A lassan a Best of 90's felhozatalra szakosodó Sziget fesztiválon ma este szintén egy közepesen öregecskedő, ámde korszakos előadó teszi tiszteletét: a Jamiroquai. Jay Kay és folyton cserélődő társai tizenöt éve nyomják az acid jazzt, pályafutásuk során a pénztárcájuk vastagodása fordított arányban állt a zenei elkurvulással. Hiába, tenni kellett azért, hogy a világ minden táján úgy topogjanak zenéjükre a luxusdiszkók magassarkú hölgyei, ahogy azt az Alright klipjében láttuk anno. Pedig nem volt mindig így: az elején egy kora huszonéves, környezettudatos, használtruha-fetisiszta fiatalember prédikált pöpec funk jazz alapokra a természet pusztulásáról, a háború szörnyűségeiről, a szeretet forradalmáról - ahogy azt kora huszonéves korban általában szokás.

 A máig az acid jazz alapművének számító két korai lemez (Emergency On Planet Earth; Return Of The Space Cowboy) után lankadni kezdett Jay Kay világmegváltó szenvedélye, érdeklődése a sportkocsik, a modellcsajok és a high life minden egyéb kelléke felé fordult.

 Az énekes arca közben akkorára nőtt, mint London Szeme. Egy kérdésre, miszerint milyen a viszonya saját zenekarának tagjaival, azt nyilatkozta: „hát, nem megyek el mellettük köszönés nélkül a Ferrarimmal, amikor a buszmegállóban várakoznak”. A világmegváltást hiányoló felvetésekre pedig annyit reagált: „Többen táncolnak arra, ha azt mondom: táncoljatok, mint ha azt mondom: vészhelyzetben van a Föld”. Jay Kay hozzáállása meg is mutatkozott a Jamiroquai zenéjében, ami egyre inkább ellaposodott: a mélypont a 2001-es Funk Odyssey volt, ami egy sima funky-diszkó-house lemeznek sikerült. Jay Kay ki is éghetett egy időre, legközelebb csak 2006-ban jelentkezett új anyaggal (Dynamite), ami már inkább méltó a régi örökséghez.

 A Jamiroquait azonban mindvégig megmentette az a tény, hogy soha nem süllyedtek a gagyi szintjére. A funky és az acid jazz színterén olyanok ők, mint a plázák ruhamárkái: nem a külvárosi piacok csicsás cuccai, de nem is a belvárosi elitbutikok egyedi termékei. A Jamiroquai korszakos zene: az elmúlt tizenöt év fiatal középosztályának igényes tánczenéje, tömegek ízlésének találkozási pontja: tegye fel a kezét az, aki ne táncolt volna valamikor a Canned Heat-re vagy a Cosmic Girl-re egy házibuliban vagy a nyári éjszakában. Na ugye.

 Top topogó tip-top hölgyeknek és kísérőiknek:

 Too Young To Die (1993)

 Space Cowboy (1995)

 Alright (1996)

 Do You Know Where You're Coming From? (1997)

  Supersonic (1999)

 Feels Just Like It Should (2006)