Ne kerteljünk, mondjuk ki nyíltan: politikusnak alapvetően a szarfej emberek mennek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha valaki jófej, akkor az nem akarja életét mindenféle unalmas üléseken, tanácskozásokon, titkos és nyílt fórumokon, irodákban és tárgyalókban tölteni – csupa hasonlóan szarfej ember között –, nem vonzó számára, hogy munka helyett furkálódjon, segget nyaljon és nyalasson, mindenféle jelentéseket meg háttéranyagokat nyálazzon, be- és feltrerjesztéseket írjon, és folytatólagosan oltári baromságokat legyen kénytelen beszélni a nagy nyilvánosság előtt. Ilyen marhaságoknak tényleg csak szarfejek szentelhetik az életüket, a jófejek messze elkerülik ezeket a helyzeteket, inkább elmennek sört csapolni, gyerekeket tanítani, jegyeket-bérleteket ellenőrizni vagy egyedi ágykereteket készíteni.
Ez természetesen politikai nézettől, pártállástól, meggyőződéstől teljesen függetlenül így van, vagyis a politikai élet gerincét szarfejek – irritáló köcsögök, buta akarnokok, sunyi geciládák, szánalmas csicskák, korrupt lófaszjóskák – teszik ki. Úgy tűnik, ez az élet rendje – s mivel Magyarországon különösen erős a kontraszelekció, már rég nem lehetnek illúzióink egyik párttal kapcsolatban sem. És mivel a dolog természetéből adódóan az országot politikusok irányítják, mindebből az is következik, hogy a mindenkori kormányzati oldal is szarfejekből áll.
Vannak, akik ebből azt a tanulságot vonják le, hogy tök mindegy, ki vezeti az országot, egyik kutya, másik eb, ez is lop, az is lop, ez is béna, az is béna stb. Mi ezzel nem értünk egyet. Igazán jó kormányzásban nem reménykedünk, de egy elviselhető és működő államot szarfejek is teremthetnek. Nekünk ez is bőven elég lenne. És ez az, amit az elmúlt hét évben nem kaptunk meg.
Mert egyértelmű, hogy hibás döntések, korrupció, irritáló baromságok mindig is voltak és lesznek. Ezeket lehet csiszolgatni, lehet róluk vitatkozni, össze lehet veszni rajtuk, de bizonyos keretek között együtt lehet élni velük.
2002 óta azonban az MSZP és az SZDSZ többször is átlépte az elviselhetőség határait, s olyan dolgokat követett el, amelyek nem egyszerűen kormányzati balfaszkodások vagy lopások, hanem megbocsáthatatlan bűnök. Ezért nem mindegy, hogy kire szavazunk akár most vasárnap, akár a belátható időn belüli választásokon.
Nézzük hát, mi az MSZP és az SZDSZ hét főbűne! És ne feledjük: valamennyit együtt követték el, kibúvó nincs, hiába próbálnak most mindent Gyurcsányra, a gazdasági válságra, az időjárásra vagy a barna medvére fogni!
1. A titkosszolgálatok bevonása a belpolitikába
A titkosszolgálatok belpolitikai felhasználása halálos bűn, hiszen demokratikusan lényegében ellenőrizhetetlen szervezetekről van szó. Gyurcsány, Szilvásy és társaik azonban – a számos egyelőre bizonyíthatatlan umbulda mellett – többször igazolhatóan alkalmazták a szolgálatokat belpolitikai célok érdekében. A lehallgatott beszélgetés eljuttatása Dávid Ibolyának, a polgárok gyülekezésébe való beleszólás, és a számtalan kétes ügy jelzik, hogy Gyurcsányéknak – és pártjaiknak – nem voltak gátlásaik ezen a téren.
2. Az ország eladósítása
Gazdaságpolitikai hibákat el lehet követni, de az, hogy előre megfontolt szándékkal, a hatalom megszerzése és megtartása érdekében folyamatosan, hosszú éveken keresztül, a jóléti kiadások növelése/fenntartása érdekében növelik az államadósságot, miközben tönkreteszik az ország versenyképességét, égbekiáltó bűn. Mindezt adateltitkolással és -hamisítással is fokozták. Ezzel – hatalomvágyuk néhány éves kielégítése érdekében – évtizedekre kényszerpályára állították Magyarországot, utódaink életét is megkeserítve. Itt nem hibáról vagy gondatlanságról van szó, hanem nyers cinizmusról.
3. December 5.
Méltányolható az az álláspont, mely szerint a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás nem volt túl szerencsés kezdeményezés. De az MSZP és az SZDSZ elejét vehette volna a dolognak, ha hozzájárul egy vonatkozó törvény megalkotásához (a részletekben így is jó pár ördögöt elrejthettek volna, de ez nem lett volna annyira fájdalmas). Vagy az MSZP és az SZDSZ kiállhatott volna az igen mellett. A két párt azonban egyszerű pártlogikát követve hevesen kampányolt a nem mellett, ezzel begyógyíthatatlan sebeket okozva több millió – amúgy is rendszeresen megalázott – határon túli magyarnak. Ez a világtörténelemben is páratlan szembefordulás volt a két párt részéről olyan emberekkel szemben, akik korábban hozzánk tartozónak érezték magukat.
