Egy nappal korábban még jobban csodálkoztam, amikor a Magyar Gárda vezérének nevét megpillantottam Babarczy Eszteré mellett a konferencia meghívóján. Farkas Flórián is meglepődhetett, az utolsó pillanatban le is mondta a konferencián való részvételt. Tegyük hozzá, ő volt az egyedüli, aki lemondta, mert a többi meghívott (Vadász „ne lőj a biciklistára!” János, és az MSZP romaügyi főtanácsadója, Kállai Katalin) ennyire sem bizonyult partnernek a sajátos párbeszéd-terápiában. Magyarul, mivel később jutott el hozzájuk Vona meghívásának híre, bojkottálták a teadélutánt.
Annál üdítőbb volt Babarczy Eszter (egy ideje egyre sűrűbben megnyilvánuló) párbeszédkészségének újabb epizódja. Annak ellenére ült ott Csintalan Sándor, Pesty László és Németh Erzsébet társaságában, hogy előtte elmondása szerint tucatnyi felháborodott liberális kör-, vagy talán kör bezáró e-mail jutott el hozzá a konferencia kapcsán. De Babarczy eljött (sajnos addigra Vona már távozott), sőt, kijelentette: a hisztériakeltés igazságtalannak tartja, és a konferencia párbeszédre tett, kétségtelenül radikális gesztusa közelebb van a megoldáshoz.
„Ha hisztériázik a liberális média, küldd őket hozzám, János!” - ezt az ajánlatot már a konferencia zárómondataként tette a főszervező Simon Jánosnak. Ezt is megértük.
Amúgy „a” média egyáltalán nem tűnt kíméletesnek a szervezővel szemben. A tudósításokat még nem láttam, de azt igen, ahogy két újságíró fél órán keresztül faggatta a főszervezőt, kinyomtatott kuruc.info cikkeket lobogtatva - mondanom sem kell, hogy nem a romák helyzetéről…
Emlékezzünk meg röviden a konferencián elhangzottakról is. Babarczy leszögezte: Vona Gábor nézetei teljesen elfogadhatatlanok számára, és legszívesebben személyesen fejtette volna ki számára, hogy miért. Szerinte párbeszédet olyanoknak szerencsés kezdeményezniük, akik több nyelven is beszélnek. Ezzel lehet vitatkozni, mint ahogyan a Herényi Károly által javasolt cigány-kvótáról, illetve a - Simon János által bedobott - cigányminisztérium (!!!) gondolatáról is. Végül ott volt még Csintalan költői kérdése: „Mit beszélgetünk itt a rasszizmusról, amíg a parlamentben a különböző politikai oldalakhoz kötődő munkatársak köszönni se köszönnek egymásnak?”