Kommentszűrés
’08 jan
25
06:01

Az örök vissza nem térő

Írta: Ács Ferenc

 Németh Miklós tegnap volt 60 éves. Pályafutása kicsit olyan lett, mint a magyar rendszerváltozás. Valami hiányzik belőle. Mindkettőben kihagyott ziccereket, néha szükségtelen hezitálást látunk. Ha belegondolunk, inkább jó emlékeink vannak róla. Furcsa: egy volt (reform)kommunista vezető, akit egyáltalán nem utálunk. Még egyszer átgondoljuk, de a fenébe is, így van. Ki ez az ember?

 A sötét oldalról jött pedig. A hardcore vonal utolsó mohikánjának, Grósz Károlynak volt az embere, úgy is lett belőle miniszterelnök 1988 novemberében, 40 évesen. Fiatalabbaknak: Grósz nem tartozott a szenilis öregek közé, de a pofátlan kiszes karrieristákra sem hasonlított. „Nem szarral gurított” – mondták volna rá a grundon, amikor még divat volt az egyenes beszéd ebben az országban. Ellentéte volt azoknak az emlékeikbe zakkant, Kádár sírjánál magában motyogó, zászlóba kapaszkodó, szánalmas kommunistáknak, akik mára maradtak abból a szörnyű monstrumból. A diktatúra legfőbb híve és fenntartója volt: veszélyesen cselekvőképes, karhatalmi erőszakkal fenyegetőző, és azt alkalmazni is tudó (2006. október 23. előtt utoljára ő veretett tüntetőket Magyarországon), géppisztolyos munkásőrökkel pacsizó, pártállami csúcsragadozó. Ez a háttér fontos a Közgazdaság-tudományi Egyetemen végzett monoki fiatalember karrierjének  megértéséhez.

 A Közgáz a maga nyitottabb szellemiségével már a hetvenes években is egyfajta előműhelye volt a későbbi reformszocialista értelmiségnek. Némethnek nyilván nem ártott, hogy a Kádár-rendszer fénykorában lenyomott egy ösztöndíjat a Harvardon – talán egy kicsit ez is segített abban, hogy 1989-ben már saját kontúrokat tudott vinni a magyar külpolitikába és Nagy Imre óta az első miniszterelnök volt, akinek nem kínaiul hangzott a „magyar nemzeti érdek” fogalma. De hol volt ez még a közgázos időkben? Némethre sötétszürke karrier várt a kádári elitben. Így is lett, tervhivatalokban írogatta a tanulmányait, tanítgatott, de semmi különös, csak lassú emelkedés. 1986-ban jutott el az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetéséig, ami azért már jelentősebb funkciónak számított, tekintve, hogy akkoriban nem a kormányban, és pláne nem a minisztériumokban folyt a kormányzás, hanem a magyar „Fehér Házban”. Talán itt figyelt fel rá Grósz, aki bizonyára azt hitte, hogy egy új Hegedűs Andrásra lelt, akit kedvére irányíthat a miniszterelnöki székben.

 De nagyot tévedett: a Kádár (Grósz általi) megbuktatását követően egyre sistergőbb magyar közéletben, a Grósz-Pozsgay-Berecz-trió hatalmi harcai közepette Németh csöndben az oldszkúl vezetés fejére nőve önállósította magát, és történelmi érdemeket szerzett a pártállam lebontásában. Az MSZMP szempontjából voltaképpen egy elszabadult hajóágyúnak bizonyult: elindította az országot a piacgazdaság és a többpártrendszer felé, távol tartotta a hatalomból az ortodox kommunistákat, fontos törvényeket nyomott át a parlamenten, egyértelműen a nyugat felé fordította a magyar külpolitikát, és ne felejtsük el, hogy ő engedte ki a keletnémet menekülteket, nem pedig a marketingben nála mindig erősebb Horn Gyula, akinek ezúton kívánunk jobbulást. Először szembesítette az országot a csőddel, amihez bátorság kellett. Volt mersze leállítani a Dunaszauruszt, a bős-nagymarosi vízlépcső magyar szakaszának építését (amire Horn és Pozsgay – vele ellentétben – igennel szavaztak...) Ne felejtsük el, hogy akkoriban még a Varsói Szerződés és a KGST tagjai voltunk és körülbelül kilencvenezer szovjet katona tartózkodott Magyarországon. Érdemes megemlékezni attól is, hogy Sütő András félholtra verésekor Németh az elsők között sietett a nagy magyar író betegágyához.

