E heti újabb kvízkérdésünk: valakinek a valamije. Konkrétabban, mint a cím is elárulja, híres valakinek a festményei.

 Nyilván a korlátolt érdeklődésem az oka, hogy amíg a minap fel nem hívták rá a figyelmemet, nem is jutott eszembe ezeket a képeket tanulmányozni. Pedig nem értéktelenek: van, akinek 40 ezer dollárt is megérhetett aukción az alkotó egy akvarellje.

 Nem vagyok művészettörténész, így a képeket elnézve csak két dolog tűnik fel számomra. Egyrészt a sajátos, az alkotóhoz köthető stílus hiánya. Vagyis hiába lehet esztétikus akár az egyszerű szemnek egy-egy darab, művészi értéke így nem több egy különösen szépre sütött kuglófénál.

 Másrészt a témaválasztás: az épületek. Ezt nyilván magyarázza, hogy a festő eredetileg építésznek készült. Sajnálhatjuk is, hogy pályája félresiklott, mindannyiunk számára hasznosabb lett volna, ha ambícióit ezen a téren élheti ki. Hogy emberábrázolásokkal képein miért nem lehet találkozni, arra gondolom minden önjelölt pszichológusnak van egy teóriája.

 Azok kedvéért, akik - velem együtt, - újdonságként találkoznak most e festményekkel, segítségként hozzáteszem, ezekben az időkben még nem a Parkinson-kór rángatta a művész ecsetjét.

 Egyúttal kérném az olvasókat, aki tud híres emberek kevésbé híres festményeiről képeket, írja meg a hozzászólásokban, hadd szörnyülködjünk, röhögjünk, vagy épp álmélkodjunk rajtuk. Mert valahogy divat festeni. Hogy miért éppen így élik ki hajlamukat a művészként megnyilvánulni vágyó hírességek is? Nyilván nem csak azért, mert olcsó a festék és a vászon. Talán mert egy dilettánsan összemázolt kép kevésbé egyértelműen jelzi a művészjelölt tehetségtelenségét, mint egy murvává tört márványtömb, vagy egy rosszul összerakott mondat.

 No de igen messzire kanyarodtam az eredeti témától, erősen csapongok. Talán egy későbbi poszt témája meg lesz majd a hírességek másik vágya, hogy lemezt kiadva, énekesként próbáljanak művészi pályára lépni. Addig is ahhoz ötleket szívesen fogadok "Fridi énekel" jeligére a kiadóba.