
hogy ahhoz hozzányúlni, aki beteg
mert az felettesre
meg mindenkire kötelező!
Grósz visszamegy a pohár vízzel a helyére
A paciensre is.
Úgyhogy én azt gondoltam
hogy én olyan felelősen nyilatkozom
hogy annak is eleget tudjak tenni
hogy nem Magyarország iránt elkötelezettek a mai magyar
vezetôk
és Magyarország szövetségi elkötelezettsége iránt
nem érdekeltek olyan nagyon magas rangú emberek sem
(mint a Gorbacsov).
Kádár összezavarodik, jegyzeteit forgatja, keresi a folytatást...
Ne haragudjanak
hogy most
a jelenlegi állapotomban
nekem egy kis jegyzet kell...
Azt hiszem, tudják
hogy a műtét után is kellett jegyzet...
És én senkinek nem titkoltam -
és ez nem az én
igen bonyolult műtétemet végző ember
felelôssége
ezt is hangsúlyozni akarom.
Mert ő körülbelül
szeptember elején megnézett
és azt mondotta, hogy érzéstelenítéssel
tehát nem altatással ő meg tudja csinálni.
Mikor érek én rá?
Erre úgy néztem magam elé
és azt mondtam
- most is bocsánatot kérek
attól az illető orvostól
aki feltalálta a kézsebészetet tuladonképpen -
mondom, hogy
én november 15-én tudok csak erre időt biztosítani
mert annak az embernek is
drága az ideje
de az én egészségemről van szó!
Tehát az én kockázatom volt
mint kiderült
később.
Tudomásul vette.
És mondom, hogyan van?
Azt mondja
mert amilyen hasonló
műtéten maga keresztülment
az a tenyéren volt.
És én itt a Központi Bizottságon
9 napig tartó kórházi gondozás és felügyelet után
bocsánatot kérek!
itt megjelentem a KB-ülésen.
És akkor nekem kellett megnyitni.
Mert valahogy ilyen rend volt!
Illett akkor a főtitkárnak
megnyitni.
Én azt mondtam, hogy november 15.
De, hogy közben mi történik bent
a folyamat
azt senki sem tudja
még a kézsebészet feltalálója sem.
Mondja:
legyen csak nyugodt
mert vérteleníteni lehet a kart
és lehet olyan -
maga nem tudja hogy
mit fejlődőtt már a mikrosebészet.
Ez igaz
én nem tudom
mert nem foglalkozom ilyennel.
Igen ám
de közben az történt
hogy körülbelül
- nem akarok tényleg itt sem hazudni -
hogy három héttel a műtét előtt
megbénultak
a mozgatóidegeim.
Én persze azt nem tudtam
mennyi ideig tart egy mikrosebészeti kézműtét
ahol már a mozgatóidegek meg vannak bénulva!
És senki sem tudhatta
az a professzor se
aki ezt feltalálta
még az sem tudhatta, hogy mi történik belül.
És nekem kutya kötelességem lett volna
azonnal jelenteni
- hogy már idegbénulás is van!
De nem szóltam.
Viszont
nekem nem kell
megnevezni senkit!
Mert fűnek-fának panaszkodtam
hogy nem mozog.
Az ismert progresszív folyamat
a mozgatóidegeim
ez a kettő
mutatja a kezét
nem mozog.
Hát mit csináljak?
Én követtem el a mulasztást.
És miért?
Azért
mert kötelezettséget vállaltam
hogy a november 7-én ott leszek
És nekem
szolidarizálni kellett magamat
az akkor megnevezett
hatalmi centrumnak nevezett
Politikai Bizottság
és az Elnöki Tanács iránt.
És ezért én azt mondtam
hogy mihelyt ezt is tudják
bénult állapotomban
az interjúkérőnek is mondtam -
azt hiszem
ez már nem nagy titok.
Akiért garanciát vállaltak
fontos emberek
nem érdekes kik
én nem nevezek meg senkit se
hogy ez egy abszolút megbízható ember.
És mondom
mi az az abszolút megbízható?
Azt mondja, hogy azért
mert "fegyverrel harcolt
az ellenforradalmárok ellen".
Te úristen! -
gondoltam magamban:
ha ezt kinyírják
hogy ha interjút készít velem...
De
mondom
ez úgy van, hogy én
soha nem szoktam
diktálni
a szabad beszédeket -
És én erre tudok példákat mondani!
Én még azt se merem megnevezni
hogy melyik kongresszuson
ki volt a
pártonkívüliek képviselője!
Nem merem
mert nem akarom
hogy kiirtsák őket.
Mert olyasmiket mondtak az akkori pártálláspontra.
