Szili Katalin kétségbeesetten fürkészi az új irányokat. Váltani kell, különben a pártot halálba kergeti a barna veszedelem, ezt az MSZP-ben nagyjából mindenki így gondolja. Lendvai Ildikó fiatal arcokat keresne. A július 4-i kongresszusig meg kell állapodni Orbán Viktor kihívójának személyében. A fiatalság sugallta dinamizmus először Gyurcsánynál, most pedig a Jobbiknál is bevált, és ez elvben megnyithatja a pályát a feltörekvő, tiszta tekintetű szocialisták új generációja előtt is. A kérdés az, hogy van-e legalább egy olyan negyven alatti (körüli) szoci, aki még úgy is arcát adja egy várható nagy mafláshoz, hogy egyébként a fiatal és szocialista szókapcsolat egyenesen Zuschlag cellájába vezető asszociációs link.
A nagy beszavazóshow küldöttei nem túl széles kínálatból válogathatnak. Bár Baja Ferenc legyen a talpán, aki ma kiismeri magát a szocialista erőtérben, azért a Blikk mai száma Mesterházy Attila, Botka László, Hagyó Miklós és Tóbiás József személyében bedobott pár nevet. Mi ehhez nyugodtan hozzátehetnénk Újhelyi Istvánt és Szitka Pétert is. Így teljes a lista.
Ami biztos, hogy a következő megmérettetés a közbiztonság és a rend témájára fog kifutni. Ezeknek a fiúknak viszont ehhez a Societas plakátjain megjelenő (amúgy meglehetősen lédererandrásosra hangszerelt) toleranciakampányon kívül nem igen volt hozzátennivalójuk. A Che Guevara arcképét az alakuló sörpocakon viselni továbbra is sikk, Kuba MENŐ, noha Tomcat boltjában sokkal kurrensebb portéka ma már a Pásztor Albert-póló.
És nem csak a késő Kádár-kor rendjét, a „huligánok igazoltatását” visszasíró rajongótábor szemszögéből szemlélve rémisztő a kibontakozás ezen iránya. A puch lászlói értelemben vett pénzeszsákoknak is beleremeghet az erszénye, ha az új hiénák partnerek lesznek az Orbán-kormány megtisztítási hadműveletében, csakhogy kiszoríthassák az egyre zsugorodó placcról az öregeket. Ha kellően nagy erőt tudnak felmutatni (erre nem utalnak jelek), és lesz bátorságuk nekirontani a tabuknak, egy-két ciklus múlva valóban nekik állhat a zászló.
Nem lepne meg, ha egy szoci erőcsávó szakítana a PC fogalmazással, ráülne a retro érzés hullámára, politikailag kivégezné a korrupt dinoszauruszokat, szövetséget kötne Csákabonyi Balázzsal és egy radikálbalos fordulattal nemzedéki témává tenné ismét a nacionalizmus-internacionalizmus ügyét. Ütné a multikat, a szőlőbányákat és a jobbikos fasisztákat, szervezné a Ságvári Endre-konferenciákat, egyszóval visszanyúlna a gyökerekig. Az úgysem kerül sok pénzbe, az eljobbosodó szülők generációját viszont ezzel a fiatalok körében reneszánszát élő antikapitalista szöveggel kiválóan hergelhetné a sok kis egyetértően lázadó középiskolás majom.