 A mérleg másik serpenyőjében is akad azért egy s más. A nemzeti vagyon jelentős része  Németh kormányzása alatt (illetve később, 1990-1991 folyamán) tűnt el a spontánnak nevezett privatizáció következményeként. Könnyű persze húsz év távlatából okoskodni, de azért egy közgazdásznak a miniszterelnöki székben nyilván látnia kellett, hogy mi folyik körülötte és az állami cégek élén. Ennek a témának a feltárása még várat magára és alig megspórolható. A vagyon-, és bizonyos értelemben hatalomátmentést sem tudta megakadályozni, ha akarta egyáltalán (inkább nem érdekelte ez a dimenzió). Az igazsághoz tartozik az is, hogy Antall kormánya romokat talált a költségvetésben – bár itt szintén kérdéses, hogy ez csak Németh felelőssége-e. Bizonytalan az is, hogy meddig és mit tudott az ellenzék irányában még 1989 karácsonyán is aktív titkosszolgálat kavarásairól.

 Egyszóval Németh Miklós öröksége nem fekete-fehér, de húsz év távlatából már állítható, hogy sokkal több a  pozitív elem benne, mint a rossz. 1990 májusában mérleget vonhatunk, ugyanis Németh Miklós politikai karrierje itt véget ért. Szinte biztos, hogy csak pár éves pihenőt akart, amikor Londonba ment az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökének (az akkor pesti vicc szerint büfé- és ebédjegyosztási alelnöknek) – de a visszatérési projekt sem '94-ben, sem '98-ban, sem 2002-ben nem sikerült, holott mindhárom alkalommal várták a pártjában, sőt azon túl is. Népszerűsége a kilencvenes években az egeket ostromolta. A nép nem felejtette el, hogy mikor vásárolhatott Gorenjét és mikortól lehetett szabadon szidni a kormányt a villamoson.
 De a történelem nem vár.
 Németh eltaktikázta magát, több lapot nem osztanak neki már a nagypolitika asztalánál. Bár elnézve ezt a nagy közös, repedező asztalt, lehet hogy már nem is sajnálja olyan nagyon.

Címkék: 60 németh miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr70310089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Toma 2008.01.25. 09:13:29

2002-ben végül min bukott meg a visszatérése?

Hiller Haver · http://www.konzervatorium.blog.hu 2008.01.25. 09:53:36

abba, hogy a Giczy imádkozott a jelöltségéért:D....

dowNLoad 2008.01.25. 10:20:23

94-ben és 98-ban miért (ki miatt?) bukott meg a visszatérés? Lehet, hogy a helyi hadurak benne látták az igazságos Mátyást, és inkább kiküldték,azután nem engedték vissza? Apró kis klánokra gondolok itt. Valaki készíthetne vele egy interjút, már ha hajlandó erről beszélni? Ha beigazolódik, hogy már régebben sem az vezette az országot, akiről mindenki hitte, akkor végleg a klánok és hadurak EU-Nigériája lettünk. Késelő, rabló gyerekek, bedrogozott csőcselék rendőrruhában, korrupt állami emberek, minden megvan,sajnos a pálmafák hiányoznak. Akkor már tényleg inkább London.