És én azt mondtam az interjúkérőnek
hogy még nem tudok
határidőt vállalni
mert akkor az sürgős volna.
Valami pár hetet mondott
hogy -
itt kénytelen vagyok
megint csak nevet elhallgatni -
nem tudok mit csinálni.
Mondom
nem tudom megmondani
csak a műtét után!
És a műtét után is
fűnek-fának mondtam
hogy ez ilyen ez a műtét!
ez valameddig tart.
De én megfogadtam
hogy ide el akarok jönni
és én nem tudom, hogy a jelenlétem
kinek miért fontos.
Mert a bibliai értelemben
bűnbak vagyok.
Hogy azért mert elnökké választottak
és gondolják, hogy mégis csak a Pártot
a Rendszert védem -
És ha először szólalok fel most
akkor senki sem felelhet ezért!
Mert én elkövettem
egy hibát.
Én azt mondtam:
ha a nevem tisztességesen le tudom írni
akkor -
és margóra jegyzetet tudok csinálni... -
én mindenkinek ezt mondtam
kérni fogom
akármit is mondanak
hogy részt vehessek valahogy
az aktív munkában.
Én az aktív munkában nem tudtam részt venni.
Mert gyakorlatilag én kivel tudtam beszélni?
Ugye
én nem hibáztatom persze
sem a párt Központi Bizottságának a szóvivőjét
a Major elvtársat
mert
borzasztóan el voltak foglalva.
De velem szóba kellett volna állni!
Megmondani
hogy jelenleg ilyen helyzet van
bár én azt mondtam, hogy én kész vagyok
akár osztályvezetőkkel, titkárokkal is beszélgetni
hogyha igényt tartanak
arra a
bizonyos tapasztalatra.
De - (nem tartottak igényt).
Persze
mindenkinek
a saját testületének a határozata kötelező
nem az én véleményem.
Tapasztalat.
Mert én mindenkinél idősebb vagyok.
Szeretném megkérdezni Önöket
hogy most akkor mondják meg
miben vagyok én felelôs?
Én megmutattam az orvosnak
hogy más baj is van
nem csak idegbénulás:
az idegek megmozdultak!
A mozgatóidegek.
De olyan hosszú ideje tartott
ez az idegbénulás
hogy most már
olyan sorvadás is belépett
hogy izom.
Ezt mindenki tudja ellenőrizni saját magán
hogyha
mutatja
így csinál
akár sovány, akár kövér ember
ez domború itt
és ha így csinál az én kezem
mutatja
akkor ez homorú
ez az izom.
Tehát (látszik rajta, hogy)
soká nem dolgozott.
És csak az Atyaisten tudja
mikor jön rendbe!
Grósz elvtárs azt mondja
valami interjúban vagy miben
nem tudom
hogy megneveztek
valamilyen embereket
többeket
azt mondja
hogy "megszólalhasson".
Ebből a többi jelentéktelen
tehát nekem sem kell megnevezni -
de első helyen én vagyok.
De betegállományban vagyok
és ameddig betegállományban vagyok
nem tudok!
Tessék elképzelni azt
hogy a feleségem szed
egy izomgyarapító tápot.
De azt nekem nem szabad szedni
mert az őneki jó
ez gyerektáp.
Ismerik.
De nekem azt nem szabad szedni
mondta ő.
De visszaigazolta az orvos is.
Nekem nem szabad szedni
mert nekem más a bajom
nekem éjjel nappal
és az is energiát kiván
pörög az agyam
hogy milyen felelôsségem van.
Mert higyjék el
a Központi Bizottság akkori tagjai
ismerik az összes betegségemet
és én nem akartam felelőtlenül
nyilatkozni.
Pedig én tudok szabadon
akármelyik sajtóra fogalmazni
de legalább
a témáimat meg kell írni
oda kell adni előbb.
Megmondom Önöknek
és most meg kell hogy hallgassanak
mert hallom
hogy még az is szóba került
hogy esetleg május 1-én
mivel én járni tudok
mint hajdanában volt:
részt veszek a május 1-én
mert éppen
"arrafelé megyek".
Ahol én megmondtam
hogy meg akarok spórolni valamit
hogy ne kelljen nekem felkérni
az ebédet a lakásomra!
Pedig mindenki fölajánlotta
orvos, mindenki
hogy amire szüksége van
készek a lakáson felkeresni -
És én elutasítottam.
És most figyeljék meg az orvosi véleményt!
Mert ez nagyon fontos.
Én beszéltem elôször a finneknél
akik nem hívtak össze nyilvános sajtóértekezletet
azután sorra mentem.
Fogadtam az angol miniszterelnök asszonyt.
És tudják, hogy ő
úgynevezett kommunista országban
először volt...
