Vasárnap az International Herald Tribune hozta Judy Dempsey írását a Laborc Sándor által jelentett NATO-kockázatról, amit aztán tegnap a New York Times is leközölt és a Le Monde is idézett. A megkérdezett NATO-diplomaták általában diplomatikusan hallgattak, de néhány név nélküli megnyilvánulásból kiderül, hogy nyugati szövetségeseink nem fogadják kitörő örömmel a KGB-akadémián kiképzett, frissen kinevezett NBH-főigazgatót. Egyikük különösen szigorúan és az utódpárt számára kínosan fogalmaz: „A régi kommunista nómenklatúra és titkosszolgálatok még mindig működnek Bulgáriában és Romániában. De azt kell mondanom, Magyarország esete nagyon, nagyon kiábrándító.”A Fidesz megismételte korábbi álláspontját, miszerint Laborc kinevezése vállalhatatlan, és továbbra is sérelmezi a konszenzusos kinevezési gyakorlat felrúgását. S persze szeretné elérni Laborc távozását.
Nekem itt valami nagyon nem kerek. Miért vállalja fel a külföldi megítélésére rendszerint kényes MSZP és (különösen az) SZDSZ Laborcot? Miért ragaszkodik hozzá ennyire Gyurcsány és Szilvásy? Nincs elég bajuk a kormányzással enélkül az affér nélkül is?
