I.
Igen, uraim, lehet azzal jönni, hogy ez egy konzervatív blog, ahová magukat konzinak gondoló figurák írnak, és akkor miért írunk pozitívan olyan kezdeményezésekről, amik nem éppen ebbe a világképbe illeszthetők bele?
Azért, mert ez egy ilyen ország. Ilyen ország persze nincs, ahogy Turul kolléga gyűjti szorgalmasan az abszurdnál abszurdabb, felháborítónál felháborítóbb tünetjelenségeket hazánk közéletéből. Ilyen ország mégis van.
Mankómul vettem Molnár Attila Károly Feljegyzések a kaotikus fegyházból c. instant klasszikus tanulmánykötetét, felütöttem a „Konzervatívok Állama” c. esszéjénél, hátha találok valami adekvát választ kétoldali kételyeimre.
Az írja a bölcs ember (ezelőtt 15 évvel!), hogy „az állam csak akkor őrzi meg tekintélyét, ha megfelel a tagjai erkölcseinek, szokásainak”. Bumm. Felteszi, a kérdést: „hogyan lehet rendet fenntartani, ha a hatalom nem az emberek erkölcsein alapul?” Mert ilyenkor fennáll a veszélye, hogy önkényes hatalom alakulhat ki, amely nem méri magát a régi, általános erkölcsi mércékhez.Arról is ír MAK, hogy „a konzervatívok csak azokban a szokásokban, hagyományokban, erkölcsben és intézményekben bíznak, amelyeket a nem atomizált egyénekből álló társadalom alakít ki”.
II.
Sok más szép dolgot is leír a tudós, amivel minden jóérzésű konzi egyetérthet. Csakhogy: az állandóan hivatkozott angol konzervatív filozófusoknak megvan az a helyzeti előnyük, hogy - angolok és konzervatívok. Vezérük, Roger Scruton Wiltshire-beli udvarházában él, ahol filozofálgatása mellett kedvenc hobbijának, a rókavadászatnak élhet, és nem mellékesen két operát is írt a műkedvelő bölcsész.
De nyilván társai is tweedzakóban születtek, süppedő szőnyegű oxfordi tanszékeken kortyolgatják az ötórai teát, épp ahogy az apjuk és a nagyapjuk is tette, és a falon ott lóg a Királynő arcképe, mint a monarchia és a hagyományos, organikus-hierarchikus társadalom letéteményese.
Ott könnyen lehet az ősi hagyományokon, kiérlelt erkölcsi és filozófiai alapokon álló, az angolszász szokásjog szerint működő államhatalomról elmélkedni. Én is így tennék, majd hétvégén felhívám Lord Salisburyt, hogy mikor lesz pontosan a Cigar Clubban a meeting.
III.
És most belekezdhetünk örök sirámainkba: nálunk negyvenévnyi diktatúra, kezdetben szörny- később csak szörnyecske-állam telepedett az előző nemzedékekre. Ez az államhatalom random válogatott csoportokat likvidált, deklasszált, disszidálásra kényszerített, vagy épp elvette tőlük szorgalmas munkával összegyűjtött vagyonukat. Ahogy az az én nagyszüleimmel is történt.
Vajon milyen mély bizalmatlanságot örökölhettek utódaik, fiaik, lányaik, unokáik az államhatalommal szemben? Megvolt rá az okuk? Meg.
Sirám 2: igen, elkezdődött a rendszerváltás, ami sokak szerint félbemaradt, ködös összeesküvés-elméletekre adva alapot, mint pl.: az elvtársak időben elprivatizálták a korábban a mi családjainktól összerabolt állami vagyont, majd ők is túladtak rajta, potom pénzért külföldi kézbe juttatva az ország összvagyonát.
Az állami vagyon eltékozolása után viszont nem nyúltak hozzá az államigazgatáshoz. Újabb és újabb vízfejek nőttek évről évre, ahogy azt már Max Weber is megmondta a bürokrácia természetét illetően. És azok a vízfejek csak a javunkat akarták. A javainkat.
