Nem lehet elmenni a tegnapi nap slágere, a kókista SZDSZ Kék a szíve című dalocskája mellett. Elemzünk. Az Indexnek köszönhetően talán már százezrek ismerik az elnökségért induló jelölt indulóját, aki köztudottan ellenszenves imázsát próbálja ezzel az érzelmekre ható etűddel oldani. Engem megérintett, a dal hatására átértékeltem a bennem élő Kóka-képet.
Eddig simlis, dörzsölt üzleti cápának gondoltam, aki kora harmincéves fejjel felért a yuppie-élővilág csúcsára, majd a politika tengerébe vetette magát. De aztán valami megváltozott. Szegény Jánosban talán törést okozhatott a Mr. Egy Százalék címke, amit gonosz jobboldali nebulók ragasztottak a hátára, mert mi tagadás, zavarba jött. Mert zavarban nem lévő politikus nem rak ki (szívből ajánlva) egy ilyen nótát.
Ez a szám ugyanis ratyi, valljuk be.
Egy konzervatív-liberális poprocker
Kék a szíve
Csipkerózsika
Álma tűnt tova
Csattant a múzsa csókja
Megvagyunk, nem alhatunk
Tán örökké
Öreg tollasunk, kopott sasunk,
Mint főnix, újra éled
Felriad, szárnyra kap
Megint csak kék, kék a szíve
Szép, szép, szép a színe
Kék, kék a szíve
Szép, szép, szép a színe
Sok a fals szöveg, ígéretek
Plakáton el se férnek
Fület repeszt, Dunát rekeszt már.
Elég volt.
Tudjuk is, merjük is,
Gyerünk, tegyük végre
Csak ennyi kell, újra fel
Szállj! A zászlónk kék, kék
Ragyog az égen
Politikai elemzés
Görög Tábor elemző elemzése a Kóka-dal körüli Kóka-helyzetről: Az SZDSZ válságban van. Két jelölt verseng a győzelemért, akik megosztják a pártot. Könnyen meglehet, hogy az SZDSZ kiesik a Parlamentből, de a megválasztott elnök ügyes politizálással öt százalék fölé tornázhatja a pártot. Nehéz helyzetben van Kóka, aki csak komoly változásokkal vagy kiemelkedően sikeres kampánnyal tudná egyéves elnöksége után bizonyítani, hogy sikeressé teheti a szabad demokratákat. Ötven százalék körüli a valószínűsége, hogy 2008 vége előtt Kóka János távozik az SZDSZ éléről. Nyolcvan százalék az esélye, hogy Kóka Jánost előtte kiröhögik a Kék a szíve című dalért. Harminc százalékos esélyt adok arra, hogy a Kék a szíve három napig csoda lesz a magyar online fórumokon. Hetven százalékot adok arra, hogy csak 15 percig.
Irodalmi recenzió
Az urbánus értelmiség pártvezérének indulója nem tükrözi a posztmodern, önreflektív líra hatásait, még egy árva intertextuális utalás sem található a sorokban, vagy azok között. A refrénből megtudhatjuk, hogy a szív kék, és az a szín szép, szóismétléssel jelezve a jelzők fontosságát. Az első versszak értelme enyhén balladai homályba vész: Csipkerózsika felébredt, mert rácsattant a múzsa csókja, és bosszúsan megállapítja, hogy megvan, és nem alhat tovább. Aztán van itt egy öreg tollas, ami egy sas, de egyébként főnix. A második versszakban a költő azt akarja mondani, hogy elég már a hamis ígéretekből, meg a plakátok fület repesztenek, Dunát rekesztenek már. A vers végére a költő felvállalja a homo politicus szerepét, ősi liberális jelszavakat használ fel saját mondanivalójának megerősítésére, ami úgy hangzik: tegyük. Az, hogy mit, nem derül ki a szövegből. A vers végén még egy klasszikus szimbólum, a lobogó zászló is előkerül, ami kék, de ragyog.
Zenekritika
Sajnos nem maga Kóka énekli a dalt. Be kell érnünk egy bizonytalan, vékonyka hangú hölgyemény vokáljával. A Kóka-dal egy zárvány kábé 1991-ből: a korabeli magyar popzene (ami akkor is épp ötéves lemaradásban volt Nyugathoz képest) stílusjegyei tűnnek fel a számban. Rögtön két verziót kapunk a slágerből: egy gyors és egy lassú változatot. A gyors jelző az ún. rockzenét takarja, amihez ún, elektromos gitárt és hangos dobokat használnak, ezt a verziót nyilván a hallgatók lendületes perceihez ajánlja a politikus. Ebből az látszik, hogy a szadigyűlölők hiedelmeivel szemben az SZDSZ-esek zenei ízlése nem a goapartykat és egyéb drogos zülléseket, hanem a csövis rockerkocsmák világát fedi le. Goa- és drogtémában amúgy is a hazai széljobb erősített bele az utóbbi napokban.
A rockváltozatot akár egy rendszerváltozás utáni, vidéki hardrock tehetségkutató közepes zenekara is előadhatta volna, a zsűriben Pataki Attilával és az XL Sisters-szel, mondjuk. A másik változat pedig simán felkerülhetett volna egy Best of 90's Kuschelrock válogatásra: ez az érzelmes zongoraballada aláfestő zeneként funkcionálhatna, például SZDSZ-közeli szakállas bácsik kapuzárás előtti utolsó csajozásához, csak néhány verssort kell (Gyerünk, tegyük végre, csak ennyi kell, újra fel) erősen szuggerálniuk maguknak.
Update:
Nils jóvoltából itt a klip is, Gyurcsánnyal, Orbánnal, hosszú farkú madarakkal:
