Ígérjük, mára ez az utolsó, az SZDSZ-szel foglalkozó bejegyzésünk. Az ELTE-ÁJK belső levlistájára rendszeresen érkeznek meghívók közéleti beszélgetésekre, a legutóbbi egy külső helyszínes rendezvényre, Fodor Gábor főszereplésével. A témamegjelölésben összesen annyi szerepelt: „Hogyan tovább, SZDSZ?” - azt már csak a kapucsengőről tudtuk meg, hogy a Liberális Fiatalok Egyesülete (LIFE) lesz a házigazda. Kábé nyolcadmagammal vettük komolyan a meghívást, és rendes politológushallgatókhoz méltóan el is helyezkedtünk a meghirdetett helyszín különböző pontjain húsz perccel kezdés előtt. Szépen megtelt a terem, viszont némileg frusztrálva éreztük magunkat, mikor Fodor érkezése előtt néhány perccel a beszélgetés egyik főszervezője idegesen felpattant a helyéről, és a mögöttünk ülőket „gyertek fiúk, lent van néhány jobbos” felhívással a főbejárathoz invitálta. Akkor már sejtettük, hogy nekünk ma itt csak nagyon óvatosan illik kérdezni, meg úgy egyáltalán megszólalni. A „néhány jobbos”, mint utóbb kiderült, a HírTv egy szem operatőre volt (a szervezők szerint jobbikos kitűzőben).
A HírTv-nek aztán később is kijutott, a kezdést követő második percben a kameramant minden finomkodás nélkül felszólították, hogy azonnal hagyja el a termet, mert a mögötte ülő liberálisok jelezték, hogy nem látnak, és különben is 2 percről volt szó. Nyomatékosítva az elhangzottakat, már vették is le az asztalról a mikrofonjukat, és mivel nem sikerült megszakérteni a kezük ügyébe eső tollal, épphogy nem csapták a tévés kolléga fejéhez.
De hogy mindez sikerüljön, kényszerek és kompromisszumok elfogadására van szükség. Ilyen kényszer a koalíció is. Ennél a résznél felcsillant a szemünk, hátha lesznek itt érdekes dolgok is. Nem lettek. Elmondta, hogy a miniszterelnöknek lehet véleménye a minisztereiről, de közös döntést kell hozni. Koalíciós kormányzásra kaptak felhatalmazást, de nem lehet egy koalíciót sem a végsőkig fenntartani, és az SZDSZ-nek most az önbecsülése megtartása érdekében kell felmondania a megállapodást, mert „nem mehet el önmaga feladásáig”. Az előrehozott választások nem tennének jót senkinek, az országnak ez nem érdeke, és biztos lehet kisebbségben is kormányozni, a teóriákat és lehetőségeket mérlegelni kell, de FELELŐS politizálásra van szükség, mondta. Abszolút dráma, a libsi közönség lelkesen bólogat az első sorban. A gondolatmenetnek itt viszont vége szakadt, mert a moderátor homlokegyenest más medret jelölt ki folytatásul az egészségügyi reform elindításának egykori kompromisszumaival kapcsolatban.
A válasz után következett a beszélgetésnek az a része, ahol a hallgatóság is kérdezhetett. Volna. Ehelyett az történt, hogy a közönség első soraiban helyet foglaló vélhetőleg állandó- utazó rajongó tábor „szerintem Gábor” kezdetű mondatokkal ecsetelte, hol cseszte el a Szadi az elmúlt éveket. Mintha minden nap együtt grilleznének, körülbelül olyan stílusban. Fodor pedig hol egyetértett velük, hol nem, és nagyon sűrűn hangoztatta a „felelősség”, „az ország érdekében cselekedtem/cselekedtünk”, „az SZDSZ érdekében tettem/tettük”, „hitelesség” kifejezéseket, különféle, egyébként teljesen nullinformációs megfogalmazásokban. Egy az SZDSZ-ért, az SZDSZ az országért.... Nahát. (Nyilván előbb avatják szentté ezekkel a magasztos gondolatokkal, mint hogy pártelnökké választanák a közelgő tisztújításon.) Határozott saját állláspontot viszont nem fogalmazott meg, és lényegileg új dolgokat sem mondott. Azt, hogy az SZDSZ soraiban most divat az MSZP-t szidni, és viszont, eddig is sejtettük azért. Az általunk feltett, félkemény, de roppant óvatosan csomagolt kérdéseket (pl.: szerinte stratégiai döntés volt-e Gyurcsány részéről Horváth Ágnes leváltása?) vagy diplomatikusan kikerülte, vagy elközhelyezte.
Hogy mennyire vette komolyan Fodor a teremben lévő, cirka negyvenfős hallgatóságot? Ezt mi sem példázza jobban, mint az, hogy a „Jól éreztem magam, csak így tovább - Gábor” mondat emlékkönyvbe vésésekor LIFE-logóval ellátott jegyzetfüzetet kellett kérnie, mert nem emlékezett a szervezet nevére.
