Kezdjük ott, hogy ahová az ember dolgozik, arról nem ír rosszat. Ezért a Magyar Hírlap folyamatos alakítgatása kapcsán inkább a naiv rácsodálkozás húrjain pengetve szólanék. Induljunk onnan, hogy főszerkesztő úr elköszön.
Szombathy Pál után sorban a második. Nem mondhatja meg, hogy miért. Ez olyan titokzatos. Eltűnt az impresszumból egy főszerkesztő-helyettes is, híreim szerint visszavonult egy rovat élére. Pedig december 17-e nem is múlt el oly' rég. A 3. oldalon Gazsó L. főszerkesztő úr ismert és kedvelt zsurnalisztaként dicsérte mostani utódát, miközben a megújult lapot ajánlotta a nyájasnak. A formátum nagyobb lett, a tartalom rövidebb. Plusz új nyomda. Most pedig jönnek az elbocsátások. A jelenlegi napilappiacon nehéz jó lapot húzni. Én a Hírlap mellett döntöttem, kevés Népszabadság-hírrel feljavítva a napi menüt. A fontos dolgok már az előző nap ismertté válnak, itt mondjuk a hírek tálalása érdekel inkább. Nem tudom, a példányszám okozta-e a fejvesztést, vagy más visszautasíthatatlan ajánlat. Egy tény, a Hírlap szerkesztéséből - a jelek szerint - Sz. Gábor is mintha alaposan kivenné a részét. És ez nem jó. Nagyon nem.