Én ismerem a Hegedűs elvtárs nézeteit is
ismerem
aki ugye történelmileg nézve önkritikát gyakorolt
mert ő aláírta akkor 56-ban azt a levelet
(a szovjetek behívásáról)
amit két napig
ha jól emlékszem
az azóta elhúnyt ember megtagadott.
Most akkor mondják meg
hogy én mit csináljak?
Mikor nekem
a legeslegfontosabb célom az volt akkor
hogy biztonágban eljussak Szolnokra
bármilyen úton-módon
akárkik vesznek körül
eljussak.
És még más kötelezettségem is volt!
Én kötelezettséget vállaltam
azok biztonságáért, akik -
tényleg kötelezettséget vállaltam
azoknál
akiknek a nagykövetségén
akkor tartózkodott
az azóta elhúnyt ember.
De én
ilyen naív ember, mint én!
Azért vállaltam kötelezettséget
mert arra gondoltam
hogy nem nagy
az én kérésem
hogy két ember annyi nyilatkozatot tegyen
hogy jogilag ne hivatkozhassanak
(az ő törvényes rangjukra)
a rangjuk szerinti emberek.
Na most
történelmileg én is
mindent másképp látok!
De az ő kivánságuk szerint
ha én írásban kötelezettséget vállalok akkor
és nem kérek ellenvéleményt (az oroszoktól)
hogy a biztonságukról gondoskodom
(akkor politikailag tarthatatlan helyzetbe kerülök
hiszen ezzel de facto elismerem
a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány törvénytelenségét
márpedig)
a két azóta elhúnyt ember*
igénye az volt, hogy
szabadon
a lakásukra
távozhassanak.
Én ezt nem teljesíthettem
Mert én sose olvasom el
a régi írásaimat
ha beszélek!
Mert akkor befolyásol.
Ha hiszik, ha nem
én még azt is tudom
hogy mi volt azon a nyilatkozaton.
Sajnos egy tőmondat
volt azon a nyilatkozaton.
És azután mindenféle
következménye lett ennek a
tőmondatnak.
Önök nagyon jól tudják
hogy ez mit jelent mindazok számára
akiknek a mostani és az akkori
kormány legalitása fontos.
Még Önök erre szavaztak
* Nagy Imre és Losonczy Géza
még titkosan
hogy a párt legalitása a fontos
mert ha ez nem ellenforradalom
hát akkor
nem tudom, hogy
erre ki hivatkozhat.
Nem tudom, ki hivatkozhat.
És én még
tüzetesen elolvastam
az akkori beszédeimet is és látom
én egy erőtényezőt sem neveztem
ellenforradalminak.
Ezt sem.
Csak azt mondtam
hogy kaput nyitottak az ellenforradalomnak!
Hát mit csináljak?
Ennek ez a neve.
Nem tudok mást mondani.
És én ezt nem tudom
dokumentálni semmiféleképpen
mert az a jugoszláv nagykövet
azt mondta nekem
- az soha nem ejtette ki azt a nevet
ami a visszaemlékezésekben van, hogy -
az ország fővárosára hivatkozott csak.
Hogy "onnan" kapott felhatalmazást
(a Szovjetúnióból)
hogy ezt a két személyt
megdolgozza és
próbálja rábeszélni őket...
És ő még igyekezett is!
Azt mondja nekem:
már harmadnapja próbálkozom velük
de nem boldogulok velük
és megmondom ôszintén örültem annak
amikor utána a lengyel nagykövet jött hozzám.
és elmeséltem neki, hogy mit mondott a jugszláv követ.
mert hogy az istenbe tudom én akkor
bizonyítani ezt!
Mert én nem tudtam, hogy nekik
a lengyeleknek
más a véleményük.
Ezt később tudtam meg.
Mert amikor én már ráértem
ujságot olvasni meg rádiókat hallgatni!
- az csak később volt.
És ítéljék meg
ha akarják, titkosan
mondják meg, hogy
az árnyalati helyes megkülönböztetés
amiben én azonnal kiegyeztem a lengyel nagykövettel
amint nem kellett félnem
hogy az oroszok esetleg ki akarnak nyírni
amikor úgy éreztem, hogy engem
nem köt engem
az hogy mindenképp biztonságba kerüljek -
még örömmel is fogadtam...
Pártja és kormánya
utasítására hivatkozott
hogy könnyítsen alkudozni
azon az adott sérthetetlen területen.
Úgyhogy nekem Önök
mindenféle minősítést jóváhagyhatnak
amit akarnak
de én tudom
hogy amikor én szabadlábra kerültem, akkor -
kétféle szolnoki lap volt.
Az atyaisten tudja
hogy azokat ki szerkesztette
de nem az járt persze akkor az eszemben...