Ács Ferenc 2008.01.25. 10:39:46

Emlékeim szerint '94-ben Horn fúrta meg a dolgot, '98-ban nem volt reális leváltani a hivatalban lévő, folytatásra esélyes kormányfőt (Hornt), de 2002-ben már komolyabb mocorgás volt: három tenorként (potenciális miniszterelnök-jelöltként) emlegették Hornt, Kovácsot és Némethet. Utóbbinak saját stábja is szerveződött már itthon, leginkább Katona Béla fontoskodott a nevében. A Fidesz is komolyan tartott tőle, mert értelemszerűen nagyobb esélyt tulajdonítottak neki a győzelemre, mint a másik két jelöltnek, nem is szólva a végül - pártonkívüli kompromisszumként - a kalapból előhúzott Medgyessyről, akit még az MSZP-ben is csekély értelmű medvebocsnak tartottak. Valószínűleg nem sikerült Némethnek elég hátországot toborozni a párthierarchiában, anélkül meg hajra kenhető az országos népszerűség. Hallani is lehetett akkoriban hangokat az MSZP talpasaitól, hogy "hát 'vazze, kint héderelt Londonban, mi meg 1990 óta nyolc évet szívtunk ellenzékben."

KGyST · http://repules.tumblr.com 2008.01.25. 11:38:05

Spontán privatizáció:
lehet, hogy úgy gondolta, jobb helyen van a nemzeti vagyon, ha a tolvajoknál van, mintha az államnál lenne. Lásd: Matáv (ex Posta, a telefon nem volt egy sikertörténet, ugye?) vs. BKV, MÁV. Melyik a jobb?

Toma 2008.01.25. 11:45:35

A Matávot nem 90 után kezdték privatizálni? A 100 főre jutó fővonalak számának változását tekintve az tényleg egy sikertörténet, másban nem biztos.

Kilibob 2008.01.25. 12:16:17

Most mit csinál??

dowNLoad 2008.01.25. 14:21:04

A MATÁV sikertörténet????????? hahahaha egy-két embernek esetleg, de a németországit meghaladó árak, és a nem lebeszélhető alapdíj(folyamatosan emelkedik) meg a hurokátengedés vadkeleti módra, az minden csak nem sikertörténet. inkább monopólium csak most már XiX.sz.-i kapitalista módon. Ha ekkora üzlet, akkor nem értem, miért nem az állam vette meg az új központokat, ugyanazok szerelték be, mint a POSTA korszakban (+néhány azóta műszaki egyetemen végzett, hol itt a hatalmas INNOVÁCIÓ, meg fejlesztés, amihez a külföld kellett??????)

KGyST · http://repules.tumblr.com 2008.01.25. 15:50:12

Üdv, a MÁV-hoz képest mindenképpen sikertörténet, például nem kap 100 milliárdot közelítő állami támogatást évente, azoktól, akik tévedésből sem vennék igénybe a szolgáltatásait. Az más dolog, hogy egy céget utálsz, és más, ha nem működik.

dowNLoad 2008.01.25. 21:02:42

Egy dolog az állami támogatások ellopása (balf@sz vezetőség, stb..) és egy másik, hogy a MAGYARORSZÁGI előfizetőket pénzszivattyúnak használ egy Németországi ANYACÉG. Na ezért utálom az egész bandát, meg az UKRÁN színvonalú ügyintézésért. Menntiért is kapták meg a komplett magyar piacot? (naná, hogy nem engednek teret a konkurencának, ha kell törvényt is MÓDOSÍTTATNAK)

Tehéntőgy 2008.01.27. 19:16:42

Ez a "2006. előtt ő veretett utoljára tüntetőket Mo-n." egy demagóg hazugság. A magyar rohamrendőrség mindig is brutális volt, végig az elmúlt években. Emlékszem én, hogy oszlatták szét a kurd munkáspárti szimpatizánsok tüntetését az Orbán-kormány alatt a török nagykövetség előtt, pusztán mert nem volt bejelentve (nem röpködött molotov-koktél, betondarab, utcakő, csapágygolyó, pláne nem próbáltak rendőrt gázolni tankkal). Voltak ott is összevert fiatal lányok, látványos fotókat is lehetett volna készíteni vérző végtagokról, betonon végigvonszolt letartóztatottakról. Csak tavalyelőtt sokkal nagyobb méretekben zajlott minden, és először jött jól egy pártnak propagandaszempontból a jelenség, osztán jó volt úgy csinálni, mintha Gergényi és Gyurcsány ókumlált volna ki valami gonoszat, holott ez volt a rendőrség bevett gyakorlata oszlatáskor időtlen idők óta.

