Ha nem tudsz lemenni a Balatonra, Velencei-tóra, felmenni a hegyekbe, mert nincs szabadságod, vagy már elfogyott, vagy de a tököd tele van azzal, hogy a gép előtt ülsz, kinnt meg süt a nap és meg lehet főni, ahogy bent is, vagy vége van a vizsgaidőszaknak, leállamvizsgáztál, esetleg megbuktál valami felesleges, de kötelező melléktárgyból, a barátnőd, feleséged, szeretőd és a gyerekeid viszont elmentek nyaralni a rokonokhoz, akkor fogd a kollégákat, volt osztálytársakat, egyetemi évfolyamtársakat, a szomszédot és a kutyát, vegyél sok sört, hűtsd be, és amíg hűl, addig töltsd le A dolgok állása című filmet. Semmi művészet, ellenben sok akció, agyleszívás. Ahogy kell ilyenkor, nyáron. Mondanám, hogy tegyél be mellé Motörheadet vagy AC/DC-t a lejátszóba, de hát Lemmy papa szemölcsei várhatnak a State of play végéig, akkor is jó lesz meghallgatni az Ace of Spades-et.

 Russel Crowe kiöregedett hippi újságíró, aki lassan tolja a nyomtatott lapot, és tizenhat éve nem kapott új gépet, ellenben a frissen fölvett, fiatal online-os lánnyal, aki a lap blogját írja. Sima gyilkosságnak indul, de aztán Blackwater-ügy-parafrázis kerekedik ki a sztoriból. Kongresszusi képviselő megcsalja az asszonyt, aki megcsalja őt a cinikus, középkorú firkásszal, aki a férje jóbarátja, és teljesen váratlan módon egyedül lakik egy rendetlen, kicsi legénylakásban.

 Négy cégek privatizálják a nemzetbiztonságot, kongresszusi képviselő szeretője meghal. Nem mondom el a sztorit, nézzétek meg a filmet. A végére kibékül egymással a nyomtatott és az online-vonal. Miközben pedig a lap az utcára kerül, a cinikus, lepukkant, borostás és fáradt újságíró, aki miatt rengeteg kötbért kifizetett az újság, hogy tartsák a címlapot a sztorijának, ballag hazafelé a szerkesztőségből - ehhez a zenét pedig a Credence Clearwater Revival szolgáltatja. Kiváló vég, ehhez képest a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső zseniális befejezése csak modoros hatásvadászat.