Szándékosan nem a valós évfordulón írtam meg ezt a bejegyzést, mert ugyan változatlanul olcsó parasztvakításnak tartom a március 9-i népszavazást az eredményével együtt,  de párhuzamot vonni (vagy csak lehetőséget adni erre) a hetven évvel ezelőtti osztrák és a mostani magyar népszavazás között elég beteg és méltánytalan dolog lett volna: az ilyesmit meghagyom a megélhetési fasisztázók népes táborának.

 Ám az Anschlusst formailag szentesítő referendumnak mégiscsak van magyar áthallása azon a szikár történelmi tényen túl is, hogy 1938 márciusában az addigi gyöngécske Ausztria helyett hirtelen a Harmadik Birodalom jelent meg nyugati határainkon. Emlékszünk arra, hogy - a vörösödésre könnyen hajlamos - Tóth Zoltán és Rytkó Emília asszisztálásával miféle huncutkodás folyt nálunk 2002-ben és 2006-ban is a szavazólapokon szereplő pártjelképek méreteivel kapcsolatban? A jelek szerint volt honnan meríteni, akár tudat alól is. (A népszavazáson egyébként a szavazók 99,7%-a a két ország „újraegyesítésére” voksolt.)