Nem tudom ki szerkesztette...
Valami olyan híre volt, hogy oda
biztonsággal elmondhatom ezt
mert nem csak a felelôsségem
az életem is attól függött -
és sok ember élete
hogy ezt elmondhassam.
Ne haragudjanak, hogy így mondom.
Állítólag ezt sem tudom megmondani.
Mintha az egyiket
a Friss szerkesztette volna
a másikat meg mintha az Andics.
De nem tudok megesküdni!
És mind a kettôben volt egy ilyen
vacak kis nyomástechnikája volt
de mind a kettőt úgy hívták
hogy Szabad Nép.
És még az is fontos
hogy kinek a birtokában van a lap!
Ezt csak azért mondom
mert az első vád 56 után
az volt ellenem, hogy én
szovjet ügynök vagyok.
De én nem voltam szovjet ügynök.
Ezt teljes felelősséggel kijelentem Önöknek
és tudom bizonyítani.
Akkor
a következő vád az volt ellenem
hogy
hogyhogy
hát én szovjet
területen voltam?!
Azt sem tudom megmondani
hogy miért engedtek először oda
Kárpátaljára.
Miért engedtek hivatalosan?
Még dokumentumokat is
rendelkezésére bocsátottak
olyan embernek -
akivel
én még vitatkoztam is
hogy maga jobban tudja, hol van
- persze fiatalabb, mint én.
Mit akarok mondani...
Azt hiszem
egy szolnoki lapban láttam olyat
cikket, mind a kettônek az volt a neve
"Laza beszélgetés".
És az egyiknek a példánya
ilyen furcsa volt
hogy "laza beszélgetés"
/56 november/ 4-én /vagy/ 6-án.
És én ezt nem ellenőriztem
és nem tudom, melyik volt
remélem, a Frissé
mert mondtam olyan kijelentést -
csúnyát mondtam a Frissre
nem gorombát
hanem csúnyát.
"Laza beszélgetés" -
és azt mondja, hogy
mihelyt felvette a kapcsolatot...
És ez a rádiónyilatkozat!
vagyis nekünk
- ugye az a "négy közéleti férfi"
aki szakított a Nagy Imre-kormánnyal -
valósággal szökni kellett!
És én nem akarom
a Hegedűs elvtárs formuláját elfogadni
mert ő önkritikát gyakorolt mostanában
és ő nálam jelentkezett
pedig ő szovjet földön volt
a Szovjetunióban volt.
Ô jelentkezett és - -
Énnekem van egy kérésem.
Én csalni nem fogok.
Semmiféle visszaemlékezésben.
De persze az ujságíró el van kicsit keseredve
mert nem tudja annyira, hogy akkor mi volt
és most mi van
hogy nem "interjút" mondok
holott
mert ott valamit lefényképezett
mondta, "ezzel kezd".
Lefényképezték azt hogy -
ott volt az a készülék
amibe hangosan kell beszélni
mondta.
Mert azért
más az interjú
és más a visszaemlékezés!
De én már nem tudok mást mondani
Mert ha azt mondják
hogy már csak
a visszaemlékezés számít
hát, visszaemlékezés sokféle van.
Ahogy mondani szokás
mindenki a szépre emlékezik vissza.
De ha ő azt mondja
a Hegedűs
aki jelentkezett nálam
és megmondta, hogy tudományos munkával akar foglalkozni
ez nekem szent ember, akármit ír.
Mert azt is tudta
(amikor 27.-én aláírta a segítségnyujtási kérelmet)
hogy a szovjet kormány
akár szovjet földön van, akárhol,
ragaszkodik a miniszterelnök aláírásához
hogy beavatkozzon.
Énnekem is valahol
- az Isten tudja hol! -
alá kellett írni!
De én úgy vagyok
hogy passzívan
- szinte ha egy tégla a fejemre esne -
én oroszul szólalnék meg!
Mert én már annyi fordítást hallottam -
mikor már gondoltam, hogy a konyhanyelvet
már meg tudom érteni
ha szabadságra megyek
De akkor is tolmács volt
ha én magyart nem vihettem
akkor szovjet volt.
Pedig volt olyan
aki szintén szabadságon volt
és azt mondtam
hogyha felezi a teljes szabadságát
csak akkor jöhet velem.
Magyar.
Az sem él.
De hát mit tehetek
mondják meg
ha az első kérdés nem az
mint amire én fel vagyok készülve?
Erre sem lehetek büszke
nem lehetek büszke.
Amikor
- talán ezt mindenki tudja -
hogy mit jelent ez a felelősség.
Órákat, perceket!
Nem az én sorsomról van csak szó
hanem az Atyaisten tudja hogy
hány embernek a sorsáról.
