Mókás levelezést közöl főoldalán a Hírszerző Gavra Gábor újságíró és Unger Anna, a Progresszív Intézet politológusa között. Az éles hangnemű asszó tárgya Gavra korábbi írása, mely szerint Gyurcsány értelmiségi hívei hiába vártak kiugrási lehetőséget a gazdasági válságtól, ugyanis - vallja a Hírszerző főszerkesztője - maga a miniszterelnök „a problémák hazai gyökerű részének előidézője és pótcselekvésével további bajok generálója”.
Ungernek ez persze sok volt - mármint, hogy egy, a kormányoldalhoz sorolt, többtízezres olvasottságú hírportál no.1. véleményvezére ilyesféle eretnekséggel bomlassza az étert. Ezért válaszlevelet írt. Akit érdekelnek a fogadatlan kormányszóvivő érvei, olvassa el maga, én ehelyütt csak az írás záró gondolatát emelném ki: „...függetlenül attól, hogy Gyurcsány beszél vagy hallgat, a piacok a mostani árfolyammal minden eddiginél érthetőbb módon azt üzenik a magyar politika egészének: reform vagy bukás...”. Van egy diszkrét bája, amikor a miniszterelnök védelmében az ő saját szófordulatait viszik csatába.
A lényeg viszont nem Unger levele, hanem Gavra viszontválasza. Ennek is a vége érdemel különös figyelmet:
„A számok a következőt mutatják: 2001-ben, az Orbán-kormány harmadik és egyben utolsó teljes évében a magyar GDP 3,8 százalékkal nőtt az előző évihez képest, 2007-ben, a Gyurcsány-kormány harmadik teljes évében 1,1 százalékkal. Magyarország bruttó államadóssága 2001-ben a GDP 52,1 százalékára rúgott, 2007-ben a GDP 65,8 százalékára. A 2001-ben 5,7 százalékos munkanélküliség 2007-ben 7,4 százalékos volt, míg a költségvetési deficit az Orbán-kormány harmadik teljes évében a GDP 3,5 százalékát, a Gyurcsány-kormány harmadik teljes évében (tehát a nagy kiigazítás megkezdése után) 5 százalékát tette ki.
A számok nem hazudnak, a miniszterelnök, saját szavai szerint akár éveken keresztül is, ha úgy látja szükségét. Unger Anna mégis Gyurcsánynak hisz, ami szíve joga. A magam részéről inkább maradok a számoknál.”
Ilyen puritán, vegytiszta savat még nem kapott balos politológus. De Gyurcsány se gyakran, mármint a „hivatalos” jobboldali sajtón kívül. Lehet, hogy már a cigánybűnözés vs. fasisztaveszély tematika sem elég a véleményformálók karámosításához?
