A közvéleménykutatások nem tudja/nem válaszol kategóriái mindig komoly kockázatot rejthetnek magukban a mérés pontosságát illetően. Kik nem mondják meg, kire szavaznak? Kik azok, akik még örülnek is neki, ha jól megmondhatják?

  A Nézőpont Intézet Reakció számára készített kutatásából sok mindenre fény derül. A fiatalok kevésbé vállalják fel pártválasztásukat, mint az idősebbek, a fideszesek jóval inkább, mint az MSZP vagy a Jobbik szimpatizánsai:

  A magyar demokrácia történetének egyik érdekes és sajátos kérdése, hogy az állampolgárok mennyire hajlandóak felvállalni pártpreferenciájukat, illetve mennyire érzik úgy, hogy amennyiben ismertté válik, hogy melyik párttal szimpatizálnak, akkor hátrányt szenvednek el. A pártállami múltban a politikai vélemény nyílt vállalása, amennyiben nem egyezett a hivatalos irányvonallal, gyakran karriereket és egész életutakat tört ketté. Ezért sokatmondó tény lehet, hogy az épp idén 20 éves magyar demokráciában, a szabad véleménynyilvánítás korszakában a választópolgárok hogyan látják saját helyzetüket ebből a szempontból. A Nézőpont Intézet júniusi kutatása arra kereste a választ, hogyan gondolkodnak a megkérdezettek arról, hogy hátrányosan érinthet-e valakit, ha tudni róla a pártpreferenciáját. Illetve összefügg-e ez a kérdés az életkorral és a pártpreferencia esetében azzal, hogy a válaszadó rejtőzködő vagy bizonytalan szavazó lesz-e inkább.

  A felmérés alapján az összes megkérdezett 40 százaléka egyértelműen hátrányosnak ítéli, ha valakivel kapcsolatban ismert a pártpreferenciája. Figyelemreméltó, hogy korcsoportok alapján teljesen nyilvánvaló az a trend, hogy az életkor előrehaladtával csökken azok aránya, akik szerint hátrányos a nyilvánosan ismert pártpreferencia. Így a fiatalok gondolják leginkább veszélyes, hátrányos dolognak a párthoz tartozás ismertté válását, míg az – elvileg sok negatív tapasztalattal rendelkező – idősek kevésbé.

  A másik összefüggés, amire a pártpreferencia ismertté válásának kérdése rámutat: a bizonytalanok és a rejtőzködők közti különbség. Míg a pártpreferenciájukat titkolók (rejtőzködők) körében magas (51 százalékos) azok aránya, akik hátrányosnak is érzik az ismertté váló pártpreferenciát, addig a bizonytalanok esetében a párt megnevezés hiányának nem ez az elsődleges oka (köztük ez az arány 35 százalék, ami kevesebb, mint a teljes sokaságban). Az ismeretlen pártpreferenciával rendelkezőknek ez a két csoportja tehát ebben a kérdésben is elkülöníthető.

  Az egyes pártok támogatói bázisában is mutatkoznak különbségek: a Fidesz táborában csak 34 százalék gondolja úgy, hogy hátrányt jelenthet az egyén számára, ha ismert, melyik párttal szimpatizál, míg a szocialisták esetében ez 48 százalék, a Jobbik szavazóinál pedig 44 százalék. A Fidesz-bázis esetében érthető, hogy a nyerteshez tartozás érzése, és a várható Fidesz-győzelem miatt sokkal többen vállalják nyíltan a párthoz tartozásukat, míg a szocialistáknál ezzel ellentétes folyamat valószínűsíthető, és egyre többen kerülhetnek át a rejtőzködők közé.

  A Jobbik esete speciális: hosszú ideig nem vállalták fel a szavazók, hogy a Jobbikra szavaznának, az EP-választást követően azonban egyre többen vallották be, hogy valójában Jobbik-szavazók. Ugyanakkor a Jobbik továbbra is politikai „számkivetett”, a szalonképes parlamenti pártokon kívül áll, és így szavazói is az „érinthetetlenek kasztjában” érezhetik magukat, így tapasztalataik alapján sokuk hátrányosnak érzi pártkötődése nyílt felvállalását.