Én persze tudok bizonyítékot
arra is
hogy miért nem avatkoztak be
a románok.
És arra a híres
"Pulai beszéd"-re se, hivatkozhatok
- de azért én tudok másra hivatkozni!
Az egyik az
hogy az akkori Románia
- ehhez kell a történelmi szemlélet és visszaemlékezés -
más volt, mint ma.
Mert akkor az első miniszterelnök
az egy Erdélyben székelő
és ott román pártot alapító ember volt.
És az kizárt dolog lett volna
hogy az a magyarokat üldözze
mert a magyaroktól is megkapta
a szavazatot és a románoktól is
akik akkor voltak ott.
Most a következő a probléma: hogy megígérték!
Hát akkor még az a híres múlt századbeli
két név
egy magyar matematikai zseni
és egy ugyancsak múltszázadbeli
bölcsész
tiszta
múlt századbeli
nagyon progresszív román ember nevét viselte.
De a múlt századbeli!
Na most
mivel én azt mondom -
hogy -
ha lehetett
én szabadon beszéltem mindíg.
és a napi levelezést
amit fontosnak tartottam -
például ha valami protekciót kért valaki
a Fővárosi Tanácsnál
akármi volt a foglalkozása
én magam leírtam
és a gépírónő gépelte le.
Még annak sem diktáltam
csak a felelős beszédeknél!
Például összebotlottam
például a Kodály tanár úrral
azt hiszem, azt mindenki tudja
hogy ő valaki volt
az egész világon
a zenében.
És én is
olyan naiv voltam
amit Kodály volt szives hangosan kimondani
mint azok, akik hittek
és bíztak
a világforradalomban!
Mert a Lenin nevét
nem mondották ki az ellenforradalmárok.
És megrémültem
hogy ez most azt jelenti
hogy ha ő az Októberi Szocialista
- így nevezik - proletárdiktatúra vezére volt
akkor nem szabad többé
kimondani?
És más bajom is volt.
Ez a passzív védekezésre vonatkozik
amikor jegyzetet nem tudtam még csinálni
becsületesen -
Mert sajnos tovább tartott, mint bárki hitte.
Mert az egész kart vérteleníteni kellett.
Ezt nem akarom megmagyarázni.
ezt szakorvos tudja, hogy mit jelent
és csak ott lehetett azt a bizonyos
hátérzéstelenítőt beadni.
A dolog feltalálója mondta
hogy ilyen műtét
mélyaltatás
dupla altatás nélkül
csak egy órát tarthat.
Meg fogják érteni
hogy én most
miért haladom túl az orvosi dolgokat.
Elkeseredtem: nem szabad többé Lenin nevét kimondani?
És valahol akartam beszélni
de nem tudtam.
A jegyzetet nem tudtam.
És én megmondtam a Grósz elvtársnak
- néha még a neveket is összecserélem! -
még az "elvtárs" szót se megfelelő helyen hallom
meg "azóta elhunytakra"
hivatkozom...
De ki az Atyaisten gondolja
hogy akkor meglett emberek
azóta meghaltak
ha ilyen kérdést tesznek fel?
És talán butaságnak tűnik
bocsánatot kérek, az, amit erről
hivatalosan mondott a Grósz elvtárs
hogy én"arra voltam felkészülve"
már a bénulás időszakban
azért vállaltam kötelezettséget
határidő nélkül
hogy ennek a pártnak kiutalt
vagy kinevezett pártnak
hetilapnak nyilatkozni fogok.
Mondtam, hogy határidő nélkül!
Ugyancsak
amikor először volt szabad nálam
az apparátusnak
vagy nem tudom én kinek megjelennie
akkor már a bizalmas beszélgetésben is
elhangzott még hatszemközt
hogy -
De kivel volt alkalmam nekem beszélni?
Hogy a tapasztalatot figyelembe vegyék
de soha senkinek
nem kötelező.
Úgyhogy
ha megengedik
még egy utalást akarok mondani.
Volt egy nagyon nevezetes ember
ez az úgynevezett kicsiny öregúr
(Hruscsov)
aki büszkén jött hozzám
egy nagy kormányfogadáson
hogy ő merte a bátorságot vállalni
hogy Moszkva területére ugyan nem térhettek vissza
de akik politikai cselekmény
meg cselekmény miatt voltak elítélve
Moszkva határán belül nem mehettek.
Azt hitte, hogy boldogan gratulálok!
Mondom neki jó
ez nagyon szép
de szeretném már megérni
hogyha a szovjet vezetés
gyakorolna önkritikát
ebben a kérdésben.
Úgyhogy, engedjék meg...