Ránk telepszik az államhatalom, újabb és újabb adónemeket kitalálva: apám vállalkozó, én is egyéni vállalkozó vagyok, és jövedelmem felét annak az államnak kell adnom, ami a terhek fenntartása mellett egyre kevesebb szolgáltatást nyújt nekem cserébe.
Vajon bizalmatlanuk vagyunk emiatt az államhatalommal szemben? Igen.
IV.
De nem elég, hogy a nyakunkon van egy bürokratikus vízfej-állam, ami nem engedi, hogy nagyobb mértékben rendelkezhessünk a jövedelmünk felett, amivel önállóbban dönthetnénk saját életünkről és sorsunkról.
Nem. Morális válságban van az egész ország (igen, az ország), legfőképpen az államhatalom. A régóta sűrűsödő feszültséget a Gyurcsány nevű ember őszödi beszéde robbantotta be.
Nem fogom elfelejteni azt a napokon keresztül tartó gyomorgörcsöt, ami akkor engem nyúzott. Mert nem voltam képes elhinni, hogy ez megtörténhet. A képviseleti demokrácia semmibevétele, az ország választóinak arculcsapása, az ő gondjaira bízott ország/nemzet lekurvázása - és az, hogy ennek semmilyen következménye nem lett, engem szabályosan megrendített.
És jött a véleményformáló értelmiség kiállása az erkölcsi hulla mellett, jött a rendőrség brutális fellépése a békés tüntetők ellen, jött a kitüntetés, amit Demszky adományozott Gergényinek, és az összes többi ügy, ami a rendszer, az államhatalom rothadására volt bizonyíték. A magyar államhatalom nem az erkölcsön, morális alapokon nyugszik, kedves konzervatív gondolkodók. Spanyolviaszt találtam fel, tudom.
Végleg elvesztettem a bizalmamat az államhatalommal szemben.
V.
És ha a felülről jövő kezdeményezésekben már nem lehet hinni, akkor körülnézhetünk, mi marad: alulról szerveződő, önkéntes aktivitáson alapuló szerveződések jelentek meg, amelyek közül nem egy ideológiamentesen, pragmatikusan, az emberek napi problémáira próbál választ találni.
Kevesen vannak, gyerekcipőben jár az egész, de támogatni kell őket. Vagy épp, részt venni bennük. Akár csak egy játékról van szó, vagy az élhető város melletti felvonulásról, vagy épp a hitelét vesztett hatalom elleni tüntetésről.
Mert válság van. Politikai, gazdasági, morális, pszichológiai, meg minden más. Az átlagmagyar napi négy órát tévézik, hétvégenként hatot. Menekülünk a valóság elől. A budapesti utcákon koraöreg zombik mászkálnak, akik fröcsögnek, ha valaki tüntetni mer a kormány ellen, ha biciklire mer szállni (egyedül, vagy csoportosan), ha megkéri őt, hogy szedje fel a kutyaszart, vagy ha fiatalok egy csoportja károkozás és személyi sérülés nélkül jól meri érezni magát a közterületen. Estébé.
Atomizált társadalom, amorális államhatalom.
Ha valaki konzinak tartja magát, az gondoljon a szervesen alakuló kisközösségekre, amelyekből összeállhat a közösségek közössége, a nemzet. Aktivizálni kell magunkat, vitázni, alkotni, a mainstream meg az underground felé egyaránt nyitni, máskülönben megette a fene az egészet.
Egy mai magyarországi konzinak tehát minden oka megvan arra, hogy bizalmatlan legyen az államhatalommal szemben.
A maradék józan eszűek nyissanak egymás felé, találják meg a csatlakozási pontokat, de közben ne felejtsék el, honnan jöttek, és mi a céljuk. Itt-ott-amott vannak gondolkodó fiatalok, rajtuk múlhat a jövő Magyarországa. Ne k*rjuk el, mint az előzőek, kérem.
Kelt: Tilcsákbeazország, Elfekvőváros, 2008.