4. 2006. szeptember–október
2006 szeptemberében és októberében a Magyar Köztársaság rendőrsége elképesztő dolgokat művelt: először hagyta, hogy néhány tucat hülye elfoglalja a tévészékházat, majd ártatlan embereket vert meg, vitt be, hurcolt meg tömegesen. A gyülekezési jogot és a szólásszabadságot nyílt erőszakkal, kordonokkal, később hülye jogszabályokkal korlátozták. Az MSZP és az SZDSZ nem csak asszisztált a rendőrség ámokfutásához, hanem nyíltan támogatta is a rendszerváltás utáni időszak legsúlyosabb jogsértés-sorozatát, a demokratikus és liberális elvek megtaposását. A számos jogerős ítélet ellenére valós szembenézés az akkori eseményekkel máig nem történt.
5. Cigánykérdés
Önmagában az is súlyos bűn, hogy hét év alatt az SZDSZ és az MSZP az égvilágon semmit nem tett Magyarország egyik legsúlyosabb problémájának, a cigányság helyzetének orvoslására. Ezt a mulasztást azonban fokozták azzal, hogy ostoba kampányokkal, az értelmes párbeszéd elfojtásával, válogatás nélküli rasszistázással mindent megtettek a cigányok és a nem cigányok szembefordításáért, a feszültség fokozásáért, a cigányság militarizálásáért és a szélsőjobb térnyeréséért. Ugyanilyen eszközökkel igyekeztek a zsidóságot is szembeállítani a nem zsidókkal, a melegeket a nem melegekkel, stb. Ma az egyik oldalon sokkal több cigány-, zsidó- és melegfóbia, a másikon pedig paranoia és félelem van, mint hét éve
6. Az állam meggyengítése
Az állam természetéből adódóan nem tud tökéletesen működni, nem is működött tökéletesen soha, de a szocialista-szabaddemokrata koalíció szisztematikus munkát is végzett a szétverésére. A Legfelsőbb Bíróságnak időtlen idők óta nincs elnöke, de már lassan helyettese se. A köztársasági elnököt sokan pártkatonának látják. A rendőrségről a „sün” szó, az érthetetlen töketlenkedés és a szükségtelen brutalitás ügyes kombinációja, valamint – közlekedési viszonylatban – az egomi látkép jut az emberek eszébe. A minisztériumokat, hatóságokat, állami – egészségügyi, oktatási – intézményeket hetente kétszer átszervezik (esetleg privatizálják). Törvényeket hoznak, majd hamarosan visszavonják őket, építkezéseket jelentenek be, majd lefújják őket, bukott állami vezetőket rotálnak egyik pozícióból a másikba, jogos kifizetéseket szándékosan visszatartanak. Nincs az államnak olyan szegmense, amelyhez az ember bizalommal fordulhatna.
7. Magyarország kiszolgáltatása és lejáratása
Az MSZP-SZDSZ kormányzás időszaka nagyjából egybeesett Putyin nemzetközi nyomulásával, s ebben a kormány – szövetségeseivel, az EU-val és az USA-val szemben – Oroszország oldalára állt. De ezt is olyan ügyetlenül tette, hogy még az oroszok sem kedveltek meg minket, viszont – a kormány asszisztálásával – elkezdték felvásárolni nemzeti olajvállalatunkat és még ki tudja, mit. Külügyminiszternek egy teljesen súlytalan pszichiátert tettek meg, Magyarország a szomszédos államokkal szemben minden befolyását és érdekérvényesítő-képességét elvesztette, az ország az IMF gyámsága alá került, ráadásul nyugaton sajtókampány indult annak bizonyítására, hogy Magyarországon – az ellenzéknek köszönhetően – tombol a nácizmus. Magyarország befolyása és presztízse évtizedek óta nem látott mélyponton van.
Mindezek, mint említettük, nem egyszerű balfaszságok, hanem előre megfontolt szándékkal elkövetett bűnök. Nem szőlőbányák, nem koronaúsztatások, nem Deutsch Tamások - persze ezeket is feljegyeztük a noteszbe -, hanem súlyos következményekkel járó cinikus gazemberségek. A hétből egy is elég lenne ahhoz, hogy az adott politikai erőt évtizedekre a teljes megvetés övezze. Ezért nem mindegy, hogy kire szavazunk. És ha bármilyen kormány - legyen az fideszes vagy akármilyen - a jövőben hasonlókat követ el, ugyanúgy le fogjuk köpni.
Végezetül nézzenek meg egy videót a tapírról, az állatok királyáról:
Az utolsó 100 komment: