Az MSZP egyik elnökségi tagja a fősodorral homlokegyenest ellentétes irányú lépést tett tegnap: nem befelé igyekszik a kormányba, hanem kifelé onnan. A Népszabadságnak adott interjújában hitet tesz ugyan a kormány és a kormányfő mellett („A kormány feltétel nélküli támogatója maradok (...) Nagyra tartom Gyurcsány Ferenc képességeit, fel is nézek rá sok szempontból”), de azt mondja, hogy feleslegesnek érzi magát az új struktúrában. Meg persze Szeged is hazavárja, a város számít rá - csak igazán mélycinikus kisördögöknek juthat erről eszébe a jelenet, amikor neves jobboldali értelmiségiek levélben üdvözlik Orbán Viktor elnöki tisztségvállalását.

  „A mai politika, az állandó esztelen háborúskodás nem az én fesztelen habitusomnak való.” - sorolja tovább távozása indokait Ujhelyi, s mi nosztalgiázva morzsolunk el egy könnycseppet szemünk sarkában e békevágy láttán. Persze nem szeretnénk igazságtalanok lenni: elképzelhető, hogy a betonhátvédi szerep megkerülhetetlen szakasza az ifjú politikusok karrierjének, Rogán Antalt sem a belvárosi nyugdíjasok szíve csücskeként ismerte meg az ország.

 Az egykori Mozaik Klub alapítójának a felsoroltakon túl lehetnek egyéb szempontjai is a kormányzati visszavonulásnál. Fiatal politikusként akár a Gyurcsány utáni időkre is érdemes lehet gondolnia.