Vasárnap éjjel rendezik az amerikai futball idei döntőjét, az XLIII. Super Bowl-t. Tudom, hogy olvasóink többségét ez kevésbé érdekli, de mégsem hagynám szó nélkül azt az eseményt, ami százmilliókat hoz lázba világszerte.

 Arra nem vállalkozom, hogy átfogó ismertetést adjak az amerikai futball történetéről, a témára szakosodott lapok ezt sokkal jobban megteszik. Hogyan vált szét több mint száz éve a rögbi és a foci, hogyan lett ebből a világon külön sport, nem csak az USA-ban, hanem Kanadában, vagy Ausztráliában is, erről olvassatok itt, vagy itt.

 Az eredetileg a calcioból és az angol rögbiből eredő sport a 19. században sokfelé ágazott, fura módon egy dolog maradt mindegyikben állandó, 11 játékos űzi egy csapatban a labdát. Az akkor még kialakulatlan sportág állítólag 1823-ban, Rugby városában vált szét, amikor először engedték kézzel is fogni a labdát. Amerikában a football név megmaradt, pedig a játékosok elég ritkán érnek lábbal is a labdához.

 Érdekes hír volt a tavalyi döntő előtt, hogy amerikai csatornaművek felhívták a nézők figyelmét, ne hagyja mindenki a vécézést a szünetre, mert egyszerre olyan mennyiségű szennyvíz terheli meg ilyenkor a rendszereket, amire azok nincsenek felkészülve. Nem idegen ez Magyarországon sem, városi legendák szerint nálunk egykor a Dallas vetítése utáni percekben állt elő a probléma.

 Hogy mi a titka e sport népszerűségének? Egyrészt az amerikai nagyobb sportligák rendszere, ami az európai rendszerrel ellentétben gondoskodik arról, hogy minden szurkolónak meglegyen az öröme olykor, vagyis ne alakulhasson ki oligopol rendszer a sportban, ahol pár klub versenghet csak a győzelemért.

 Fizetési határt szabnak a kluboknak, ami megakadályozza, hogy egy csapat túl sok megakeresetű sztárt halmozhasson fel. És a draft-rendszer a sikertelenebbeket segíti. Ez azt jelenti, hogy a feltörekvő tehetségeket a klubok nem szerződtethetik akárhogy, választani lehet, és a választás joga a rosszabbul szerepelt csapatokat illeti meg először.

 Persze ennek ellenére is vannak klubok, amelyek hosszabb távon sikeresebbek. Éppen ilyen például az egyik idei döntős, a Pittsburgh Steelers, amelyik a Super Bowl rendszer bevezetése óta már ötször is elnyerte a trófeát.

  E sport népszerűsége azonban nem csak abból fakad, hogy bármelyik klub érhet el sikert, hanem a Hollywoodot idéző körítésből is. Ehhez értenek az amerikai futball környékén, nem tagadom, ez le is nyűgöz. Mindig megvan a nagy Sztori, és a Hős is.

 Az idei év sztorija és hőse pedig a kiscsapat, és irányítója, Kurt Warner. A kiscsapat valójában a legrégebbi a ligában, viszont teljesen sikertelen, az irányító pedig egykor szebb napokat látott öregecskedő játékos, akit már mindenki leírt, Arizonába is csak cserének szerződtették, aztán a csúcsig vezette a Cardinalst.

 Én ennek ellenére a Pittsburghnek szurkolok. Sosem szerettem igazán a hollywoodi filmeket. 

Lábjegyzet; Érdekeségképpen pár magyar, vagy magyar származású származású NFL legenda:
Gogolák Péter (bővebben itt), Joe Namath, George Halas, Larry Csonka