Mármost itt van ez az oldal, és korántsem viccről van szó. A keresztényfóbia, úgy tűnik, terjedőben van (a keresztény) Európában. Hogy kik követik el a keresztényellenes akciókat, az változó. Mindenesetre néhány példa demonstrálja azt, hogy a tolerancia bajnokai küzdenek az intolerancia ellen. Felvilágosítanak. Például sörösüvegekkel, hackeléssel, egyebekkel.

 „Egyes bekiabálók nácinak nevezték a keresztény fiatalokat” - írja a LifeSiteNews. Ezt akár valamelyik hazai balliberálistól is hallhatnánk. Náluk a két dolog összekapcsolása korántsem szokatlan: „Szabad országok kivetik magukból a szabadság ellenségeit. (...) De elég egy karizmatikus vezér, néhány nemzeti elkötelezettségű főpap, falusi templomokban plébánosok szentbeszédei, iskolákban kötelező hittanórák - a nép nem butul magától - és hárommillió ember fogja népszavazáson követelni a halálbüntetés visszaállítását. Hiszen a haza ellenségeitől kell megvédeni a nemzetet!” Hogy kik a szabadság ádáz ellenségei, azt a mindenkori felvilágosult értelmiség dönti el (amúgy vö. „rekesszétek ki őket, mielőtt ők rekesztenek ki benneteket!” - lehetséges, hogy K. Zsuzsa dalszövegírója ifj. Hegedűs?). A keresztény fiatalokat lenácizó, provokáló, sörösüvegekkel megdobáló ifjak ugyanis nem tesznek mást, mint szellemi eleik: progresszív küzdelmet vívnak mindenféle reakciós próbálkozással szemben (Die Fahne hoch die Reihen fest geschlossen / S. A. marschiert mit ruhig festem Schritt / Kam'raden die Rotfront und Reaktion erschossen
/ Marschier'n im Geist in unsern Reihen mit).

 Látnunk kell a jószándékot a keresztények ellen masírozó tömegekben; erőszak nélkül ugyanis nem változtatható jobbá a világ, az arra képteleneket pedig (keresztények, konzervatívok, jobboldaliak, avagy az állandó gyűlölködők) kényszeríteni kell a szabadságra.

 Progresszív küzdelmükben az ifjak épp ezt teszik.