Tegnap ismét miniszterelnöki shownak adott otthont a Corvinussá integrálódott Közgáz. Lehet persze örülni annak, hogy Gyurcsány Ferenc ppt-ben mondja el nekünk, mennyire értetlenek (ne adj' Isten rosszindulatúak, hálátlanok, köztársaság-ellenesek) vagyunk, hogy nem fogjuk fel az Európa-szerte irigyelt kormányzati sikereket. Gyurcsány elemében van, ha előadhat (szeptember 17-én pedig pláne feldobja, ha újabb és újabb vajszínű árnyalatot adhat az elkúrásnak). Szinte lubickol a Powerpoint diák fényében, látszik, hogy legalábbis európai jelentőségű vállalatvezetőnek érzi magát ilyenkor. Az is hagyomány, hogy az egyetemi vendégszereplésein Gréczy Zsolt kommunikációs főtanácsadó válogat a kérdések/kérdezők közül, Mészáros Tamás rektor pedig a közszeméremsértés határait feszegeti a felkonf és a lekonf közben. A tegnapi fénypont az volt, amikor a végén megköszönte Gyurcsány sikeres előadását, s hozzátette, hogy őt meggyőzte: a szívmelengető jelenet az MTV videójának végén látható.

 Gyurcsány Ferenc prezentációjának ábráit nézve tényleg azt gondolhatjuk, egy igazi, felelelősségteljes, bátor, ámde érzőszívű közgazdász vezeti az országot. A trendvonalak mindig a megfelelő irányba mutatnak, csökkennek vagy éppen nőnek, ahogy kell. Bármilyen kiszámítható is Gyurcsány szemfényvesztése, működik: a hallgatóság nevet és tapsol.

 A miniszterelnök szerint a kormány a négy eltervezett reformból hármat (közigazgatás, oktatás, nyugdíjrendszer) megvalósított, egyet (egészségügy) csak félig. Amikor arról beszél, hogy „Amit meg lehetett csinálni a szerkezeti átalakításokban, azt megtettük, sőt, majdnem hogy messzebb is mentünk a lehetségesnél”, sem a plafon nem szakad rá, sem a közgazdásznövendékek nem hördülnek fel.

 A közigazgatási reform eredménye a miniszterelnök szerint, hogy megvalósult az intézményrendszer racionalizálása, kevesebben dolgoznak a közszférban és jelentősen csökkentek az igazgatás dologi és bérkiadásai. Ki tudná felsorolni, hogy milyen minisztériumok vannak ma Magyarországon? Hogy a hírközlésért most éppen melyik tárca felel? Ha 2002-höz hasonlítjuk a közszolgák számát, van-e érdemi csökkenés? Ki érzi úgy, hogy bármivel is jobban működnek a magyar közszolgáltatások (a tömegközlekedés, a rendőrség, az APEH vagy akár a közigazgatási hivatalok), mint két vagy hat éve?

 Gyurcsány úgy látja, a felsőoktatási reform vívmányai az érettségizők számához igazított felvételi keretszámok, a korszerűbb képzési szerkezet, és hogy csak a minőség számít. Hogy a Közgáznál maradjunk, az egyetemen a negyven fős szemináriumi csoportok melyik sikertörténet eredményei? Normális, hogy a bolognai átalakítás jegyében BA képzést kezdő hallgatóknak (az egyetemi oktatókkal együtt) csak sejtéseik lehetnek arról, mi lesz majd mesterszinttel? Az elmúlt évekből pozitív fejleményként a költségtérítéses és az állami finanszírozású helyek közötti átjárhatóságot tudnánk felidézni, a Nagybetűs Felsőoktatási Helyzetről pedig mindent elmond Kínai Kálmán és Trágár Tóni kollégáink évnyitó beszéde.

 A nyugdíjreformnak egy fólia jut, javult a nyugdíjrendszer fenntarthatósága: 2010-ben, 2020-ban és 2050-ben nagyon ígéretes javulás várható (GDP-arányosan). Eközben néhány fóliával később saját maga hirdet harcot a svájci indexálás helyetti, infláció-követő nyugdíjemelés ellen, s az egész előadásának visszatérő motívuma, hogy nem enged a szociális ellátórendszerből elvonni, mivel az ír, szlovák, lett, román, litván, stb. modell maga a népnyúzás, nagyszüleink megnyomorítása, az elesettek megalázása.

 Az egészségügyi reformot talán hagyjuk is, hiszen az a kormányfő szerint is csak félsiker.