Az orvos azt mondta nekem
hogy egyet nem enged meg:
hogyha
közvetlen fölvételre alkalmas dolog van
mert bakizok -
Bocsássanak meg, de nem tudok mit csinálni.
Mennyi ideje beszélek már?
Befejezem majd.
Akkor nem tudok
nem birom ki, hogy passzív vagyok
és nem tudok válaszolni dolgokra!
Nem bírom ki na.
És ennek a betege vagyok.
Más a betegségem, mint a feleségemé.
És mi az az emlékezet?
És mi az a kiszivárgás?
Hát akkor aztán
kiszivárogtak a platformszabadságiak
mert már fegyveres harcot vívtak
egymással
a "platformszabadságiak"...!
És akkor az orvos azt mondja nekem
ilyen szabad beszédre
nem vállalkozhatok
ilyen felelős beszédre -
amikor először szólalok meg.
Mert különben ő sem tudja garantálni
hogy mennyi idő múlva lehet engem
egészségesnek nevezni.
Mert
izom is sorvadt.
Azt mondja az orvos, hogy
ő nem ajánlja
bizalmasan beszéltem vele
mert csak orvos lehet jelen
amikor orvosi vélemény van.
Ő nem javasolja!
És én kijelentettem
hogy saját kockázatomra
még ha hibázom is:
elvállalom.
Mert én már
nagyon öreg ember vagyok
és annyiféle betegségem van
hogy én azzal már nem törődök
hogyha agyonlő akárki engemet.
Bocsánatot kérek.
Most még egy pár szót akarok mondani:
azt is vegyék tudomásul
ha én visszaemlékezést csinálok
mert már
én is csak arra vagyok kénytelen
hagyatkozni -
én az igazat fogom mindíg mondani.
Mert -
én nem tudom
hogy arra az Obrazcov nevű
bábosra emlékeznek-e?
Egy előszava van neki.
Én ezt teljes mértékben felelősen vállalom
hogy mikor mi volt az ő... (ő...ö...ö.....: ellenforradalom)
lépcsőfokai.
Azt hittem
hogy ez akkor volt
mikor én már küldöttséget vezettem kongresszusra.
De nem akkor volt!
De arra is van tanú!
Egy idős ember volt az
idősebb, mint én
és kiderült
hogy -
Ez a feleségem jelenlétében volt
tehát a XXII. kongresszus idején derült ki minden
hogy mit jelent az, hogy
személyi kultusz.
Mert kiderült, hogy a XXI. kongreszus idején
akkor nem politikai természetű kérdés volt
az a rettenetes pohárköszöntő
amit másfél órán át magyarázott a Hruscsov
hogy miért kellett
ugyancsak törvénytelen eszközökkel
megölni Beríját.
Mert tudják, hogy ez benne van, ugye?
És ha én nem mondom meg
hogy miért hittem a kirakatpereket
az úgynevezett kirakatpereket
ugye
imperialista mesének
akkor a későbbi történet sem igaz.
Mert én először
a Rákosi beszámolójából hallottam
amit a XX. kongresszus után mondott
Majdnem ugyanazt mondta, mint amit
a Hruscsov mondott.
Csak azt mondta, hogy mi ezen már túl vagyunk!
Mert akkor volt már ez a Rajk-ügy.
Ami kiderült, hogy ez egy koncepciós per volt.
Itt úgy hívják.
És akkor most megkérdezem Önöket
hogy jó, én hülye vagyok
én azt is vállalnám
de akkor...
- mert azt mondta az orvos
hogy jó volna ha maga megtagadná
hogy így (betegen) beszéljen -
de nem tagadhatom meg
mert mindenki azt mondja
én vagyok az élő
szólaljak már meg!
És ha nekem most
azt mondja az orvos
aki ezért felel, hogy itt
(mutatja)
gödör van
hogy még egy félévig
legalább eltart
Hogy én arra készültem fel szellemileg
a műtét előtt - -
Hogy én itt a tenyérműtét után
kilenc nap után gipszkötésben voltam
Így sok ember él.
És meg mertem nyitni a KB-ülést!
Hogy, mondom, ne törôdjenek semmivel
ez már elmúlt, nem mondhattam, hogy ez
nem aktuális dolog
és most nem tudom mondani.
Mert akkor
nevetséges leszek én
nevetséges lesz mindenki.
....emlékeznek arra a pártértekezletre
amire én hivatkoztam
és amiért most engem azért csúfolnak
hogy hát "nem lehet a platformszabadság?"
"Pluralizmus?"
Hát akkor
már tényleg nem érti senki
hogy én miért nem szólalok meg...
Most mit csináljak?
Ne haragudjanak
mondtam, hogy hosszan kell beszélnem.
