Nem, nem hallgatjuk el: 100 éve született Wass Albert (nem is tehetnénk, igazán hardcore olvasóink már elkezdték a grófi jubileum tárgyalását a Kulturizálás bejegyzésnél). Blogunk egyik újra és újra agyonkommentelt témája a honi közéleti sajtót sem hagyta hidegen. A legjobban talán a Népszabadság és a Heti Válasz közelítette meg publicisztikailag a százéves születésnapot, előbbiben Papp Sándor Zsigmond keresi óvatosan az író helyét a magyar irodalmi kánonban, utóbbiban Szőcs Géza boncolgat a számos Wass-paradoxon közül hatot. A Magyar Nemzetben már finoman új Jókaiként jelenik meg (igaz, a Wass-könyvek kiadásában érdekelt Kráter Műhely vezetője nevezi így), de a legtovább a Magyar Hírlap merészkedett: hirtelen nehéz eldönteni, hogy Csontos János Wass Albert földjén című verse-e az erősebb, vagy Faludy György egy, a hazáról szóló, kiragadott verstöredékének igazságtalan szembeállítása a Wass-i életművel.A Magyar Kultúra Házában ezekben a percekben is zajlik a Wass Albert Gálaest, olyan emblematikus fellépőkkel, mint Dörner György vagy Kondor Katalin. De az egész világon az íróra emlékeznek ma: a szolnoki Aba-Novák (micsoda reakciós áthallású név!) Kulturális Központban, a sárospataki Református Kollégiumban, vagy Marosvécsen épp úgy, mint Floridában.
Joggal merül fel a kérdés: hogyan ünnepel a Reakció? Mit tesz hozzá a nemzet ünnepéhez? Nos, szándékaink szerint a szerzőtől származó, korábban nem publikált írással, valamint egy átfogó körképpel: a februári Reakcióban körüljárjuk Wass Albertet, az egykori írót és a kortárs jelenséget. Utasított-e vissza olimpia aranyérmet? Hány román paraszt halála szárad a lelkén? Jelölték-e irodalmi Nobel-díjra, vagy várható-e posztumusz jelölése? Hogyan vált a jobboldali rendezvények talán leggyakrabban idézett szerzőjévé? Már csak harmincat kell aludni, és mindez kiderül.
