Nyári szabadtéri fesztiválból alapvetően háromféle van: az egyiknél elvárás, hogy az ember egy idő után hanyatt fekve hányjon, a másiknál nem elvárás, de nem is kelt különösebb feltűnést, a harmadiknál pedig kinézik az embert, ha ilyet tesz. Mostanában a legutóbbi fajtából van a legkevesebb, s mivel a médiamunkások is alkoholisták, a sajtója is az ilyen konszolidáltabb kezdeményezéseknek a legszerényebb. Ezért is engedjék meg kedves Olvasóink, hogy most hétvégére a figyelmükbe ajánljunk egy kevésbé ismert, ám kifejezetten kellemes programot, amelyet különösen a családoknak ajánlunk.

 Július 18-20. között rendezik meg Nagymaroson a VII. Regejáró Misztrál Fesztivált. A fesztivál rövid ismertetője a lehető leghülyébbre sikeredett: „A különböző művészeti ágak autentikus forrásokon alapuló összekapcsolása (megzenésített versek, kiállítások stb). Az európai és ezen belül különös hangsúllyal a Kárpát-medencében élő népek irodalmi, népzenei kultúrájának megőrzése és élővé tétele. Annak elősegítése, hogy a tapasztaltabb művészgeneráció a közös szereplések alkalmával átadhassa a hosszú évek alatt felhalmozódott tudását a feltörekvő művészgenerációnak, ezáltal biztosítsa az általuk képviselt értékek fennmaradásának folytonosságát.”

 Ennek így az égvilágon semmi értelme, de ne aggódjunk, maga a program, amely leginkább a diósgyőri Kaláka-fesztiválokéhoz hasonlítható, kellemesnek ígérkezik. A teljesség igénye nélkül: pénteken, a felvezető napon lesz Ifjú Muzsikás és Misztrál; szombaton többek között Vágtázó Csodaszarvas (mióta Grandpierre Attila őrülete újabb stádiumába lépett, így hívják a VHK-t) és Kaláka; vasárnap pedig Szélkiáltó, illetve Ferenczi György és a Rackajam. Ez utóbbit különösen ajánljuk mindenki figyelmébe: Ferencziék a múlt évben is felléptek, s Petőfis-csárdafunkos műsorukkal számunkra a tavalyi év legfergetegesebb buliját produkálták - még az arra kószáló nyugdíjas japán turisták is eksztázisban táncoltak.

 A fesztivál sajátossága, hogy több helyszínen zajlik, viszont a programok nem egy időben, hanem szépen egymás után vannak, tehát a közönségnek egy-egy koncert után, ha nem akar unatkozni, át kell vonulnia a másik színpadhoz. A nap fele tehát csoportos özönléssel telik, ami az árnyas gesztenyefák alatt inkább jó, mint rossz.

 A helyszín vonattal/kocsival Pesttől kábé egy óra, s hálózsákban megszállhatunk a nagymarosi iskola termeiben vagy a Duna-parton. Végül is ez utóbbi helyen, ha nagyon ragaszkodunk hozzá, a hanyatt hányásról sem kell lemondanunk.