Akkor
meg kell mondanom
hogy kitől hallottam először
azt, hogy személyi kultusz.
(Rákositól, akit mielőtt először leváltották volna, kis küldöttséggel
kihívtak Moszkvába és a Beríja! minősítette így a politikáját)
Én kevésnek tartottam
ott a XXII. kongresszuson
(a Hruscsov szájából) elhangzott szavakat.
Mert ott a XXII.-en,
amikor a moszkvai fôvárosban voltam
akkor -
nem tudom, miféle, mezőgazdasági, milyen kérdés
volt napirenden -
és ott ez így nem volt.
És ebbôl kiderül az is
hogy én nem lehettem szovjet ügynök.
Mert ha én ezt tudom
akkor nem hiszem azt
mint Pest megyei titkár
hogy "imperialista balonok".
GRÓSZ:
Tartsunk szünetet?
KÁDÁR:
Nem
mert én butább javaslatot akartam tenni
de most már nem.
Szóval Önök döntsék el
hogy történészek
milyen okmányra támaszkodnak
és azokat hívják meg
(az oroszokat)
akik kijelentették
hogy a belső irattárukat megmutatják...
Mert én megsértettem
még másokat is.
Mert én ott azt láttam
hogy a gyengébb lapba
- mert nem egyforma volt a nyomda
hogy így szól -
és én vállalom ezt a tanulást
amit ez a
nagy vitát keltő interju
párhuzamos interjú keltett
amikor az egyik repülőgépen
a másik isten tudja mit mondott.
Mert én
ugyanazt mondtam ott
abban a szolnoki lapban
mint amit a Pozsgay most
de ez a dokumentum
nincs a birtokomban
e pillanatban.
És az a pecsét
az aláírásommal
amit én
külföldieknek szántam
hogyha üdvözölnek engem
ugye azt én mindig ilyen
fogantyúban láttam
ilyen pecsétnyomóban -
Mert annak tisztán kellett lenni!
Mert
ha valaki engem üdvözöl
mint mondtam, írni nem tudok
egy ismert meghatalmazás -
sokan kaptak ilyet.
"Meghatalmazom x-et és y-t"
- kiderült, hogy a betét a fém
és nagyon helyes
hogy fém.
Én meg azt hittem, hogy összetörött
mert már rég nem aktuális
mert régen elavult
folyton küldik és mindenki tudja
hogy a titkárnô ezt használja
vagy mondja - -
Akkor az illető titkárnak is ezt kell mondani!
Nem mindenkinek kellemes
vagy érdekes az
hogy én keresem!
Bocsássanak meg.
És akkor két hét múlva
újra össze kellett hívni a megyei aktívát
és mondom:
"ezek imperialista röpcédulák"
és két hét múlva
meg kellett mondani, hogy
igazak.
Mert azon a bizonyos
XXII. kongresszuson
azon kitárult...!
Én emlékszem, hogy ennek
a betege lett a Marosán is
ami ott elhangzott.
Hogy mi ennek a háttere!
Akkor látom
- végre megörültem, én nem tudok úgy olvasni -
az első szót, hogy mit mondott Hruscsov
a nem tudom én kinek
amikor lemondatták őt:
"köszöni (a Brezsnyev) humanizmusát."
De az később volt.
Kiderült
hogy arra értette
hogy azok nem akartak elmenni
Leningrádba, mert ott meg kellett volna mondani
hogy az
(a Hruscsov hirtelen leváltása)
koncepciós per.
És azért nem engedték
arra a világ csodájára, hogy Hruscsov
egyedül fogadja a magyar ujságírókat
pont a magyar ujságírókat - mert azok épp ott voltak -,
hanem az egész PB ragaszkodott hozzá
hogy ott legyen
nehogy erről beszéljen.
Azt hiszem, ez is dokumentálható.
Aztán, meg látom
hogy mennyire köszön mindent
hogy már ennyire emelkedtek
mármint Magyarország 56 óta
De ezt valószínű akkor mondta
amikor még
csak abban egyeztek meg
hogy zárt körű beszámoló lesz
(a sztalinizmusról)
de abban nem
hogy (a beszéd szövegét)
az összes küldöttek megkapják-e?
Mert tudják
ha van százhúsz küldött
nem is mind tiszta kommunista.
Bocsássanak meg.
Tehát a lényeg az
hogy az orvos nekem azt mondta
hogy felelôs dolgot nem tudok mondani
mert mikor nekem ilyen háromnapos szüneteken
valaki azt mondja, hogy kellemes ünnepeket kívánok
akkor mindíg gutaütést kapok.
mert ott ülök a feleségemmel
a díszpáholyban
és ő sem mehet sehova
és én sem mehetek sehova.
