A magyar vállalkozói leleményesség nem mítosz. Tonnaszámra botlunk olyan politikus-üzletemberekbe, akik összeroppanó gazdaságra és megroggyanó árfolyamokra fittyet hányva milliárdos gyarapodásról számolhatnak be. Akár egyetlen alkalmazott felvétele nélkül is.
A fentiek közé tartozik az örökbecsű Kapolyi László is. Részben saját tulajdonú, Kárpát Energo nevű cége rosszmájú sajtóhíresztelések szerint tavaly a magyar államtól legalább 15 milliárdnyi fejlesztési kölcsönt kapott. Az összeg aztán eltűnt az offshore cégek sűrűjében (jelszó: üzleti titok). Kapolyi a hitelt bárdolatlan nyelvek szerint nem feltétlen eredeti rendeltetésének megfelelően szerette volna felhasználni. A vásárosnaményi gázerőmű felépítése helyett inkább megvette volna a régen kiszemelt Vértesi Erőművet. Értsd: állami kölcsönpénzen szeretett volna állami tulajdont kaparintani.
Bármennyire is nagy úr a tehetség, a bili kiborult. Kapolyi pedig rendre sértődötten hárítja el az újságírói megkereséseket. Csakúgy, mint az offshore cégháló további pókincái is. Távol álljon tőlünk, hogy az MVM által nyújtott fejlesztési kölcsönt meggondolatlanul lenyúlt pénznek tekintsük. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a krajcárok Vásárosnamény helyett mindenféle tengerpartokon lófráltak.
Kapolyi nem először poroszkál a politika és gazdaság közötti szürkezónában. A kilencvenes években annak tudatában ruházott be az Ukrajnából származó áramimportba, hogy tudta: a honi árampiac meghatározó szereplői tartósan hajlandóak lesznek megvásárolni tőle az áramot. Természetesen olyan feltételekkel, hogy az eocén-program atyja az árrésből pár év alatt jócskán megtollasodhatott. A felpuffadt kofferekből azóta számtalan más projektre is futja. Hősünk aktív szereplője a szerbiai árampiaci beruházásoknak, és szívén viseli a megújuló energia hazai térnyerését. Az orosz államadósság kamionjáról leesett turbinát is jó lenne már valahol megpörgetni.
Hihetnénk azt, hogy a botrányos fejlesztési kölcsön ügyének nyilvánosságra kerülése egy fontos lépés a „gazdaság kifehérítése” felé vezető úton. A pesszimistábbak viszont úgy gondolják, a szennyes kiteregetése sokkal inkább kormány közeli gazdasági körök csörtéjének az eredménye. Kapolyi ugyanis a sarki rókák elbeszélése szerint nem éppen lieblingje a megtépázott miniszterelnöknek. Gyurcsánynak, ha az ország rendbetételére nem is, arra mindenesetre van érkezése, hogy rendet vágjon az energiaszektor köldökzsinórján megerősödő betyárok közt. Csillogó szemekkel várjuk a cincérkedés végkimenetelét.
