Gát György (rendező) és csapata megalkotta az univerzális, színtelen-szagtalan, uniszex moziterméket: A Kis Vukot.

 De ez így közel sem a Fekete István- és Dargay-féle Vuk, amely gyerekkorunkhoz tartozott, mint a vasárnap délutáni Walt Disney Donald kacsával. Nevezték volna el inkább Joenak, vagy Henrynek. Az egész nem más így, mint egy marketing mix:

 P, mint product: Az eredeti történetből kiindulva a „második rész” főszereplője Vuk és fia, Kis Vuk. Az agg róka békésen nevelgeti csemetéit a természetvédelmi területen, amíg áldozatul nem esik az orvvadászoknak, majd bekerül Arcadio cirkuszába, ahol a „Flying fox” szám talapzatának szánják. Fia, Kis Vuk, természetesen éppen olyan, mint ő: ravasz, és várhatóan nagyon rettegett is lesz majd. Ami életszerű, és élvezhető lehetne, az plágium az eredeti darabból. Kalandjai során Kis Vuknak is van egy tapasztalt, és bölcs kísérője, ezen kívül gyakran kergeti az unkákat, a simabőrű tehet anyja és testvérei haláláról, és persze reménytelenül beleszeret egy, a cirkuszban, rabságban tartott rókalányba. A folytatás és az újdonág között félúton megrekedtek valahol. Csupán felhígították a sztorit olyan szereplőkkel, mint a fogatlan oroszlán, a kleptomán csimpánz, a süket kutya (Kapitány), a féltékeny rókavőlegény, a gój motorosok, a mozgássérült kisgyerek és ARCCAL mutatott emberek. (A simabőrű csak térdig simabőrű, onnan felfelé kit érdekel?) A hatásvadász elemeknek emellett se szeri, se száma, a tetőpont, amikor Vuk a testvériségről szónokol az állatoknak a cirkuszban a szökés előtt - közvetlenül az erdei és a modernizált rókák vitáját követően - : „Testvéreim, mert mind azok vagyunk… Ízlelgessük a szót: testvériség…” Morálisan ingoványos*. Karak nyilván forgott a sírjában.

 P, mint price: Van egy szólás, miszerint jó munkához idő kell. Nos van olyan, amelyikhez még több, és nem is jó. Decemberi stúdiólátogatásunkkor megállapítottuk, hogy Gáték nem kispályások. A Feature Films For Families Hungary (FFH) háromszintes stúdiójában, több tucat alkalmazott elképesztő technikai háttérrel dolgozott az akkor már sokadszor be nem mutatott mese jelenetein. Lelkesesen áradoztak róla, hogy milyen szép és modern lesz, és persze hangsúlyozták az eredeti utánozhatatlanságát. Akkor még átéreztük egy kicsit lelkesedésüket.. Régóta foglakoznak ők egyébként rajzfilmekkel, főleg amerikai megrendelésre dolgoznak, itthon alig 1-2 munkájuk látható. Magyarul: egyik oldalon betöltik a sztorit, felülről dobálják a gépbe a lóvét, a másik oldalon aztán kiesik a mese. De, hogy másfélmilliárdból tényleg ennyit sikerült kihozni?!

 P, mint place: Sokat elárul a fogadtatásról, hogy az április tizenhetedikei bemutatót követően a fővárosi mozik közül már csak három vetíti a Kis Vukot, maximum napi három alkalommal. A jegyellenőrző fiúnak egy kérdése volt csak, amikor 10 perces késést követően az üres terem láttán kétségbeesetten kérdeztük, jó helyen vagyunk-e: „Biztos ezt szeretnétek megnézni?” (Már nem annyira…)

 P, mint promotion: Itthon egészen visszafogottra sikerült a Kis Vuk bevezető kampánya, a készítők hangsúlyozták is, hogy főként külföldön szeretnék majd eladni. A mozikban eddig ötezren látták. Gyanítom, hogy az IMDB 10 legrosszabb animációs filmjének első helyét, és az átlag 1.3/10-es értékelő szavatszámot nehéz lesz majd ellensúlyozni - ha lesznek egyáltalán - „gyönyörű” marchendise termékekkel..

 Mielőtt beültem a filmre, azt hittem, legalább azt el tudom mondani majd, hogy technikailag jó. Nos, a hátsó sorban, középen szédültem bizonyos jeleneteknél a kameramozgások koordinálatlansága miatt, a figurák mimikája nem elég, hogy akadozva változott, amikor változott, de még a debil cirkuszosok sem mozogtak folyamatosan. Emellett a mobilom több árnyékot különböztet meg, mint amennyit a vásznon megszámoltam. Kitaposták Vuk belét teljesen.

 (*: Üveg Tigris, Cingár)