Invictus 2008.01.27. 22:38:54

A rohamrendőrség mindenhol elég brutális, de a magyarok kb. a fél- és teljesen alvilági szórakozóhelyek kidobóinak a szintjén vannak (másodállásban sokan azok is), amúgy meg a futballhuligánokon gyakorolnak, és ott sem csak a balhézókat verik össze. Csak persze ez is kis méretben zajlik, és senkit nem érdekel.

Ács Feri · http://reakcio.blog.hu 2008.01.28. 22:39:49

Tehéntőgy: ha egy követségnél demonstráló szélsőséges (PKK) szervezet tüntetőit verték meg (nem mellékesen gránátok és vipera nélkül) az nem ugyanaz, mintha egy békés nagygyűlésről hazatérő, teljesen ártatlan embereket ütlegelnek félholtra, márpedig 2006. október 23-án ez utóbbi történt. Ilyenformán a kommunisták vagy a neonácik utcai cirkuszainál (pláne követségek megrohamozásánál, ami a kurd szélsőségesek egyik népszokása) a rendőri fellépés abszolút indokolt lehet, bár ezt a konkrét esetet nem ismerem. Az viszont a rendőri fellépés mellett szól, hogy a fogadó államoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a követségek rendőri védelmére, mert senki nem szeretne egy újabb teheráni túszejtést, ahol a csőcselék foglyul ejtette a diplomatákat, az egyéb és újabb európai példákról nem is szólva. Törökország ráadásul NATO-szövetségesünk, elemi dolog, hogy meg kell védeni a követségét.

Ami pedig a magyar rohamrendőrség korábbi fellépéseit illeti: túrót voltak brutálisak, a focihuligánok nagyon sokáig azt csináltak velük, amit akartak. A tévéostromnál sem tudták/engedték nekik megvédeni az intézményt. Ezt követően estek túlzásba és terrorba pár napra. A tavalyi hídfoglalást már szakszerűen szedték szét, de pár héttel később feleslegesen zaklatták a feladatukat végző újságírókat, akikkel a Reakció szerkesztői is kifejezték szolidaritásukat a Batthyány-örökmécsesnél.

Tehéntőgy 2008.01.29. 10:29:15

Ács Feri: szélsőségesek voltak, a párt vöröscsillagos lobogóival felszerelve, de nem voltak huszan sem, és meg sem próbálták megtámadni a török nagykövetséget. Amúgy meg bejelentették előtte a rendőrségen, csak egy nappal, nem hárommal előtte. Ettől függetlenül maga a feloszlatás ténye OK volt (tiltott önkényuralmi jelképek, nemzetközi visszhang stb.), de irgalmatlanul összeverték őket.
Focihuligánosdiban is voltak durva esetek (vak férfi megverése és előállítása mint "hangadó"), volt itt már háromfős(!) illegális demonstráció tagjainak letartóztatása is (amúgy egy kicsit idétlen állatvédő lánycsoport csinálta a Kentucky Fried Chicken előtt).
Eszemben sincs védeni a rendőrséget az őszi eseményekért, begőzöltek harc közben, és válogatás nélkül, gátlástalanul, korra-nemre való tekintet nélkül véresre vertek bárkit. De egyszerűen annyi történt, hogy először volt zavargásokkal váltakozó nagy tüntetéssorozat a fővárosban, komoly médiafigyelemtől kísérve, és így az a primitív tahóság és rendőri erőszak, ami addig a bulvárlapok hasábjaira szorult, nyilvánvalóvá vált.