Akkor milyen háromnapos ünnep
mikor annak is az a gondja
meg nekem is?
Elvtársak!
Itt szabad még használni, hogy elvtársak?
Mert a Parlamentben már nem...
Ha tudomásul veszik
hogy a visszaemlékezésemben
ahhoz tartom magamat
amit az a nem komoly ember
mondjuk az a bábszinházas mondott
hogy a fiataloknak szánja.
Hogy ő vállalja a múltat!
Nem tudom megfelelt-e ez a Kommunyisztnak
és a Magyarországnak adott cikknek
hogy én nem békebontó akarok lenni
de én
a 70 éves KMP-nek
57 éve vagyok tagja.
És nem tudtam nem igazat mondani
és mégis.
Nem tudtam úgy viselkedni
hogy békebontó ne legyek
vagyis ne az egységet
szolgáljam.
Nem tudom ezekbe a nyilatkozatokba
bele lehet-e kötni
mert ez publikus volt Magyarországon is.
Ez esetben ragaszkodtam ahhoz
hogy én ezt
nem csak Moszkvában merem mondani!
És azonkívül én
a hatvanéves MKP-nál a hatvanéves MKP-évfordulón is
adtam a Szovjetunónál című ujságban nyilatkozatot
mert világos, hogy az oroszok ezt
kérik.
És akkor most már nagyon rövid leszek.
Mert ha maguk elfáradtak
én is elfáradtam!
Mert én a saját kockázatomra
már egyszer én
csináltam ilyet.
És akkor az van
hogy én ragaszkodom ahhoz
hogy bizonyos
mostanában nem szeretett államfőt
aki nagyon rosszul viselkedik
csak olyan világtáj szerint nevezzem meg.
És elvtársnak senkit sem szólítok
aki nem az.
Mert én ilyen bizonyos megrögzött vagyok
nem tévesztem el, hogy ki az elvtárs
és ki nem.
De azt én nem szívesen mondom
hogy nem elvtárs bizonyító tanúra sem
és ellenkező tanúra sem
aki nem él.
De én arról nem tehetek
hogy harminckét év múltán merül föl
egy ilyen kérdés
mert már annyi
kongresszusunk volt
meg pártértekezletünk
mindenféle -
És azt soha nem bírálta senki
hogy 56 ellenforradalom
vagy népi felkelés.
Mert én
amikor elmondtam a nyilatkozatot
akkor azt mondtam egész pontosan
békés diáktüntetés
fölkelés
és nem minősítettem
ellenforradalomnak.
Ezt értettem a résztvevőkre is
és a dolog menetére is
mert különben senki nem érti
hogy én miért
beszéltem úgy
ahogy beszéltem.
Mert az a helyzet
most már rájöttem
56 október
28-ától kezdôdött az
amikor ruhára
bőrszínre
nem tudom mire rámutatva
fegyvertelen embereket
pogrom alapján
megöltek.
És azokat előbb ölték meg, mint a Nagy Imrééket!
Mert ha arról van szó
hogy nem történelmileg nézem
akkor én is nyugodtan azt mondanám
hogyha én harminc év távlatából nézem
akkor én mindenkit
sajnálok.
Tehát ha ezt tudomásul veszik
hogy ha esetleg bakizok - -
hogy még államfôt se nevezek meg
aki nem jóindulattal van irántunk!
És elvtársnak sem szólítok senkit sem
mert hátha oka van annak, hogy
a megrögzött optimista szó
amit én sok évig mondtam
az én visszaemlékezésemben
nem szerepel...
Mert én csak akkor tudom aláírni.
Köszönöm szépen.
És sorrendben
ahogy én az én életemet éltem át
és a legaktuálisabbra válaszolni fogok
ami most aktuális
és ami most engem
gyötör.
Hogy miért nem szólalok meg!
Köszönöm szépen.

GRÓSZ KÁROLY: Köszönjük szépen Kádár elvtárs.
Taps.
Elvtársak, azt javaslom, tartsunk egypár perc szünetet.
Kádár lejön az emelvényről, és a felesége segítségével kibotorkál.
Nyomában az MSZMP KB tagjai is elhagyják a színpadot.
Ki így-ki úgy... Hosszú, néma nagyjelenet.
Üres a szin.
Csend.

A díszletmunkások bejönnek, nekiállnak a díszlet lebontásának...
Függöny*

* Az alábbi szöveg az MSZMP Központi Bizottsága 1989 április
12-i ülésén hangzott el. Kádár János egészségi állapotából eredően is
töredékes mondatait itt-ott, ahol szükségesnek éreztem, történeti
kutatásaim alapján kiegészítettem.

(Kádár János utolsó beszéde, Kornis Mihály szerkesztésében, PDF-ben)