A politikai kampányok legemlékezetesebb részei a plakátok. A plakátokra (kivált ha jól sikerültek) rengetegen emlékeznek még ciklusok múlva is.
A plakát (nem csak a politikai) nagyon érdekes műfaj: ha végigkísérjük történetét első fénykorától (kb. 20-as évek) napjainkig, talán ez az egyetlen hirdetési forma, amiben inkább csak változnak a megoldások, az ötletesség nem feltétlen mutat fejlődést. Ha úgy tetszik: a plakátoknál (szemben a TV-szpotokkal, DM-küldeményekkel, networkinggel) nincs evolúció. Ez (legalábbis idehaza) az egyéb print-reklámokra, pl. újsághirdetésekre is vonatkozik. Szeszélyes a színvonal.
Lássuk a népszavazási cécó konkrétumait!
1. FIDESZ
Hadd kezdjem azzal, hogy a mai lapokban a Fidesz kijött egy hipergáz anyaggal. Színvilág, tipó a szokásos, de a felirat új:
„ELTÖRÖLJÜK ŐKET!
Mert a jövő nem Gyurcsánnyal kezdődik!”
Kisebb szimbólumokkal persze ott van a vizitdíj, a tandíj és a napidíj is, de az „őket” névmás első asszociációja természetesen az emberre vonatkozik, ami ha véletlen (~ figyelmetlenség) akkor szánalmas marketinghiba, ha meg szándékos, akkor megengedhetetlen. Hasonlóan agresszíven ugyanezt a szót utoljára egy Schwarzenegger-thriller címében használták (Végképp eltörölni), de ott sem emberre vonatkozott. Pontosan tudhatnák, hogy ebből a stílusból már mindenkinek elege van. Nem tudom elképzelni, egy ilyen hogy mehetett át N számú tanácsadó, kreatív majd politikus kezén.
A Fidesz fővonalas printhirdetései azért más vonalat visznek. Úgy tűnik, hogy a tanácsadók megpróbálták levonni a 2006-os „rosszabbul élünk” kampány tanulságait - más kérdés, hogy mindezt igen erőltetett módon tették. Pozitívum: felismerték, hogy az emberek (bár acceptálhatják és egyetérthetnek a depresszív helyzetértékeléssel) akkor sem fognak arra szavazni, aki ezt nyomja nekik. Ez nem áru, nem termék. Csak és kizárólag a REMÉNYRE hajlandóak szavazni, bármennyire szentimentálisan hangzik is (ld. tetszőleges pol. marketing tankönyv, 1. fejezet).
Hát így került az IGEN (vissza) a Fidesz plakátjaira, nagyon helyesen. A megvalósítás azért hagy maga után kívánnivalót. Az óriásplakátokon látható figurák feltűnően beállítottak. A felirat halvány: nem üt, nem üt át, és ez a lényeg, mert ütnie kellene. Az OV beszédei mögé felhúzott óriásmolinó különösen vicces: hogy lehet olyat csinálni, hogy a három szavas szlogenből a középsőt (egyben legfontosabbat) szedték a leghalványabban?
Amúgy a tandíjas kislány szép - nekem tetszik. A többiek is rendben vannak. Összességében a Fidesz lépett egy felet előre, de a másik lábával még nem ért talajt. Várjuk.
2. MSZP
A szocik reformmagyarázó plakátjairól mindenki azt mondja, hogy szarok: olyan hosszú és részletes szövegek futnak rajtuk, hogy azt „senki se olvassa el”. Nem értek egyet. Először is már legalább kéttucat állampolgárt láttam csak a metróperonokon, miközben a szöveget olvasták.
Másodszor, ez egy teljesen átgondolt stratégia. A politikai plakátok piacán újszerűnek számít a sivár háttéren futó magyarázó stílusú szöveg. Nem kelti propaganda benyomását: tájékoztatásként hat, ami megfelel az MSZP apolitiziáló/elbizonytalanító stratégiájának.
Van, ami nem tetszik: az óriásplakátos verzión a várandós fiatalasszony a kocka mellett, a földön fekszik, mintha leesett volna onnan. Az első asszociációm ezért (elnézést) a vetélés volt, miközben persze látom, hogy a szemembe mosolyog a nő - egy kicsit abszurd. De ez még így is a kampány kisebb hibái közé tartozik. Szerintem - ami a plakátokat illeti - jól csinálták a szocik.
A nagy csalódás. Az SZDSZ mindig (a '80-as évek Beszélős címlapjaitól kezdve) erős volt a vizuális nyelv terén, de a mostani hirdetéseikből semmi nem jön át azon túl, hogy a kreatívjuk tudja használni a Photoshopot.
Az első körben „NEM! SZDSZ” feliratú óriásplakátokkal árasztották el Budapestet, ami marketing-szempontból döbbenetes elkúrás. Utána jöttek az agymosós citylight-poszterek, amikkel kapcsolatban eddig egyféle véleményt hallottam csak: gusztustalan. És ezzel én is egyetértek. Marginális lehet azoknak a választóknak a száma, akik számára egy mezítelen agyvelő látványa
1., vonzó
2., motiváló
hatású. Ha pedig a depresszív hatás volt a cél (erre már jó a plakát), akkor ugyanabba a hibába estek kicsiben, mint a Fidesz 2006-ban nagyban. Ami a Szadi kezdeti próbálkozását illeti, a „Népszavazás a szocializmusról” amúgy nem-rosszul-kitalált jelszavát messzire ragadta Kóka pártállamot idéző elnökválasztási botránya: hitelesség, még amennyi eddig, annyi se.
Plakátügyben, ha összegezni kell, nem fejlődött a magyar pártok kommunikációja: igazán jó ötleteket egyáltalán nem láttunk. A Fidesz felemás teljesítményt nyújt e téren (bár 2006 után ez is előrelépés), a szocik eddig is jók voltak, az SZDSZ visszaesett.
Ti hogyan látjátok? Nyálazzuk végig a népszavazási plakátokat!
